Nekem erről valahogy Rejtőnek a Pokol a hegyek között c. könyve jut eszembe, amikor a cowboy és nem mellesleg főhős addig hajtotta a lovát, míg le nem kellett lőnie. Megmaradt, mert akkor olvastam, ott találkoztam először ilyesmivel.

 

A gépem pont egy éve kezdte el jelezni, hogy ő néha bizony gondokkal küszködik, klimaxos hőhullámai vannak és néha egyszerűen nem bírja a tempót, le kell ülnie egy kicsit. Ilyenkor fogta magát, kicsit elvonult, aztán rám bízta, hogy mikor keresem újra. Általában minél hamarabb tartottam rá igényt, annál hamarabb  offolta magát megint.

 

Miután most legkevésbé gépet akarok újra venni, sokkal inkább telefont és fényképezőt és minden mást, amiket amúgy nem fogok, elkezdtem kutatni, néha szétszedni, hogy mit lehetne tenni vele. Találtam delles túlmelegedésről egy-két cikket, nézegettem a laptop alját, hogy ez kurvára nem poros, de amíg rá nem bukkantam erre a posztra, fingom nem volt, hogy mihez kezdjek. Lekövettem lépésről lépésre, hogy mit, hogyan, kicsit még utánaolvastam a hűtőpaszta mibenlétének és hogyan használatának és most az van, hogy a processzorom nem akar felmenni 60 fok fölé, a de leginkább most is 47-55 között mozog, néha ijedten közelebb hajolok a géptársamhoz, hogy lélegzik-e még egyáltalán, mert olyan halk lett hirtelen.

 

És csak ennyi kellett, egy minimális törődés, utánaolvasás és senkinek nem kell meghalnia. Ez így fasza. Akkor már csak telefont kellene venni valamiből.