harminc

A matek az egy kemény dolog, többek között azért, mert, nem túl szimpatikus módon, mindig igaza van. Olyan, mint anyám, vagy mint a Mussolini reinkarnációjaként működő olasz főnököm.

A hétvége arra volt jó, hogy két egyenletet bizonyítsunk:

4 pálinka+ 3 sör + 1 én = 1 epic fail

Jazz egy büdös nagy tróger, mert amikor irányba raktak nagy nehezen, Szeplőstől elköszönve azt mondta, hogy nagyon-nagyon sajnálja, és nem ezt akarta, de én tudom, hogy igen, és ő hibás, és amúgy is, akkor már elég késő volt, olyan részeg voltam, mint a segg és ez az állapot kitartott egészen másnap délelőttig. Ehhez képest Jazz másnap reggel már tanított, és most már csak az a kérdés, hogy mi a fasznak iszom? Ha iszok egyet, akkor az az egy miért nem elég? Miért nincs megállás? Meglehetősen nagy győzelemnek tartanám, ha ezt az elementáris erejű, szétfeszítő, újra és újra (hasonló formában) kisülő belső feszkót valami egészen más, egészségesebb és fájdalommentesebb formában tudnám kiadni magamból.

A szombat este valami egészen elképesztően olyan lett, amire egy időben azt hiszem azt mondták, hogy lounge-os. New Jersey belvárosának egyik legszebb belső kertje, enyhe fröccsök, jazz duruzsol a háttérben, a burkolat régi téglái között gaz és konyhakerti fűszernövények kandikálnak fölfelé. Az egyik korlátnál valami leselejtezett indiai porcelánelefántot tettek meg kövirózsák kaspójának. Lugasok, kis gyertyák a régi, kerti asztalokon. Az egész nagyon szándékos, de annyira jó, hogy nem zavar. Tökéletes. Az egyik korhadtabb szék még össze is omlik egy lány alatt: New Jersey mintha megértette volna a nyári romkocsmák ál-, de nagyon is működő romantikáját.

További jó dolgok voltak még:

1. Csillagos ég. Szeplős felnézett, szólt nekem, aztán vagy egy percig óóztunk némán felfele, hogy basssz mik vannak, csillagok!

2. Azt hiszem találkoztam az abszolút vb-lázzal. Ilyenkor minden a fociról szól, főleg, ha megjön közben a nyár: előkerülnek a lasztik, cselek, megy a gyakorlás- még úgy is, ahogy nem is gondolnál rá:

A hírek viszont nem jók.

∞ politikai balfaszkodás + ∞ globálmakrókapitalista gazdasági mohóság = 1 válság = szar forint = nekünk nagyon drága benzin Európában

Jazz szerint tizenhat napra nem lesz elég a félretett pénz, még a tavalyinál is szarabb a pénzünk, és kurva drága benzin egész Európában. Ez utóbbit már Nyomozó mondta, ő ösztönösen egyből rámatekolt a kilométerekre, meg az európai benzinárakra. Nem állunk jól. Én még mindig azt mondom, hogy kiderül, azért sem fogok rágörcsölni a nyaralásra. Vettünk mindenféle szivargyújtós csodát telefonokhoz, elemekhez, meg a reggeli kávémhoz. Sajnos bementünk budaörsi Mountexbe, ezt még valahogy túléltem, de többet nem merek odamenni. Az ott az ördög karácsonya, csábít, csillog és minden mozog, kütyülődik, és profi és meg van magyarázva és kegyetlenül túl van árazva. Az ottani cuccokhoz képest a Tesco 2500 forintba kerülő usb-ről, 220-ról, szivargyújtóról IS működő töltője négy darab 2000 mAH elemmel maga az abszolút olcsóság. 

Vasárnap. Strand. Fürödtem. Én. Utána nem éreztem semmit.

A nyár itt van, ezt csak a vizek nem tudják: áradnak és picsa hidegek.

Ez az a kerület, ahol New Jersey-n kívül igazán otthon tudom magam érezni. Nem New York, nem London, hanem Budapest a Kosztolányitól, a Fehérvári úttól lefele, Albertfalváig. Kelenföld? Nekem Kelenföld a pályaudvart meg a végtelen panelsort jelenti, de végül is belefér ez a kép is - voltam eleget arra is. De nekem ebben benne vannak a Karolina, a Villányi út, meg ez e két utca és a Bocskai út által határolt dzsungelmennyiségű fát és szanatóriumi csendet felvonultató kis utcák is. Ezt a részt szerintem már máshogy hívják, de hirtelen nem találtam olyan térképet, ami tartalmazná a városrészek neveit. Mindegy. Nekem ez így van meg, nekem ez egy egységes egész, szerkezetileg, hangulatilag, stílusban, érzelmileg, akárhogy. Én ilyen törzsi ember vagyok, szarok a hivatalos határokra.

A faszolós-ablérletvégés posztban emlegetett mindenféle komolyabb megfontolás azt jelenti, hogy tizenkilencre lapot húztunk és a multi régóta levegőben lógó költözéséről szóló több mint pletykát készpénznek vettük: ha már költözni kell és ilyen rohadt mobilak vagyunk, akkor költözzünk a cég után előtt. Az nem baj, hogy évek óta a kilépés gondolatát dédelgetem magamban, ha egyszer valóra is válik az ábránd, akkor is jó a tizenegy ker, mert azt szeretem az összes közül a legjobban.

Nem szép. Nem, nem az, nehéz lenne szépként látni a szocreál vagy álklasszikus házsorokat, hetvenes-nyolcvanas évekbeli lakótelepeket, eredeti funkciójukat már rég be nem töltő gyárakat, telepeket. De értem a nyelvüket, azt, ahogy szólnak hozzám ezek az épületek, a poros utcák, a nagy, mohaszőnyegeket takaró fák. Értem a nagy udvarú óvodák zaját, szeretem a külváros bátrabban húzódó tereinek léptékét. Ha erre járok, elmúlik a város okozta stressz és éberség, lezajlik bennem az összes testi-pszichológiai folyamat, amit hangulatban olyan jól visszaadott a  Mátrix második része, amikor a Nabukodonozor ott állt Zion kapuja előtt és az irányítóközpontos csaj valami édespuha hangon bemondta, miközben kinyitotta a kaput, hogy (nem tudom pontosan, de) Isten hozott itthon, puha paplan, vetett ágy...

Budapestnek ez a része olyan nekem, mint egy régi, kitérdelt, megkopott, nyúlott melegítőalsó. Nem szép, biztosan nem új, de eszedbe sem jutna így nézni rá. Egyszerűen annyira kényelmes, hogy eszedbe sem jutna mást felvenni vasárnap reggel. Ebben teszel-veszel otthon, ebben bütykölsz, ebben kanalazod a húslevest, és ebben nézed a kifeküdt kanapén a délutáni filmeket.

Az albérlet sokkal rosszabbul nézett ki a fotókon, egyedül a konyha fogott meg bennünket. Az sem nézet ki olyan hú, de modernnek, de áradt belőle a már emlegetett otthonosság. A fotók a ingatlanos csávót dicsérik, egy másik albérletnél egyszerűen belefényképezte magát a képbe. Nézem a fürdőről a képet, mondom, ki ez a tojásfejű bénabéla, aki ott gyötri a telefonját (!) a tükörben? Az ingatlanos - bár még két egyformát nem láttam (de egy normálisat sem) - egy külön állatfaj, én erről mára már nagyon mélyen meg vagyok győződve.

Az épület ellőtt parkoló óriásplatánokat elnézve, már kifejezetten előnyként könyveltem el, hogy a lakás a negyediken van. Lift nincs. Tudom, de mit csináljak? Leírom majd sportolásként, ez van.

Másfél szoba. TÉR! A 43 négyzetméter a 32 után igazi luxusnak tűnik. Külön fürdő és -!!!- külön wc. A lakás sokkal jobb állapotban van, mint ahogy a képeken kinézett. Új ablakok, harmonikaajtók, mert megérdemeltem, azért :) (de OTT nem!!), és klíma. Nem akarok klímázni, de Jazz azt mondta, hogy a ház tetején nem véletlenül van ilyen berendezés. Ha majd végre egyszer nyár lesz, ki fog derülni. Odakint zöld, zöld, zöld mindenhol. Csend. Ingyenes parkolás, nyugi, szomszéd alig. Tizennégy négyzetméteres saját pince. Erre így együtt, nem tudtam nem rábólintani, pedig szívtam a fogam az ötezres többleten (mert ilyen vagyok), de annyi pluszt kaptunk hozzá a mostanihoz képest, hogy muszáj volt kivenni, főleg, hogy Szeplős már öt perce rángatta a hátam mögött a pólóm alját, hogy AKAROMAKAROMAKAROM!

1. Ígérem az előző posztomnál lejjebb most jó ideig nem megyek.

2. Tudom, hogy most teljesen hitelemet vesztem, de a második albérletet, amit megnéztünk, kivettük. Egyrészt borzasztóan otthonos volt, másrészt passzolt a meglévő ingó vagyontárgyainkhoz: foghíjaink a megfelelő helyen találkoznak. Másrészt a faszomnak sem volt semmi kedve a további nézelődéshez. Ja, és a NŐ akarta elsősorban a lakást - ha ez jelent valamit. Ha mást nem, legalább lesz kit szidni, ha úgy alakul. Holnap - remélem - mesélek.

08:29 AM CEST, Albertfalva, Okmányiroda

 
Sikerült. Szeplőst leszállítottam épen, egészségesen, IDŐBEN a legkorábbi szabad időpontot biztosítani tudó okmányirodába. Vérlázítóan korai kelés, zombireggeli, se belső, se kinti szürkületet nem űző kávé, fürdés, öltözés, indulás. Dugó. Idő. Dugó. Kerülés, záróvonalak, kicsi menés, dugó. Pofátlankodás, rámenősködés, dugó. Idő. Végre haladunk, sok lámpa, haladunk, hol a Városháza? Nincs hely.

Ki is mondta, hogy kocsival jöjjünk? Soha többet ne hallgass rám. Jó. Te menj, én majd parkolok.

Ott ülünk. 8:29, 8:30, Szeplőst hívják is. Ez az a pont, amikor hátradőlök, leeresztek, majd felfogom testem jelzéseit és olyan ízesen azt mondom magamnak: akkor most elmegyek SZARNI. Mert ezt így mondjuk, és ez nem is feltétlenül  visszataszító vulgaritás (végülis de), hanem egyfajta rém "egyszerű", paraszti bensőségesség. Mert - és férfi  lévén megint a csak a férfiakról írok, akik fél életükben amúgy is olyan dolgokról beszélnek, hogy mekkorát szartak, mekkorát dugtak, mekkorát fingtak - ez az a pillanat, ahol végre önmaga lehet az ember, ahol egyedül van, kiereszt testben-agyban, ahol a nagy dolgokkal nagy gondolatok jönnek. A jóleső magány percei ezek, ahol végre nem kell visszafogni semmit,  kilóghat az ing, vádlira eresztve szellőzik anyag és szellőzünk mi magunk is. És kurvára fontos lenne, hogy ez valóban így történhessen.

Ezért nem értem azokat a jelenségeket, amik akkor fogadnak, ha idegen helyen ér a szükség. 31 év alatt ért már elégszer, vendégségben, barátnőnél, közintézményben, úton, beülős helyen, külföldön, belföldön, jó helyen, neccesen. Általában négy típusú mellékhelyiséggel - még az elnevezés is olyan degradáló - találkoztam:

1. A wc, ahova éppen, hogy nem hánysz be. Nincs az az isten, hogy ott megtaláljon az ihlet, inkább tolod később a glicerinkúpot székrekedésre, semhogy oda bemenj.

2. A pottyantós. Falun vagy, eldöngicsélsz a legyekkel és reméled, hogy nem mászik egy kurva nagy pók a seggedbe - vagy megint sztrájkba lépsz

3. Felálltam, és a "presszókávé, óriáskiflis sonkás melegszendvics ketchuppal" illatú büfé mellett megtaláltam a wc-t. Örültem neki, mert utálom megkérdezni, hogy hol a "mosdó". Álszent dolog, pedig rosszabb napokon, "rosszabb" helyeken még a toalett szó is elhagyja a számat. Ordas nagy hazugság, proli vagyok, vécére járok.
   A huszonkettedik kerületi Városháza pont olyan hely, hogy nem tudod, mi vár rád odabenn. Ha nem városháza lenne az épület, akkor vagy állomásfőnökség, vagy nagy múltú középiskola: sárga fal, zörgő táblájú ablakok, kopott lépcsők. Benyitok és elönt a megkönnyebbülés, mert barátságos, felújított, nyersfabetétes klozet fogad. A baj az, hogy nem csak ez, hanem a június telének reggeleihez méltó PICSAHIDEG is. Nyitva az ablak. Ez kérem egy általános jelenség, úgy hívják, hogy igénytelenség. Van egy normális, akár még szépnek is nevezhető mellékhelyiséged, azt rányitjuk az ablakot, hadd járja a cúg. Ez nekem pontosan ugyanaz, mint amikor a román (nemzetiség) paraszt (minőségjelző) pajszerral akarta a Maybachot nyitni.
Amikor Zalában voltak ma már nem értett érdekeltségeim, akkor találkoztam ezzel az érdekeltség jellegéből adódóan többször is: annak a kurva vécéablaknak muszáj volt télen-nyáron nyitva lennie, nehogy csak egy halk pukiszag is bennmaradjon. Az, hogy az nyomorult műanyag vécédeszka is mínusz tizenkét fokos, senkit nem érdekelt. Odafagy a combod, felfázol végbélen keresztül? Városi gyerek vagy.
Legyen. Az vagyok, de egyszerűen nem értem miért jó, hogy épp, hogy fél commbal ülve, rettentő libabőrrel, vacogva, erőltetve, koncentrálva kell túlesni ezen az amúgy fontos és lényeges tetten? Hát ki a faszom szeret hidegben pőrére vetkőzni és úgy maradni?

4. A visszhangos vécé. Nem, ez nem a panel wc. A panelretyó az olyan, amilyen - áthallatszó, nincs mit vele csinálni. Rontani mondjuk lehet rajta: újgazdagék, akiknek nem kell a kert. Egész emeletet megvesz, átalakít, a házzal szemben lévő garázssoron garázst vesz, azt szaunává alakít. És mert mindez abban az időben történt, amikor még nagyon megilletődve szálltam be a Volvo s40-be, hát az akkoriban nagyon divatos harmonikaajtót szereltették fel MINDENHOVÁ. Újházi tyúkhúsleves, valami nagy, második fogás, kóma ellen NAGY kávé. Amikor jön, aminek jönnie kell, te magadra húzod a harmonikát és a küszöb helyén lévő fél centi vastag résen nézed az árnyékokat, ahogy a milliméter vastag műanyaglap túloldalán a házigazda papucsozik teljes nagyúri nyugalomban fel s alá. Szemed behunyod, próbálsz kirekeszteni mindent, és imádkozol, hogy hang nélkül csúsztass úgy, hogy ne kelljen utána kefét használni.
Nade a visszhangzó budi. Ez általában baszom magas falú, puritán vécéket jelent, olyan helyeket, melyek létezéséről a tulaj tudni sem akar. Nincs berendezés, csak két oldalt a sík fal, fel, egészen két méter nyolcvanig, hadd vigye a hangot. Az ilyen tereknek jellemzően jobb az akusztikája, mint bármelyik ókori színháznak, és ha bentről úgy gondolod, hogy kint ezt hallotta mindenki, akkor igazad van, ne is reménykedj.

Azon, hogy felül nyitott, meg alkalomadtán kész szaróverseny alakul ki mondjuk a Westendben, azon túl lehet lépni, hiszen pont a sokadalom biztosítja a szükséges személytelenséget, amit fejben azért könnyen egyedüllétté lehet konvertálni, de a nem ürítésen, illetve a feszélyezett szaráson kívül kevés rosszabb dolog létezik. Az egyik például hat sör után a hetedik kerületben lenni az éjszakai buszon.

Na, csak megvolt a szarás-poszt. Elnézést.
 

Tavaly még csak minden hétvégén volt szar idő, most legalább belehúzott az időjárás, már egyáltalán semmikor sem süt a nap. Talán magyaros pesszimizmus ez, a kánikulát temetni, így június másodikán, talán csak realista vagyok, talán nézzük úgy, hogy azt nézem, hogyan lehetne a legtöbbet kihozni az anti-időjárás ellenére a valamikor régen nyárnak nevezett évharmadból, de bárhogy is, szerintem itt az ideje, hogy elgondolkozzunk, hogyan is imitáljuk a nyarat a lakásban?

Persze kirakhatunk egy háromezer darabos, napsütéses, pálmafás puzzle-t is augusztus végéig, de ennél sokkal jobb lesz, ha egyszerűen tópartot varázsolunk a lakásból, mégiscsak a vízközeli tevékenységek a legjellemzőbbek ilyentájt, már ha egyáltalán emlékszünk ezekre. Ha nem, segítek:

Strandkellékek

1. Az első és legeslegfontosabb a csórógazdagék medencéjének teszkóbeli beszerzése. Tudjuk melyik medence ez: a Balatontól három és fél kilométerre lévő nyaralónak nevezett "telek" medencéje, az. A hosszú, valamint rövid és egyáltalán hétvégéken megejtett délelőtti fürdőruhás műkoktélozásra, ebből kifolyólag éjszakai belehányásra, valamint a feloldódott baráti társaságok spontánul induló párcseréjére, nevezetesen a víz alatti maszatolásra éppen úgy megfelel a feltörekvő újgazdagoknak, mint a lakótelepről végre kiszakadt melósoknak - hát nekünk is jó lesz, valahol ott vagyunk  a skálán mi is.

2. A következő dolog, ami nem hiányozhat, az az utoljára 1982-ben használt infra izzó - éppen itt van az ideje, hogy levegyük a szekrény felső polcáról, ő lesz a meleget adó Nap.

3. Hiányoznak még a porszagú régi plédek, szedjük ki gyorsan ezeket is a rugós heverő ágyneműtartójából.

4. Kell még SOK izzadó, punnyadtpaprikás, szalámis szendvics mozgássérültté nyomódott zsemléből,

5. hűtőtáska és hátizsák ezek tárolására.

6. Kötelezően minimum 10 éves és hiányos francia és magyar kártya, dobókockák, gumimatracok, kempingszékek, kisrádió,

7. 100 forintosok wc-re, amit majd persze, hogy sajnálunk wc-re költeni. Egyéb költőpénz kajára.

A strandra a következő személyeket kell összegyűjteni:

1. Anyád, vagy valakinek az anyja - ő csinálja majd a lángost, őt betesszük a konyhába, az ajtót eltorlaszoljuk egy pulttal, ezzel az ő kijutását is eredményesen megakadályozzuk, anya nem mozog. A félfára kiírjuk, hogy Fapuma, vagy Üvegtigris - a magyar büfénév-lexikon Rudolf Péternek köszönhetően erre a két darab névre redukálódott, na jó, esetleg mehet a Strand büfé.

Ja, a kaják, italok: Mindezek előtt rogyásig teletöltjük a hűtőt a Metroban 95 Ft/üveg áron megvett, két rekesznyi Sopronival, további két üveg akciós, literes jégerrel, mert ezek elmaradhatatlan kellékek a napozáshoz. Az anyabüfés a Sopronit háromnyolcvanért, a jégert négyért adja, a felest lecsalja 3 és fél centre. Kell még kalipposzerű nyalókajégrém cicalányoknak, roppanósmagnum a ragadozó típusúaknak, és valami hagyományos tölcséres a többieknek. Hekktörzs és kész hamburger nem háztartásbeli mennyiségben szintén beszerzendő.

2. Kellenek a kockás rövidnadrágos, hónaljkutyás, szolidan, de ígéretesen sörhasú haverok Surda sapkában.

3. Meg jöjjenek a csajaik is: az idegroncs feleségjelölt, a narancsbőrös fenekű, a sörivó Örök Barátnő, az átlagosan jótestű bölcsész, meg a lányok által kirekesztett cicaszöszi, a  JÓ CSAJ, mert minden társaságban kötelező legalább egy JÓ CSAJnak lennie. Egyrészt ő tartja életben a reményt, hogy egyszer mindenki megkaphat egy jó csajt többhavi amatőr telefonos pornóforgatásra, másrészt muszáj egymás csaját, egyet meg különösen kényszeresen bámulni. Na ez utóbbi lesz ő, ráindulni úgyis a bölcsészre fog mindenki, mert beszélgetni meg azzal lehet - a srácok ezt később flörtnek fogják magukban elkönyvelni.

4. Kellenek még további 50-en felüli szülők, gyerekkorunk felelevenítéséhez: kempingszék, kisrádió, keresztrejtvény, sakkgép, lejárt szavatosságú napfényvédő apának a vállára, bronzolaj a lilaságig barnuló anyának. Kis mellű anyák koradélután monokiniznek.

5. Kell egy kigyúrt  szépfiú, de inkább kettő, a hozzájuk illő utánfutókkal, bármelyik lakótelepi sarkon beszerezhetőek, a Volkswagen Passatok és Golfok találkozásánál.

6. Kellenek idióta kamaszok, hármasával lányok, ötösével fiúk - így szokták.

7. Wc-s néni - ezen a poszton a szomszéd néni tökéletes lesz.

A strandolás szabályai:

Először az egyik szülőpáros ül le a szoba "árnyékos" felére, távol a medencétől, mert bármikor megyünk ki a strandra, ők már ott vannak: a helyfoglalók. Ők ha tehetnék, a palacsintázónál befizetnének egy örök bérletet a területre, mivel azonban ezt nem tehetik, egyszerűen csak állandóan ott vannak. Ha nincsenek, akkor amúgy soha nem használt polifoamokat terítenek ki a helyszínre és fogatnak le geci nagy kövekekkel.
Megjönnek a kamaszok a reggeli személyvonattal, majd mi, aztán az izomparádé, utoljára - a szociális érzékenység teljes hiányát reprezentálva  - a többi szülő is leül, közvetlenül a mi plédünk tövébe és kvázi hadüzenetként azonnal bekapcsolják a kisrádiót.

Ekkora a büfésnek már iziben sütnie kell a lángost, a pult magától fokhagymamártásozódik be ragacsosra. A lángost az anyabüfés 450 forintért adja, (különben elgondolkozhatunk két amúgy igen dekoratív tizenhét éves lány leszerződtetésén, akik éhbérért napit tizenhat órában keverik-sütik palacsinta- és lángostésztákat a konyha hátsó fertályában) maximálisan huszonhat darab sajtforgáccsal és három kenet tejföllel. A fokhagymából azonban mindennél több kerül rá, mert a haverok ott vannak, a csajok meg akárhogy is forgathatják a szemüket. Ha valakinek igazán tetszik a JÓ CSAJ, akkor ő egyedül nem tesz extra feltétet, hogy ezt a JÓ CSAJ lássa és többszöri szemezéssel értékelje. Sajnos a nemfokhagymázást a barátnő félreérti és (ez-egy-igazi-és-boldog-szerelem) reprezentációs célzattal csókolozni akar, a srác meg nem, ezért látványosan sört kortyolgat. A barátnő a sörízt is utálja.

A srácok még egy sört vesznek, az apák meg dugiban, a sor által takarva jégert isznak. Ha ismerik egymást, akkor kettőt.

Most jöhet a cigizés a már bekapcsolt hősugárzó alatt, csakhogy az alkohol is hasson valamit. A lányok levonulnak a kerékpártárolóból kialakított Solisunba, ha visszajönnek, mehet mindenki a medencébe. Labdázás, matracolás, lányok vízbe kúrása, bimbóvillantásban reménykedés, párok elvonulós pettingje, stb.

Az utánfutók monokiniznek, a szépfiúkat alaposan bekenik, a srácok bámulnak, fikáznak, titkon tetoválást, izmot és csajt irigyelnek. Kártyázás, kocka-basozás, szülők szigorúan csak magyar kártyával tolják: csak ulti, snapszer és egyéb keményvonalas játékok jöhetnek szóba.

Az apák később horkolnak.

Újabb kör sör, ebéd, hekk, hamburger, kávézás, wc felé való egyre gyakoribb sandítás. Hardcore tóhasználóknak fürdőszobai kád feltöltése, abban kis- és nagydolog elvégzése, a többiek befizetnek a wc-re, a végén nem senki tudja, ki hugyálta össze a padlót.

Délután négy után a srácok is lemennek a szoliba, ott három percig bírják, sutyiban ellógnak a Sarok kiskocsmáig, ott kettőhúszért isznak Drehert.

Délután öt és hat között strandolás megszakítása, előtte még egyszer fürdés, fürdőruhák ezután természetesen nem száradhatnak meg, ezért ki-ki vagy

- átöltözik törülköző alatt

- villámgyorsan elvonulva, elfordulva teszi ugyanezt (fiúknál szemtengelyferdülés- egy-egy elkapott ciciprofilért mindent)

- kocsiban öltözik át

- nem öltözik át, úgy marad - genitáliák szarrá ázása, lányoknál felfázás.

Ha megtetszett a lakásbeli strandolás, berendezkedhetünk az egész hétvégére is. Ekkor este kötelező program az összecsukható melegszendvicssütővel grillezni. Tábortüzet, bográcsgulyást max. az  erkélyen javasolok, ha ezt bevállaljuk, akkor viszont már a sörösdobozok szomszéd erkélyre dobálása is belefér.

Rendezhetünk lépcsőházdiszkót is, mert hát a szomszéd lányba/srácba hol is akadnánk bele máshol, ha nem a legközelebbi tóparti retrodiszkóban? Igazi közösségi élményre van itt kilátás, ahol hosszú évek után kiderülhet, hogy mennyi jófej ember lakik egy lépcsőházban.
Azonban a másnapos visszaemlékezés-erőltetés, a saját lakásba való kulcsnélküli visszajutás megoldása, a bejutás utáni romeltakarítás, a teleszart kád duguláselhárítása, a rókától opálos medencevíz leengedése, valamint az esetlegesen mégis befutó feljelentések kezelése már újra egyedül ránk marad, mert mint Kálmán bától valahol a túl sokadik  és a teleport jéger között megtudtuk: bizony, ilyen ez a szeláví.