harminc

A következő dolgoktól kaptam agyfaszt ma vagy a napokban. Hálistennek megvan rájuk a megoldás:

1: Márciusi hóesés

Ellenszer:

2: Állandó agyfájás a napi kettő, erre kószáló fronttól.

Ellenszer: a tévedésből legalizált, ketamin és valami titkos idegméreg (vélhetően botox, mert utána mindig kisimulok) keverékéből előállított szintetikus csoda: Algoflex forte. (Minimum két darab, szigorúan a javasolt hat órán belül)

3: Vodafone

Szeplős feltöltőkártyája alól kirántották a Kedvenc Szám szolgáltatást. Kedvenc és még mindig hibátlanul korrekt szolgáltatónknak valószínűleg nagyon nem érte meg egy ezresért a korlátlan és nonstop csevegés. Először az volt, hogy ha csak egyszer is nem tudják levonni és  egy újabb hónapra beízzítani a szolgáltatást, akkor már nem lehet újra aktiválni ezt az extrát. Miután látták, hogy erre azért lehet figyelni, küldtek egy sms-t, hogy dögölj meg, akkor kikapcsoljuk.

Ellenszer: T-mobile. Egy kártya mind felett.

4: Szeplős három hónapos, mindenre kapott telefonjának birtoklása immáron végérvényesen okafogyottá vált. Sok sebből vérzett a Samsung D980-as produkciója, de ez tette be végképp a kiskaput. Amúgy is lecseréltük volna egy LG duplasimesre, de akkor nem arra, hanem

Ellenszer: egy LG Arénára. (Nem is tudtam, hogy az LG ennyire erős lett mostanában.) Szeplős majd kigazdálkodja magának a különbözetet és meg rohadtul sajnálom, hogy ez lett a sorsa az annyira várt telefonnak.

5: VIP Phone

Nézzük hogy fényezi magát ez a papíron valóban nagyon szimpatikus cég:

"Fõ missziónk e szûk és konkurensek által generált piacon a következõ: egyedi minõségi kiszolgálást biztosítani minden egyes ügyfelünknek, hogy érezze, nálunk nem az ügyfelek mennyisége, hanem minõségi kiszolgálása számít, s lássa, egyedi V.I.P kiszolgálásban részesítjük.

Ismert tény, hogy azok a cégek, melyek nem fordítanak megfelelõ erõforrásokat kutatásra és fejlesztésre elõbb utóbb zsákutcába végzik. Míg azok, amelyek invesztálnak a permanens fejlesztésbe piac- és versenyképesek maradnak.

Hosszútávú célunk, egy olyan stratégia és egyben minõségi kiszolgálás kifejlesztése, mely egymást erõsítve valósulna meg. Olyan technológiai, szellemi és pszichológiai bázist kívánunk létrehozni, amely képes lesz e teljes innovációs folyamatot lefedni.

missziónk e szûk és konkurensek által generált piacon a következõ: egyedi minõségi kiszolgálást biztosítani minden egyes ügyfelünknek, hogy érezze, nálunk nem az ügyfelek mennyisége, hanem minõségi kiszolgálása számít, s lássa, egyedi V.I.P kiszolgálásban részesítjük.

Ismert tény, hogy azok a cégek, melyek nem fordítanak megfelelõ erõforrásokat kutatásra és fejlesztésre elõbb utóbb zsákutcába végzik. Míg azok, amelyek invesztálnak a permanens fejlesztésbe piac- és versenyképesek maradnak.

Hosszútávú célunk, egy olyan stratégia és egyben minõségi kiszolgálás kifejlesztése, mely egymást erõsítve valósulna meg. Olyan technológiai, szellemi és pszichológiai bázist kívánunk létrehozni, amely képes lesz e teljes innovációs folyamatot lefedni."

A magát a fenti bekezdésekben fényező boltról a következőt tudom elmondani (jujj, hát már én is ismétlem magam): valami gyűjtőoldalon találtam rájuk, ahol ötvenkétezer volt a telefon. Odaírták, hogy a félreértések elkerülése érdekében nézzem meg a saját oldalukat, mert az ottani árak a biztosak.

Oké, megnéztem. Mit ad isten valóban drágább a telefon. Felhívom őket, hogy van-e készleten, vagy meg kell rendelni és majd meghozzák egy adott időn belül? Van a boltban, használt is van, nincs semmi probléma, menjek.

Megyek. Fél óra kb. az út, de mire odaértem a telefon ötvenhétezer forintba került. Amit én láttam ötvenötért az csak "ilyen"' promó készülék volt, elfogyott.

Igen, basszátok meg, én, ott a szaros kis boltotokban, a hótól elázva annyira kurvára éreztem, hogy mennyire kibaszott módon minőségileg vagyok kiszolgálva és V.I.P. ügyfélként vagyok kezelve..! Nektek a "V.I.P." meg a "minőségi" még mindig  ilyen olcsó szánalmas lehúzkodást jelent? Hát ti magatok írtátok, hogy konkurensek által generált piacon vagytok kénytelenek küzdeni. Így?? Vicc. És még te szólsz utánam, hogy nem fogom olcsóbban megkapni a telefont?? Anyád picsáját nem. Tudod az árváltozás jogát fenntarthatod még ilyen geci módon is, de vannak itt olyan szavak, amikről te még kurvára nem hallottál és fontosabbak lennének, mint a "pszichológiai bázis" , "innovációs folyamat", meg a "permanens": fogyasztói elégedettség, reputáció, szájreklám, ajánlás, visszajelzés, baszod, nézz utána mit jelentenek, te pöcs, aztán ezeket alkalmazd  inkább a semmi kis hálózatodra, mert a végén még tényleg "zsákutcába végzed".

Ellenszer: Újtelefon.

Felhívtam őket, náluk vettem meg az előző telefont is. Foglalt volt, de visszahívtak! Ugyan csak egy ezressel, de olcsóbb a telefon. Külön biztosítottak róla, hogy az ár, ami fenn van a honlapon az érvényes. Ez a készülék éppen nincs a boltban, de pár órán belül hoznak egyet, küldenek majd sms-t. Azt is megkérdezték, honnan tudok róluk, milyen úton találtam hozzájuk.

Látod, VIP Phone, azok a srácok akarnak valamit. Te csak átbaszni akarsz, seftelni, rossz szájízt hagyni, vastag farzsebbel Mercibe meg fóliás autóba ülni. Leszarod az egészet, csak a dumád van úgy, ahogy kikefélve, de mondd el nekem, mi a faszt akartál azzal, hogy " Olyan technológiai, szellemi és pszichológiai bázist kívánunk létrehozni, amely képes lesz e teljes innovációs folyamatot lefedni"? Te sem tudod, mi? Csak túldumáltad magad, ahogy ezt az üzletet is túlspiláztad. Persze ez téged  nem érdekel, eladod más lúzernek a telefont, de ha legalább egy ember eltántorítottam attól, hogy nálad vásároljon, már megérte.

Én mondom nektek, a farmer beszerzése mindig olyan ügyes-bajos dolog, mert van ez a divat nevű fogalom, amit furcsa emberek találtak ki, hogy ennek fedezékében amúgy vállalhatatlan ruhákban jelenhessenek meg szélesebb körű nyilvánosság előtt.

Amióta az eszemet tudom a következő három  dolgot akartam egy farmertól, ezek nagyon egyszerű dolgok:

1: Legyen gombos, mert nincs annál rosszabb, mint mikor a farkadra húzod a cipzárt. Majdnem ilyen kínos, csak kevésbé fájdalmas, amikor a cipzár elkopott és a kocsi lecsúszik a földszintre. Eggyel rosszabb, ha ezt tudod, és felgumizod a felső gombra, akkor inkább már legyen lenn. Évekkel ezelőtt szerzett még egy pontot a gombos farmer: kaja után ki lehet gombolni a felső gombot, de marad még legalább három, ami mégis megtartja rajtad.

2: Ne legyen répaszárú, mert bármilyen hihetetlen, de - amúgy szinte még mindig - normál férfi testalkatom van, és nem szeretem ha buggyos a seggemen a gatya és odalenn pedig a bokám alig fér át a lyukon. Ezt még gyerekkorom vége előtt sikerült megértetnem anyával, azóta nem is volt gondom ezzel a nyolcvanas évekbeli popos eltévelyedéssel.

3: A farmer legyen farmerszínű. Lehet világoskék, sötétebbkék, esetleg - bár nem az én esetem -  indigó. Vészhelyzetben akár fekete, vagy szürke.

4: Valahol 96-7-8 tájékán rájöttem, hogy, hacsak lehetőség van rá, enyhén trapézos fazon kell nekem. Később(?) ez a fajta szabás nevet is kapott, ez lett a BOOT CUT, a cipőre kicsit rálóg fazon, a hátul rálépsz fajta. Erre egy ideig rá is léptünk, alig vártuk, hogy elkopjon onnan az anyag, egy idő után pedig, amikor már a fasz ki volt a térdhajlatig felázott nadrággal, nemes egyszerűséggel felhajtottuk.

A márkáknak annyira ne ugorjunk neki, ezeket a köröket mindenki vágja. Amikor lett némi beleszólásom az ügybe, elértem, hogy egymás után volt kettő (!!) Levi's 605-ösöm, vagy 506-osom, ki emlékszik már, - ekkor még 29-es nadrágot hordtam. Az illusztáción látható méret pedig még jó volt két évvel ezelőtt, ha jól emlékszem. Aztán mégis kitalálták, hogy nem fog menni ez a menőzés a családnak,  még az irregular is drága lett. Innen kezdve volt minden egyéb, piacos, turkálós, akciós bolti, tökmindegy, fő, hogy elmúlt, mert Meló-Diákos, ösztöndíjas, nyári melós pénztárcával végre józsefvárosos-kínai boltos farmert vehettem, és a hosszú évek hideg, felázott kartonpapíron felpróbált nadrágjai töröltek minden addigi butikfarmer-emléket az agyamból. Egyetlen végelláthatatlan Sancred farmer volt az én route sixtosixem. De tudjátok, mit? Azért találtam néha egészen farmerszerű farmerokat 1999 és 2999 Ft-ért is. A Németországban beszerzett két darab NewYorkeres nadrágot az átlátszóságig hordtam, majd egy kicsit azon túl is - kétéves dicsőséges minőségi (pffff) szabadságharc a kínai uralom ellen és alatt. Mondjuk, azokhoz képest tényleg.

Az enyhén trapézfarmernek  utolsó aranykora felhajtós korszak volt, ez már egyenesen átvitt bennünket újra az egyenes fazonú gatyák korába, mert azokat egyszerűbb felhajtani. Sőt, az indigó nadrágokkal jól néz ki a felhajtás, mert kontrasztot ad, hát csak kibaszott tintakék farmereket lehetett kapni. És valahol ezelőtt, ezután, ezzel egy időben kezdődött el az én igazi vesszőfutásom.

Annak törtem volna el a kezét, aki először belevágott egy új gatyába és kirakta azt a boltjába. Mert az nagyon is rendben volt, hogy a kétéves, vászonfehérré nemesedett, Melrose Place szabású jeansemet kissé megrepesztettem térdben, hogy nyáron jól nézzen ki  a csuklóra tekert rockos-törökmintás kendő mellett, de ezt a fajta kinézetet ki kellett érdemelni! Volt előtte két év szakadatlan hordás, így lett rusztikus. De egyből így kezdeni??? Hogy én kapásból szakadtan vegyek meg egy sokezer forintos nadrágot?? Lófaszt. Akkor sem, ha  konkrétan nem lehetett venni másfajtát.

És mikor azt hittem, hogy minden konfekcióeszű divatdiktátor megtanulja végre, hogy karcolt pantallót nem veszünk, és újra lesz normális, sértetlen nadrág a boltokban, jött az anus magasságából induló bő gatya, a középen hófehérre koptatott gatya, a fröccsöntött, a batikolt, a keresztbe varrt, hátsó zsebet előre varrt, a foltos gatya. Meg a két kedvencem: az ó lábú lovászgatya és a szép érzéket mértéktelen módon megcsúfoló MÁRVÁNYKOPTATOTT FARMER.  Ezt a förmedvényt újra elővették, igen. Most nézd meg.

Csak normális nincs. Pedig olyan egyszerű dolog, hiszen egy EGYSZERŰ nadrágról van szó. Kék, gombjai, és normális szárai vannak. Ennyi.

De nincs  ilyen. (egyébként az 501-es is az  elviselhetetlen kategória számomra, de a filozófia lényeg, az meg van neki.) Sőt. A Replay szintű árfekvésig szinte bármire hajlandó lennék (a RETRÓN kívül, mert azt csakazértsem), hiszen jól van, egyebassza szinte megtehetem, pedig nem. De megvenném, ha tudnám, hogy az jó lesz, megmarad x évig, legalább kettőig. De erről szó nincs, a drága nadrág ugyanúgy elszakad a pöcsöm alatt, a seggemen, mint a piaci, pedig nem ér össze a combom, esküszöm. De lehet az Levi's, Springfield, Calvin Klein, Pepe Jeans, bármi, mind szétfoszlik a nagy találkozásnál. Oké, már így gyártják, ettől pörög az üzlet, mosógép öt év, laptop három, a mobil két évig megy, a  farmer max. másfelet lesz rajtad. De akkor a faszom fog venni huszonötért, tizenkettőért  sem. Megvárom, míg a Springfield januárban odadobja a parasztoknak ötért.

Így is tettem, csakhogy a sok mindenféle nadrágtípus - most a nőiesen szűk, mogyoró- és vádlitrombózist okozó fazon a trendi - miatt éppen, hogy egyet találtam, ami tetszett. Azért örültem volna, ha egynél több farmerem van. Mondjuk kettő, hogy ne mindig ugyanazt lássák rajtam az irodában.

Egy hete a havi NAGY bevásárláskor, meglepetten néztem fel a Tescoban.  A Cherokee részlegen ott várt rám, egy egyenes, de kényelmesen bő szabású, gombos, nyári ég-színű álomfarmer.

Igen, bevallom, megtettem azt az egyetlen dolgot,  ami nagyobb lúzerség a kínainál vásárlásnál: a Tescoban vettem farmert.

Én általában mindig a hírek, események, trendek után futok, ezért vagyok most különösen büszke arra, hogy Szeplőst én világosíthattam fel a legújabb magyar kultuszról, a Nokia-dobozról, illetve annak sokrétű felhasználhatóságáról.

innen

Nem tudtam és máig nem tudom, honnan érkezett meg egyszer csak Chuck Norris közénk, hogy majdhogynem egy hidat is elneveztek róla. A főiskolán úgy kellett engem beráncigálni  egy számítógépterembe, hogy megnézessék velem, mi a halál ez a zoxigénezés és, hogy miért akkora poén, hogy harmincezer vagy háromszázezer? Ugyanígy nem volt fingom sem arról, hogy ki az a Polgár Jenő, míg meg nem mutatták azt is.

DE MOST! Elkaptam, értem, veletek együtt vigyorgok az index videón, amiben a legnagyobb az az igazi buta szintetizátoros 70-80-as éveket idéző oktatófilm-háttérzene, a rögtön megérkező szlengblogos bejegyzésen, és a témára jó érzékkel lecsapó Nokiadoboz-blogon.

Maga a téma lassan olyanná válik, mint az iraki merényletsorozat, hogy az ingerküszöböt sem éri el újabb 25 ember halála, már rég nem számolja senki, ki a faszt érdekel. Lassan a munkahét mind az öt napján bedobnak egy nevet, a tömegátlag hetekkel ezelőtt elvesztette a fonalat, akár kétszer is lecsukhatnák ugyanazt az embert, fel sem tűnne senkinek, legfeljebb azon csodálkozunk néha, hogy még mindig akad igazgató és osztályvezető a BKV-nál, aki eddig kimaradt a buliból. Nagyobb cég ez, mint a Microsoft.

A témát kimerítették, a többi már csak olyan házi feladat-jelleggel megy - hogy ugyan az osztályfőnök sem nézi meg, viszont meg kell lennie, mert különben nem telik be soha ez kurva füzet -, de legalább van belőle egy kifejezésünk, amit csak mi értünk, egy fogalom, amit  a netnek hála úgy igazán, oda-vissza ki lehet forgatni. Mennyivel jobb ez, mint a tocsikolás anno. Kösz, BKV!

Csütörtökön ittam. Ez tiszta sor, írtam is.  Ami kimaradt, hogy a régebbi volt kollégák, akik miatt azért olyan gimnáziumi osztálytalálkozós, azért jutottam én is valahova-jelleggel puccba vágtam magam, nagyjából lesemszartak, illetve leléptek még bőven uzsonnaidőben. Nyilvánvalóan nem konkrétan miattam, hanem úgy ámblokk irántunk, még az ugyanazon a régi helyen lévő emberek iránt nem érdeklődtek kicsit sem. Pedig régen egy csapat voltunk, de ez ki a faszt érdekel.

Pénteken másnaposság szerepelt az étlapon, mert, hogy az evés az alap. Nekem savam van, az éhségérzet állandó, Rennie sem segít. Kettő sem, sok sem. Semmi nem segít. Nem segít a sok víz, a tej, szódabikarbóna, az aszpirin, az alcazelcer, a nem evés, a nem kávéivás. Én közhelyes másnapos vagyok, rajtam csak az idő segít.

Ennek ellenére hősmódba kapcsoltam, mert este Jazzékkel volt program, és miután sikerült tökéletesen zavarba hoznunk őt egy ÚTI PÓKER SZETTel, pókereztünk. Szeplős nyert egy csomó zsetont, én meg közben ittam a csókosoknak fenntartott finomabb szilvapálinkát. Fok: 40, odakinn -10, taxi: 700 HUF.

Szombaton Ábi megrajzolta első Puskás Öcsijét. A borzasztó pókhas kanyarítása közben ő még nem tudta, hogy éppen Puskás Öcsit rajzolja, de én elmondtam neki, mert fontos, hogy később is szeresse a focit, nézze a focit és tudjon haverokat szerezni a focival, ezen később sorsok múlhatnak. Főleg az övé, de nyilvánvalóan a sajátomról beszélek. Puskás Öcsi neve pedig kiválóan alkalmas arra, hogy megmaradjon egy ötéves fejében, jókat is derült rajta.

Ábi ezen kívül vasárnap délutánig többször csalt társasjátékban, és a két kedvenc játékát legalább tizennyolcféle újraértelmezésben és negyvenkét különféle szabály szerint játszottuk, és ha Hókuszpók őt is visszadobta tábla elejére, attól még ő győzött. Ábi szuperhős és mindig győz, erre mérget vehetsz.

A könyvet megkaptam, hímzett konyhakendőt, mosogatókendőt is mellé, három darabot, ja meg trupperwarés narancshámozót, és krémkenős célszerszámot, nem tudom, hogy hívjákot, és anya nyugdíj után majd odaadja a másik könyv árát is, de már ott tartanak, hogy csak tizenötödikéig kapják meg a nyugdíjat, de nyilván tortát sütött, és nekem ilyenkor mindig bőghetnékem van, mert ilyenkor sírni kellene, ám mivel férfi vagyok, nem sírok, mert az ilyenek meg nem sírnak.

Nőnapra kiosztottam két adag korallvirágot, három szál íriszt és tulajdonképpen erről a hétről már le van a gond.

Itt benn meg jól nem mondtam senkinek, és tulajdonképpen egy jó nagy paraszt vagyok, de egyszerűen nem jutott eszembe. Gimiben legalább ott volt Ricsi, aki mindig megszervezte ezt előre, fősulin meg nem tudom mi volt.

Vasárnap spenótos hal volt kéregben, citromcseppek nélkül, pedig én mondtam, hogy keverd bele az olvasztott vajba, jól van, hát azt hittem, hogy te majd megcsinálod. A kéreg az leveles tészta, és Szeplős még nem sejti de én vérszemet kaptam, legalább öt féle kaját tudnék most bekérgezni, mert nekem nagyon bejött, jó móka volt.

Egyértelmű, hogy nem lehetett ennyivel megúszni, Anya még összeütött egy csirkecombos, palacsintás, camembertes-besamelmártásos-körtés akármit. Életemben nem volt még ilyen kövér, de hétvégére lefogyok, nem vitás. Minden holnap és minden jövő héten és minden nyáron tök vékony vagyok, hála istennek.

Ugyan én szóltam, hogy balhé lesz az idővel, de halkan nektek azért bevallom, hogy a vasárnapi hóesést én is kicsit túlzásnak találtam.