Reggel fél nyolckor ébredtem, tudjátok, úgy, amikor egyszer csak kipattan a szemed és egyáltalán azért hálás vagy, hogy ennyit is aludni tudtál, annyira tele van a fejed minden megoldatlan, bántó, fenyegető, rád mozduló szarral.
Este tízre megyek vissza a céghez, ott leszek reggel…
Az óra nagymutatója még lassan felkúszik tízpernyi magasságba, hogy átölelje a kismutatót, hogy együtt kívánjanak jó éjt a mának, hogy aludjon minden, vigyen minden magával mindent és alszik a péntek, alszik a düh, a munka, a hó vége, alszik a fenyegetés, hogy ne jöjjek…
