harminc

Csütörtökön ittam. Ez tiszta sor, írtam is.  Ami kimaradt, hogy a régebbi volt kollégák, akik miatt azért olyan gimnáziumi osztálytalálkozós, azért jutottam én is valahova-jelleggel puccba vágtam magam, nagyjából lesemszartak, illetve leléptek még bőven uzsonnaidőben. Nyilvánvalóan nem konkrétan miattam, hanem úgy ámblokk irántunk, még az ugyanazon a régi helyen lévő emberek iránt nem érdeklődtek kicsit sem. Pedig régen egy csapat voltunk, de ez ki a faszt érdekel.

Pénteken másnaposság szerepelt az étlapon, mert, hogy az evés az alap. Nekem savam van, az éhségérzet állandó, Rennie sem segít. Kettő sem, sok sem. Semmi nem segít. Nem segít a sok víz, a tej, szódabikarbóna, az aszpirin, az alcazelcer, a nem evés, a nem kávéivás. Én közhelyes másnapos vagyok, rajtam csak az idő segít.

Ennek ellenére hősmódba kapcsoltam, mert este Jazzékkel volt program, és miután sikerült tökéletesen zavarba hoznunk őt egy ÚTI PÓKER SZETTel, pókereztünk. Szeplős nyert egy csomó zsetont, én meg közben ittam a csókosoknak fenntartott finomabb szilvapálinkát. Fok: 40, odakinn -10, taxi: 700 HUF.

Szombaton Ábi megrajzolta első Puskás Öcsijét. A borzasztó pókhas kanyarítása közben ő még nem tudta, hogy éppen Puskás Öcsit rajzolja, de én elmondtam neki, mert fontos, hogy később is szeresse a focit, nézze a focit és tudjon haverokat szerezni a focival, ezen később sorsok múlhatnak. Főleg az övé, de nyilvánvalóan a sajátomról beszélek. Puskás Öcsi neve pedig kiválóan alkalmas arra, hogy megmaradjon egy ötéves fejében, jókat is derült rajta.

Ábi ezen kívül vasárnap délutánig többször csalt társasjátékban, és a két kedvenc játékát legalább tizennyolcféle újraértelmezésben és negyvenkét különféle szabály szerint játszottuk, és ha Hókuszpók őt is visszadobta tábla elejére, attól még ő győzött. Ábi szuperhős és mindig győz, erre mérget vehetsz.

A könyvet megkaptam, hímzett konyhakendőt, mosogatókendőt is mellé, három darabot, ja meg trupperwarés narancshámozót, és krémkenős célszerszámot, nem tudom, hogy hívjákot, és anya nyugdíj után majd odaadja a másik könyv árát is, de már ott tartanak, hogy csak tizenötödikéig kapják meg a nyugdíjat, de nyilván tortát sütött, és nekem ilyenkor mindig bőghetnékem van, mert ilyenkor sírni kellene, ám mivel férfi vagyok, nem sírok, mert az ilyenek meg nem sírnak.

Nőnapra kiosztottam két adag korallvirágot, három szál íriszt és tulajdonképpen erről a hétről már le van a gond.

Itt benn meg jól nem mondtam senkinek, és tulajdonképpen egy jó nagy paraszt vagyok, de egyszerűen nem jutott eszembe. Gimiben legalább ott volt Ricsi, aki mindig megszervezte ezt előre, fősulin meg nem tudom mi volt.

Vasárnap spenótos hal volt kéregben, citromcseppek nélkül, pedig én mondtam, hogy keverd bele az olvasztott vajba, jól van, hát azt hittem, hogy te majd megcsinálod. A kéreg az leveles tészta, és Szeplős még nem sejti de én vérszemet kaptam, legalább öt féle kaját tudnék most bekérgezni, mert nekem nagyon bejött, jó móka volt.

Egyértelmű, hogy nem lehetett ennyivel megúszni, Anya még összeütött egy csirkecombos, palacsintás, camembertes-besamelmártásos-körtés akármit. Életemben nem volt még ilyen kövér, de hétvégére lefogyok, nem vitás. Minden holnap és minden jövő héten és minden nyáron tök vékony vagyok, hála istennek.