harminc

Én általában mindig a hírek, események, trendek után futok, ezért vagyok most különösen büszke arra, hogy Szeplőst én világosíthattam fel a legújabb magyar kultuszról, a Nokia-dobozról, illetve annak sokrétű felhasználhatóságáról.

innen

Nem tudtam és máig nem tudom, honnan érkezett meg egyszer csak Chuck Norris közénk, hogy majdhogynem egy hidat is elneveztek róla. A főiskolán úgy kellett engem beráncigálni  egy számítógépterembe, hogy megnézessék velem, mi a halál ez a zoxigénezés és, hogy miért akkora poén, hogy harmincezer vagy háromszázezer? Ugyanígy nem volt fingom sem arról, hogy ki az a Polgár Jenő, míg meg nem mutatták azt is.

DE MOST! Elkaptam, értem, veletek együtt vigyorgok az index videón, amiben a legnagyobb az az igazi buta szintetizátoros 70-80-as éveket idéző oktatófilm-háttérzene, a rögtön megérkező szlengblogos bejegyzésen, és a témára jó érzékkel lecsapó Nokiadoboz-blogon.

Maga a téma lassan olyanná válik, mint az iraki merényletsorozat, hogy az ingerküszöböt sem éri el újabb 25 ember halála, már rég nem számolja senki, ki a faszt érdekel. Lassan a munkahét mind az öt napján bedobnak egy nevet, a tömegátlag hetekkel ezelőtt elvesztette a fonalat, akár kétszer is lecsukhatnák ugyanazt az embert, fel sem tűnne senkinek, legfeljebb azon csodálkozunk néha, hogy még mindig akad igazgató és osztályvezető a BKV-nál, aki eddig kimaradt a buliból. Nagyobb cég ez, mint a Microsoft.

A témát kimerítették, a többi már csak olyan házi feladat-jelleggel megy - hogy ugyan az osztályfőnök sem nézi meg, viszont meg kell lennie, mert különben nem telik be soha ez kurva füzet -, de legalább van belőle egy kifejezésünk, amit csak mi értünk, egy fogalom, amit  a netnek hála úgy igazán, oda-vissza ki lehet forgatni. Mennyivel jobb ez, mint a tocsikolás anno. Kösz, BKV!