Kérlek, Uram, add, hogy kínai hackerek betámadják ma a magyarországi internetet. Jó, elég ha a T-Online-t.

A helyzet fokozódik:

Kitaláltam azt a melót, amihez elég egy mutatóujj meg az egér, de azt sem bírtam sokáig, mert befolyt előttem a képernyő, ezért inkább kiosztottam két írásbeli figyelmeztetést ugyanannak az embernek, morcosan nézni legalább tudok.
Csak azt nem értem, hogy ha kap valaki egyet, mert konkrétan baszott bejönni dolgozni és ezt utána mailben meg is beszéljük, hogy jut el odáig elmében, hogy azért kapja a másodikat, mert nem tudom odaadni az elsőt? Igen, másodszorra sem sikerült betalálnia.
Nem, semmi visszásság nincs ebben, mert én legalább bejöttem. Sőt, időben, mi több, korábban.

Az viszont felháborító, hogy a többieknek semmi bajuk, csak nekem van ilyen rohadék májam, meg nem tudom mim, hogy itt tököl ezen a semmi adag mérgen. És ha már nekem rosszul kell lennem, akkor miért nem múlik el mondjuk délutánra? Nem, nekem este 10-ig nyomoréknak kell lennem, mikor is felpuffadva, soha többet nem iszommal a számon, forgolódva, nyögve, sóhajtózva, nem tudva elaludni elalszom. De az nem ma lesz, mert ma megint alkoholgőzben alszom el, igaz, ezúttal legalább gyrossal nem eszem le magam hazafele.