Ugrás a tartalomhoz
jan. 29. 2011

A mélység titka

Nem értem, mindenki James Cameront fikázta legutóbb is, hogy milyen bot egyszerű sztorit nyomott le a torkunkon 3D-be csomagolva, pedig szerintem James egy kibaszott nagy szimbolista művész.

Ma értettem meg, hogy miről is szól az egész Mélység titka, amikor reggel 10-kor, három óra alvás után arra ébredtem, hogy folyamatosan köhögöm fel a szart a tüdőmből, az orromnak vége, és a csontjaim is fájnak, ami biztos jele annak, hogy legalább hőemelkedésem van. A Mélység titka rólam szól: már minden amúgy is elég szar, odafenn tombol a tájfun, én már a víz alatt vagyok, de azért ott is rendesen bonyolódnak a dolgok, amikor is csak egyszer elkezdenek atombombával fenyegetőzni, hogy végképp összeálljon a kép.

Most éppen az van, amikor valami folyékonyat kapok én is a hörgőimbe, hogy azt lélegezzem, és kirúgnak a zsilipen, hogy merüljél tizenegy kilométert, mert ez még messze nem az alja. Valamit biztos fel kell hoznom nekem is onnan, más magyarázat erre nincs, de remélem kurva nagyot fog szólni, bármi legyen is az.

Magyarul: a férfihisztivel ne vitatkozz, annak valahol KI KELL JÖNNIE!

Persze a grapefruit-csepp is kifogyott pár napja - nehogy hiteltelenné váljak itt a nagy ajánlgatásban -, semmi gyógyszer nincs itthon, úgyhogy fogtam a legálisan meglévő hétezer forintomat, és vettem háromezerötért Aspirin Plus C-t, ACC-t meg cseppet. Legközelebb szóljatok, hogy olyan borokat vegyek, amik visszaválthatós üvegben érkeznek. Még, jó, hogy a Vodafone olyan türelmes cég. Ja, ma természetesen randim lenne.

Egyébként meg faszom, ennyi kitörést engedjetek meg nekem.

süti beállítások módosítása