Most van 10 percem blogot írni arról, hogy nincs időm blogot írni, persze a a 10 percben lehetne bármi másról is írni, de mivel csak 10 percem van ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs igazából miről írnom, mert csak dolgozom és dolgozom, ami rendben is van, de igazából persze, hogy nincs.

Nem baj, ma elmegyek leinni magam a Nagy Születésnapos Időszak keretében  - először. Az első körben volt kollégám születésnapját ünnepeljük a West Balkánban, majd 10-11 fele kiderül, hogy nekem is lesz, ezért onnantól mind a kettőnkét fogjuk ünnepelni. Pénteken New Jersey-ben Jazz és az én születésnapomat fogjuk ünnepelni, szombaton a családommal csak az enyémet. Addigra már pontosan úgy fogok kinézni, mint ahány éves vagyok. Szombat este talán Nyomozó kerül sorra szintén csak az én születésnapom kapcsán, de majd biztos megpróbálom elsunnyogni, főleg, hogy 18. fele majd lakásavatózunk és lelkizünk, plusz van neki valami új nője, mert azt közölte velem ma a telefonban, hogy "rosszalkodtam", tehát azt is elmeséli.

Nagyon hiányzik a blogom, és minden ami vele jár, rettenetesen zavar, hogy nincs miről írnom, vagy van, csak meg sem látom, és most az a legnagyobb félelmem, hogy soha többet nem tudok majd mit írni ide, de majd biztos elmúlik.

Most elmegyek elhozni a saját ajándékomat, amit majd tesómék adnak nekem. Imádom megkapni AZT a telefont, hogy mit kérsz születésnapodra (vagy karácsonyra), könyvet, vagy pénzt adjunk? Ebben persze benne van egy nagy adag másodlagos információ, ezt nyilván mindenki érzi, de valahol akkor is jó, hogy van pár ember aki ezt megkérdezi évente két alkalommal.

Szeplős nagyon átment ilyen netes megrendelős üzemmódba, legalábbis el kellett tűnnie pár órára múlt héten, hogy elhozza a bármit, én meg azóta naponta tizenhat alkalommal kérdezek rá különböző good cop/bad cop módszerekkel, hogy hogy vannak az ajándék(ok)?

Azt mondja, jól.

Kezelhetetlen.