Az a jó abban, hogy magyar vagyok, hogy mindig van kit utálni azért mert tehetségesebb, többre vitte és nagyobb sikere van.
Nézzük, hogy nyerte meg már az első körben a meccset egy laza technikai K.O-val Nebehaj Viktor, alias Nyelvész Józsi. Egyébként ilyen név nincs, hogy Nebehaj, ez minimum egy annagramma, vagy mifaszom. Nade:
1. A füligjimmys parasztlengő: A google-nál dolgozik valami világuralom projecten,
2. A balhorog: Dublinban bazdmeg. (Guinnes, whisky, rossz fiúcsapatok, még rosszabb idő, kibaszott öö, nem tudom, James Joyce, DUBLIN!)
3. Agyrázkódós jobbhorog az állcsúcsra: Úgy hozott létre egy elsöprő sikerű, egy, a magyar neten megkerülhetetlen blogot, hogy - idézem - "kicsit el akartam mélyedni a html, java script alkalmazások használatában".
Van akinek ez egy ujjgyakorlat, hogy többezres látogatottságú blogokat produkál.
4. Rogyasztó a vesére: "Annyi tervem van, hogy öt blogot is tudnék húzni egyszerre. Ki kell választanom közülük a legérdekesebbet. Olyan dolgot szeretnék, ami a szlengnél is több olvasót elér, és ami most hiányzik a magyar webről."
Érted, neki ez csak a kezdet, vannak még ÖTletei. Hát faszom.
5. A K.O.: lefele ütés, testsúllyal, jobbhalánték telibe, pofazacskók belengenek, adag nyál balra el, izomfeszültség kienged, szemek fennakadnak, egy kupac bokszzsákzselé a földön:
- Mérnöki munkád van, pedig német szakot végeztél.
- Ja, röhögök is mindig, amikor megy a bölcsészoltás, hogy a bölcsész diplomával nem lehet semmit elérni. Az a hozzáállásom, hogy ha valaki valamiben tehetséges, és képes folyamatosan tanulni, bármi lehet belőle.
Gong.
Én mondom, ez egy kibaszott zseniképző tábor, ez a magyar barakk.
Nekem meg biztos a túl erős délszláv vérem a bajom.
Kérlek, Uram, add, hogy kínai hackerek betámadják ma a magyarországi internetet. Jó, elég ha a T-Online-t.
A helyzet fokozódik:
Kitaláltam azt a melót, amihez elég egy mutatóujj meg az egér, de azt sem bírtam sokáig, mert befolyt előttem a képernyő, ezért inkább kiosztottam két írásbeli figyelmeztetést ugyanannak az embernek, morcosan nézni legalább tudok.
Csak azt nem értem, hogy ha kap valaki egyet, mert konkrétan baszott bejönni dolgozni és ezt utána mailben meg is beszéljük, hogy jut el odáig elmében, hogy azért kapja a másodikat, mert nem tudom odaadni az elsőt? Igen, másodszorra sem sikerült betalálnia.
Nem, semmi visszásság nincs ebben, mert én legalább bejöttem. Sőt, időben, mi több, korábban.
Az viszont felháborító, hogy a többieknek semmi bajuk, csak nekem van ilyen rohadék májam, meg nem tudom mim, hogy itt tököl ezen a semmi adag mérgen. És ha már nekem rosszul kell lennem, akkor miért nem múlik el mondjuk délutánra? Nem, nekem este 10-ig nyomoréknak kell lennem, mikor is felpuffadva, soha többet nem iszommal a számon, forgolódva, nyögve, sóhajtózva, nem tudva elaludni elalszom. De az nem ma lesz, mert ma megint alkoholgőzben alszom el, igaz, ezúttal legalább gyrossal nem eszem le magam hazafele.
Most van 10 percem blogot írni arról, hogy nincs időm blogot írni, persze a a 10 percben lehetne bármi másról is írni, de mivel csak 10 percem van ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs igazából miről írnom, mert csak dolgozom és dolgozom, ami rendben is van, de igazából persze, hogy nincs.
Nem baj, ma elmegyek leinni magam a Nagy Születésnapos Időszak keretében - először. Az első körben volt kollégám születésnapját ünnepeljük a West Balkánban, majd 10-11 fele kiderül, hogy nekem is lesz, ezért onnantól mind a kettőnkét fogjuk ünnepelni. Pénteken New Jersey-ben Jazz és az én születésnapomat fogjuk ünnepelni, szombaton a családommal csak az enyémet. Addigra már pontosan úgy fogok kinézni, mint ahány éves vagyok. Szombat este talán Nyomozó kerül sorra szintén csak az én születésnapom kapcsán, de majd biztos megpróbálom elsunnyogni, főleg, hogy 18. fele majd lakásavatózunk és lelkizünk, plusz van neki valami új nője, mert azt közölte velem ma a telefonban, hogy "rosszalkodtam", tehát azt is elmeséli.
Nagyon hiányzik a blogom, és minden ami vele jár, rettenetesen zavar, hogy nincs miről írnom, vagy van, csak meg sem látom, és most az a legnagyobb félelmem, hogy soha többet nem tudok majd mit írni ide, de majd biztos elmúlik.
Most elmegyek elhozni a saját ajándékomat, amit majd tesómék adnak nekem. Imádom megkapni AZT a telefont, hogy mit kérsz születésnapodra (vagy karácsonyra), könyvet, vagy pénzt adjunk? Ebben persze benne van egy nagy adag másodlagos információ, ezt nyilván mindenki érzi, de valahol akkor is jó, hogy van pár ember aki ezt megkérdezi évente két alkalommal.
Szeplős nagyon átment ilyen netes megrendelős üzemmódba, legalábbis el kellett tűnnie pár órára múlt héten, hogy elhozza a bármit, én meg azóta naponta tizenhat alkalommal kérdezek rá különböző good cop/bad cop módszerekkel, hogy hogy vannak az ajándék(ok)?
Azt mondja, jól.
Kezelhetetlen.
Van egy faszi, nálunk dolgozott, pontosabban Szeplőséknél. Igazi nagy faszarc volt, illetve hát az a mai napig, rettenetesen nagy sértődésben áll a világgal, tudjátok az a fajta aki számon tartja, hogy neki mi jár, meg ő honnan, ő miért, és nem az ő hibája, az igazi frusztrált, meg nem értett zseni archeotípusa. (Nem, nem olyan mint én, sokkal rosszabb.) Egyébként már nem kifejezetten mai gyerek.
Valami bankos nagyfejes volt mielőtt hozzánk átrugdosta volna -természetesen - az ÉLET, meg egyéb más neki rosszat akaró alakok.
Nem volt nyugta "itt" sem, hatalmas sértésnek vette, hogy "ilyen" aljamelót kell végeznie, természetesen könyékig belevetette magát az aknamunkába. Szította az indulatokat, zúgolódott, többször volt a HR-n, mint a helyén, kapott fegyelmit, nem egyet, amit nyilván nem ismert el és nem írt alá, igazi kis troublemaker pöcs volt a javából. Fenyegetőzések mind a két oldalon, bizonyítékok gyűjtése: Szeplősék megizzadtak rendesen, mire kirakták, az arc meg nyilván rutinból számított erre, hát ő is megtette a szükséges ellenlépéseket. Munkaügyi per volt kilátásban, amiből végül nem lett semmi, mert úgy néz ki megtalálta a helyét, már nem ér meg annyit ez a céges sztori, hogy elkezdje továbbcsavargatni.
Ugyanis az emberünk képviselőjelölt lett. Egy ilyen ember. Ez egy pont.
És nem, hogy már nem ér annyit a céges izzadás, hogy perre vigye, de facebookon (a homo politicus hirtelen(?) felfedezte magának a közösségi oldalakat, mert az trendi, egy vagyok a sok közül-sugallatú, és zéró forintért a leghatékonyabb kommunikációs és toborzó és szavazatgyűjtő ESZKÖZ) pénzt gyűjt, mert olyan sokba kerül, hogy ő képviselő akar lenni. És igen, megtalálta a régi kollégákat is. Úgy vélte a sok szép közös emlék felidézése majd segít növelni a keretet és mosolyogva, frissen, mintha mi sem történt volna, újra belépett az életünkbe. Ez két pont. Igazából sok pont.
Én mondom nektek, a cinikus alkuképesség, a bármire való hajlandóság, és gerinctelenség, az a baj. És persze mindig ez a szöveg, de most konkrétan itt jön szembe a nulladik szinten, hát mi a faszom van már itt???, az a baj, hogy ekkora nagy a baj
És én (is) most már megmondok(????!!), az is baj. Az a legnagyobb baj.
Miután a régiúj főnök (egyszer már dolgoztam vele pár hónapig, amikor hasonló cipőben voltunk, hogy kirúgtak/elmenekült a fejünk fölül valaki) egy igazán tökelkapós, hereszorítós egy faszkalap (ez már idáig is egy szép mondat volt, valljuk be) és mert a blog is nagy válságban van kikívánkozó mondanivaló és inger híjján, mert mostanában csak munka meg hétvége meg munka és hazamenés és kicsit tavasz meg munka van, amit már ezerszer, de legalább egyszer leírtam, csak annyit tudok megosztani azokkal, akik éppen abban a speciális szituációban vannak, hogy Sennheiser és Koss agybadugós fülhallgató között vacillálnak, hogy tegyék vissza a Kosst, vegyenek ki még pár ezrest a brifkóból - nem sokat - a Sennheisernek és ne nézzenek vissza, megbánni biztos nem fogják.
Én szeretem, imádom a Kosst, többek között azért mert akkora buzi nagy füldugaszba ágyazott fülhallgatóról beszélünk, hogy egyszerűen nem tud kiesni még az én porchiányos, elálló fülemből sem, mert örökéletgaranciás, és mert húú, de jó minőség. De ma kipróbáltam a jóval kecsesebb Sennheisert és azonnal megvolt az a víz alatt vagyok érzés, ami a másiknál a durungnyi habosított szivacs(?) ellenére sincs meg: a két kis műanyag lebernyeg tökéletesen befedte farkasnyi hallójárataimat és ami ezek után megszólalt idebenn azt Arany János is csak úgy tudná leírni, hogy BAZZZ.
Pause, enyém betesz, és...semmi. Csupa halovány ütem, renyhe basszus, sokolérzés. Megdöbbentő különbség, akárki akármit mondd, itt nincs min vitatkozni, nagy fül, biztos ítélet.
