Miután a régiúj főnök (egyszer már dolgoztam vele pár hónapig, amikor hasonló cipőben voltunk, hogy kirúgtak/elmenekült a fejünk fölül valaki) egy igazán tökelkapós, hereszorítós egy faszkalap (ez már idáig is egy szép mondat volt, valljuk be) és mert a blog is nagy válságban van kikívánkozó mondanivaló és inger híjján, mert mostanában csak munka meg hétvége meg munka és hazamenés és kicsit tavasz meg munka van, amit már ezerszer, de legalább egyszer leírtam, csak annyit tudok megosztani azokkal, akik éppen abban a speciális szituációban vannak, hogy Sennheiser és Koss agybadugós fülhallgató között vacillálnak, hogy tegyék vissza a Kosst, vegyenek ki még pár ezrest a brifkóból - nem sokat - a Sennheisernek és ne nézzenek vissza, megbánni biztos nem fogják.
Én szeretem, imádom a Kosst, többek között azért mert akkora buzi nagy füldugaszba ágyazott fülhallgatóról beszélünk, hogy egyszerűen nem tud kiesni még az én porchiányos, elálló fülemből sem, mert örökéletgaranciás, és mert húú, de jó minőség. De ma kipróbáltam a jóval kecsesebb Sennheisert és azonnal megvolt az a víz alatt vagyok érzés, ami a másiknál a durungnyi habosított szivacs(?) ellenére sincs meg: a két kis műanyag lebernyeg tökéletesen befedte farkasnyi hallójárataimat és ami ezek után megszólalt idebenn azt Arany János is csak úgy tudná leírni, hogy BAZZZ.
Pause, enyém betesz, és...semmi. Csupa halovány ütem, renyhe basszus, sokolérzés. Megdöbbentő különbség, akárki akármit mondd, itt nincs min vitatkozni, nagy fül, biztos ítélet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
