(Nem)csak a szinkron kedvéért, én is erre gondolok már napok óta, valahogy tényleg itt van ideje...
Van
az ősz, ami nem is annyira odakint zajlik, hanem sokkal inkább magadban. Nem, nem a korod, nem az életed, nem a második félről beszélek.
Nem. Egy bizonyos hangulatról, amihez a hulló levelek illenek. A fel-felizzó mindennél aranyszínűbb napfény, a mélységeiben végtelenkék ég, a csendes szavak, nyugvó idő, tiszta tér, sima homlok, belső béke.
A valóságban ez mindig másképpen néz ki, de ettől függetlenül, vagy pont ezért én most pontosan ezt akarnám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
