Három hét után most fordultam először hátra az irodai székemmel. Háttal a "floor"-nak, háttal a munkának, a gépnek, az embereknek. Szinte rám ugrik a negyedik emeleti panoráma, egyszerre döbbenti meg a látvány nagyszerűségét befogadni próbáló szívet és a méreteket…
Nem lehet erről normálisan írni. Eleve ott a fék, hogy részben szégyellem magam a dolog miatt, és nem akarom visszaolvasni, illetve az is fontos, hogy előtettek jó színben tűnjek fel, ezt kár lenne tagadni. Ezt a fals hangot időnként még legyőzőm, legalábbis úgy vélem, mert ugyan…
Épp, hogy 15-20-szal döcög az esti hídhoz képest steril állapotban lévő combino, és kinti a pillanatképek, csendéletek, mint egy végtelen, lassú zenei klip, úgy vonulnak el a villamos üvegajtaja előtt. Munkavédelmi sisakos, piszkos, szürke, kék és zöld ruhás melósok…
Az a baj, hogy bármit kezdtem el írni, olyan hamisan hangzott, úgy csikorgott, úgy ordított róla az erőltetés, hogy abba is hagytam két mondat után. Hogy a picsába lehet lépni egyet, csak egy kicsit, tovább, nem sokat? Ha most így kívülről ránézek az egészre, olyan, mintha…
..Mert ha már Zala, akkor el kellett menni nagyszüleim falujába. Egy ismerős megvenné az egyik "földet". Anya rátukmálta telefonon a másikat is, egy összeg nélküli szóbeli egyezségig eljutottak. Kimentünk a hegyre, megnéztük, hogy miről is beszélünk. Én meg sem…
