Komolyan, másról sem álmodtam, mint padlóra dobált, használt zsepik, meg kis, foggal letépett sarkú tasakok között erről írni, csak a zsepi taknyos a tasak meg gyógyszeres.
Úgyhogy nem írok.
Nem értem, mindenki James Cameront fikázta legutóbb is, hogy milyen bot egyszerű sztorit nyomott le a torkunkon 3D-be csomagolva, pedig szerintem James egy kibaszott nagy szimbolista művész. Ma értettem meg, hogy miről is szól az egész Mélység titka, amikor reggel 10-kor, három óra…
Reggel fél nyolckor ébredtem, tudjátok, úgy, amikor egyszer csak kipattan a szemed és egyáltalán azért hálás vagy, hogy ennyit is aludni tudtál, annyira tele van a fejed minden megoldatlan, bántó, fenyegető, rád mozduló szarral.
Este tízre megyek vissza a céghez, ott leszek reggel…
Az óra nagymutatója még lassan felkúszik tízpernyi magasságba, hogy átölelje a kismutatót, hogy együtt kívánjanak jó éjt a mának, hogy aludjon minden, vigyen minden magával mindent és alszik a péntek, alszik a düh, a munka, a hó vége, alszik a fenyegetés, hogy ne jöjjek…
Rendben, én is érzem. Tegnap vagy négyet posztoltam, teljesen indokolatlan, tudom, de egy ideig lehet, hogy ez lesz. Ígérem, fogok kevesebbet is írni, előttem van az intő példa, hogy minden show akkor baszódik el, amikor a kétheti, heti egy előfordulásból bekúrják minden napra, mint…
