A szoba tele van nagy kék szatyrokkal, bennük könyvek, ruhák. Polcokat csavarozunk szét, IKEA polcok, IKEA szatyrok. Ideiglenes élet, költöztethető élet, lecsavarozható, lapra szerelhető élet. De odabent ez nem ilyen. Nem hajlik, csak nehezen szerelhető, a léleknek fáj, az mást…
Az a baj, hogy bármit kezdtem el írni, olyan hamisan hangzott, úgy csikorgott, úgy ordított róla az erőltetés, hogy abba is hagytam két mondat után. Hogy a picsába lehet lépni egyet, csak egy kicsit, tovább, nem sokat? Ha most így kívülről ránézek az egészre, olyan, mintha…
blogot ír. Ez most olyan, mint felfedezni, hogy a holdnak másik oldala is van. Ugyanaz sötétben. Mert benne vagyok, velem indít és egyáltalán az egész helyzet azon az aljasságon alapszik, amit elkövettem. Az a kiindulópont. Nyilvánvalóan van egy egész és teljes élete, hiszen több…
Nem hiszek a horószkópban. Ezt így kell mondani, mert ilyenkor a legtöbben a heti hülyeségekre gondolnak, és ez így van jól, mert én is ezekre gondolok. Azonban amikor életemben először olvastam kicsit többet a jegyemről (egy minikönyvet kaptam a Podmaniczky utcai MÁV…
Nem engedett vissza, fájt neki, de akkor sem, én újra és újra próbálkoztam, mert egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy nem; nem tudtam elfogadni, feldolgozni, újra és újra visszapörgettem az elejére, hogy újra álmodjam, de még az álmom sem bírt más irányba kanyarodni - nem…
