Lejjebb csúszva fekszek széken, a péntek délután valahogy addig babrált az övemmel és a felső gombbal, míg azok diszkréten ki nem engedtek. A paraván felett csak dél-Budapest végtelen, őszi nyárfasora szegi a hétvégi horizontot. Még nagyjából 34 óra, hogy ilyenkor már este…
Három hét után most fordultam először hátra az irodai székemmel. Háttal a "floor"-nak, háttal a munkának, a gépnek, az embereknek. Szinte rám ugrik a negyedik emeleti panoráma, egyszerre döbbenti meg a látvány nagyszerűségét befogadni próbáló szívet és a méreteket…
Nem győzök meglepődni ezen soha nem látott élességű választóvonalon, ami elválasztotta ezt a nyarat a most megélésben lévő ősztől. Egyik nap még papucsslattyogás a másik nap már nem is az, hogy szar idő volt, hanem minden megjött, ami ősz: ha napsütéses napunk van, az esték…
Forró, hétfőízű péntek, a hétvége nyugalmat ígérő felhangja nélkül a se nem nyár, se nem ősz augusztus végi napokban. Semmilyen a hét, jellegtelen, és ha nem itt lennék benn, akkor sem tudnám, hogy mihez is kezdjek ezzel a szürke napsütésbe fojtott maradékidővel. A…
(Nem)csak a szinkron kedvéért, én is erre gondolok már napok óta, valahogy tényleg itt van ideje...Van az ősz, ami nem is annyira odakint zajlik, hanem sokkal inkább magadban. Nem, nem a korod, nem az életed, nem a második félről beszélek.Nem. Egy bizonyos hangulatról, amihez a hulló…
