Ahogy most kinéz max. hónapokra vagyok attól, hogy Szeplős rájöjjön, blogolok. Egyre nehezebb mellémagyarázni az esti gép előtti félórákat, a blogok bújását. Jópárat meg is mutatok neki, hogy ez mennyire jó, stb. stb. Plusz béna is vagyok, néha elfelelejtem a pornómódot bekapcsolni a böngészőn, ha a saját profilom körül sertepertélek. Nyomokat hagyok. Nem vagyok tiktosügynök, igazából kurvára fárasztó az állandó körültekintés, váll mögé lesés.
Ugyanakkor: szeretném megőrizni ezt a világot csak magamnak. Írtam és írni is fogok olyan dolgokat, melyek fordított esetben engem kurvára kiakasztanának, de nem csak fosás miatt nemkívánatos a lebukás. A Chili és Vanilla sikere kapcsán írta valaki valahol, hogy a világ még igazából nem jött rá, hogy mire is való igazán ez a blogdolog, de neki sikerült kitörni a digitális világból. Nekem azért megvan a személyes válaszom erre a blogdologra: ez az én dolgozószobám, ez a naplóm, egyfajta szelep ez is, önmegvalósításom és exhibicionizmusom eszköze - és jó ez így: a vágányon tart.
Tegnap lementem boltba, visszatértemkor bekiabáltam a levegőbe, hogy HELLÓ!
Az a fajta halk helló fogadott, amikor tudod, hogy balhé van. Gyomor ökölbe, a lépcsőzés elfedi hálistennek az amúgy szaporábbra váltó levegővételt.
- Miaz, mivan?
- Nézelődtem... - A blog.hu a képernyőn, a bejelentkezésnél ott a mailcímem és a jelszavam, fingom nincs hirtelen, hogyan is lehetséges ez az óvintézkedések ellenére, de ott van. Már csak rá kellene klikkolni a "Bejelentlkezésre". Vagy már megtette és most csak megmutatja, hogy megtehette volna - indulok ki magamból.
- És?
-Már azt hittem blogod van!
-Hmmmm? Nem, kommentelni szoktam, a blogponthun csak reg-gel lehet. - egy próbát megér, gyakoroltam eleget ezt a szituációt már.
Kicsit később:
- De miért voltál így befeszülve? - A téma újboli felhozása önmagáben is erősíti a gyanút, de tisztán akartam látni.
- Nem volt semmi ,csak azt hittem, hogy blogod van és nem is szóltál róla.
Szeplős nekem blogom van és nem szóltam róla. Tudom, hogy már gyanakodsz, és majd az idő meg a továbbiak eldöntik, hogy utánajársz-e, vagy megelégszel-e ennyivel. Mindenestre ha majd megtalálod, borzasztó mérges és csalódott leszel, azt kérdezed majd, hogy ki ez a fasz egyáltalán, akivel együtt élek, hogy gyűlhet ennyi minden fel, amiről nem ,vagy nem feltétlenül beszélt/osztott meg velem.
Meg még sok mindenért haragudni fogsz. Bele sem merek gondolni. De muszáj csinálnom.
Remélem majd megérted, hogy mit miért és miért így.
Számomra (eddig) Sophie azért nagyon jó, mert konkrétan a Szimplával szemben fogadja a masszírozandókat. Míg Szeplős odafönn lazult, én kicsit odalenn. Egy korsó sör, cigi, és hátradőlés. Kb. húsz másodpercig bírtam, aztán előkaptam a telefonom, és neteltem, mint az őrült - rajtam volt még a pörgés.
Kb. negyed órába és a háromnegyed korsó sörömbe tellett, míg lelassultam. Van a cégnek egy szerződéses trénere, aki néha felbukkan és tart egy csapatnyi vezetői tréninget. Egy-két dolog maradt meg az egészből nekem, az egyik az, hogy mesélte, neki a horgászat a szelep. Reggel elindul és keresi a halakat, vagy a jó fogást, nem tudom. Nagyjából délig az a program, hogy előkapkodja a telefonját, felmondja magának az éppen eszébe jutó elintéznivalókat, jegyzetelget, stb. Utána lassan átmossa a nyugi és onnantól jó.
Kicsit üldögéltem és néztem a mesteri elhanyagolt-játszótér hangulatot a kertben, élveztem a színeket. Nem tehetek róla, mindig is bele voltam esve a romkocsmákba, a Szimplába meg különösen.
Majd elindultam lassan a Duna fele. A Dob utcában, balra fordulva azért egy sörrel a gyomrában észreveszi az ember, hogy a homlokzatokkal határolt vékony kék csík alján ott figyel a Szabadság-szobor. Zseniális.
Az a maszat ott az ég alján, amiből semmi nem látszik, na az a Szabadság-szobor. Igen, megint fényképeztem.
Szeretek így Pesten járkálni, hetedik ker, Deák tér, Váci utca, Vörösmarty tér, Korzó, panoráma. Ilyenkor mindig bekopogtat a homlokon a felismerés, hogy "ja, én itt lakom?! Ebben a városban? Hát ez mennyire jó!"
Szeplős két óra múltán nem kifejezetten nyugodtan jött ki Sophietól, ő FELTÖLTŐDVE jött ki. Nem mellékesen füstölős-olajos illatúan, nem győztem szaglászni hazáig. Ő meg csak beszélt és beszélt, hogy ez így volt, az úgy volt, mit beszélgettek, mit javasolt és én most meg sem próbálom visszaadni, vagy elvenni tőle ezt az élményt. Ami a lényeg, hogy MOST MINDENKINEK ODA KELL MENNI, nekem, anyának, huginak! Azt hiszem ez egy jó ajándék volt:)
Írtam, hogy menni kell, mert a pára mögött ködösödő Rózsadomb kiváltotta az
oxigénéhséget. A választás Mátrára esett, Mátrafüred-Sástóra pontosabban. Péntek reggel elhúzunk három napra és állítólag még az esőben sem lesz hiány... akárhogy is, remélem kirándulunk, és szellőztetünk egy alaposabbat. Addig meg már csak kettőt kell aludni.
Kaszinóváros Sukorón, egy gyönyörű, álmos, lassú faluban, amit üdülőfalunak hívni is már nagyképűség volt a javából. Komolyan nem értem, hogy az egész panamázási hercehurca kinek érte volna meg, ha meg is valósul. Hát gyerekek nincs ott lófasz sem, ezen nem gondolkozott senki? Velencén egy éppen hogy felépült SPA Hotel, de ennyi. Csak álmodott valaki megint valamit? Baszki ez jó telek, van ott egy tó, hát ez olyan, mint Siófok, vagy mi?
És most hagyjuk is, hogy természetvédelmi terület, meg milyen pénzek mentek és ki írta alá és ki nem, kell-e ilyen egyáltalán, de a munkahelyek, meg a többi, mert bele sem látok, nem is értem, és nem is fontos az értetlenkedésem szempontjából.
Én csak azon gondolkozom mindig, amikor belebotlok ebbe a sztoriba, hogy ki az isten ment volna oda a pusztába játszani?
Értem én, hogy önmaga jogán is látványosság lett volna, meg a Egyesült Államokban is egész jó befektetés volt a sivatag közepén játéktermeket meg kaszionókat építeni, de..
Nem az USA-ban vagyunk.
Nekem tényleg komoly kétségeim vannak, hogy lenne-e annyi játékfüggő, milliomos, milliárdos, hétvégi duhajkodó, egyszeri lúzer Magyarországon, a környéken, hogy a végén azt mondhassa valaki, hogy ejj, ez de geci jó üzlet volt? Lejártak volna Budapestről, Székesfehérvárról, Velencéről, meg Lovasberényből? Beültek volna a kocsiba Pozsonyban, Prágában, hogy bassz, most elmegyünk egy csúnya hétvégére Magyarországra egy Šukoro nevű faluba?
Mondom, én nem értek hozzá, de nekem ez valahol ugyanolyan, mint mondjuk az Aréna Pláza. Felhúzták az Ügető helyére. De hogy ez mitől jó, azt senki nem tudja. Nincs igazán a Keletinél, nincs igazán a Stadionoknál, csak ott a semmi közepén, a sártengerben, a lószag mellett egyenesen tovább. Tehát ha nem direkt odamész, akkor az életben nem jársz arra. Ezzel szemben a Westendet, Mammutot, Árkádot kikerülni is nehéz, ha kicsit sarkítani akarok.
De mondhatnám a nagykanizsai, szombathelyi plázát. Tök üres volt mind, bármikor, amikor arra jártam. Ott porosodnak kint a város szélén, a kutya nem jár arra, bezárt majdnem minden üzlet. Az sem biztos, hogy megvannak még. Szerintem Kehidakustánynak is csak azért volt szerencséje a fürdőjével, mert még az elején észbekaptak, mielőtt minden második településnek lett volna egy élményfürdője. Fogtak, barkálcsoltak egy élménywellnesscentrumot a faluban és reménykedtek, hogy az emberek, ha megunták Hévizt, átruccanak eggyel odébb. Nekik még bejött, szerintem.
Vagy nézzük a lakótelepes boltokat. Ilyeneket biztos ismer mindenki, ha nem is pont lakótelepen, de magát a jelenséget midenképpen.
Anyámék tulajdonképpen a város utolsó utcájában laknak, (nyilvánvalóen egy lakótelepen.) Az ilyen helyeken nagy múltja van a kisboltoknak, vagy mondjuk így: a garázsból-kerékpártárolóból-csináljunk-valami-fasza-kis-boltot-jelenségnek.
Így születnek meg három hónapot-pár évet megélő turkálók, kozmetikák, fodrászatok, italboltok,ingatlanközvetítők, műkörmösök, zöldségesek, horgászboltok. Aki szerencsés helyen van, az megél belőle. Anyámékkal szemben erre esély sincsen, hiszen az utolsó utcába csak az jár, aki amúgy is ott él. Azért az kevés bármilyen bolt fenntartására. Először volt italmérés. Bezárt. Ha konkrétan egy kocsma (akárhogy is, de az) bezár, akkor azért az már jelent valamit. Tanultak belőle? NEM. Nyitottak utána turkálót, kisboltot, és a sor végén valaki bevállalt a végén egy SZEXSHOPot! Mind tönkrement természetesen. 
Kicsit beljebb, a Charlie Eppes által egy perc alatt felvázolható használtabb, népszerűbb útvonalak mentén azért eléldegélnek ezek a garázsboltok.
Tehát amit mondani akarok, hogy HA MÁR, akkor miért nem oda, ahol amúgy is jár egy madár, AHOL VAN MIHEZ DÖRGÖLŐZNI? Nekem úgy tűnik, hogy errefele, csak így éri meg: kicsit átgondolva.
Mottó: A VBK már régen nem boroskóla, a VBK Vodka Bomba Kataflam
Nyomozó mindig rászervez a programra, soha nem bír magával. Na azért volt bő két és fél óránk legjobbarátozni. Egyenesen hozzákanyarodtam, mert ugyan autópályán mentem haza, dehát nem egyszerű dolog, ha egyszerre utazik el fél Budapest, sokáig tartott az út. (Két baleset, három dugó, két rendőrségi intézkedés.) Lefürödtem, adott folyékony szappant, meg a kéztörlő törölközőjét, hónap vége óta nem volt ideje vásárolni- agglegény, na - és nagyon gyorsan elindultunk, mert tüstént alkoholhoz kellett jutnom.
Van egy egészen határozott yuppie életérzése annak, hogy beállsz a sorba a sok már nyakkendőnélküli közé a kúton, te is megveszed a bombát, a májas hasét, meg a pályamatricát és nincs supershop kártyád. És tudod, hogy pontosan azt fogod tenni, mint a többi jógyerek: jól berúgsz aznap este egy vidéki kisvárosban a haverokkal.
A haverok az én esetemben Nyomozó haverjai voltak és legfőbb tulajdonságuk azon kívül, hogy zsaruk, az, hogy minimum két gyerekük van. Az egyiknek három. Az összesen öt gyerek.
Akinek három van, annak a vezetékneve is keresztnév, de nem ez miatt lett felejthetetlen az este, hanem mert a srác az a tipikus srác, amilyen mindenkinek van egy a múltjában, hacsak nem ő maga az, akit mások nem felejtenek el. Általános iskola, egy évfolyam, ő tesi tagozatos, fekete, göndör haj, zöld szemek. Tudjátok a Csapatkapitány, az iskolújságban folyamatosan a legnépszerűbbnek megválasztott srác, aki minden lány első combtőbe szorított párnaélményének virtuális résztvevője.
Ennek a gyereknek volt egy barátja, az már az én osztálytársam volt, na ők ketten voltak a jóképűek, a többiek körülöttük a slep, akikkel általában verekedni voltam kénytelen, mert akkoriban még én is sokkal jobban észrevettem, hogy eláll a fülem (lehet a bilifriszkó okozta).
És most 30 évesen újra találkoztunk, a legjobb cimborám kollégája, neki is van egy öv feletti apapocakja, 2000 óta együtt van a feleségével, és van három gyereke. Amúgy meg Nyomozó azt mondta, hogy egy áldott jó lélek, még járőrnek sem volt szemét és SEMMIT nem tudtak arról, hogy minimum 14 éves koráig mekkora májer volt. Persze én jól elmondtam, de még mielőtt túllelkesedtem volna, láttam nem ízlik neki, hát abbahagytam. Volt más is, amire érdemes volt figyelni.
A zsaruknak MINDIG van egy maffiózó jóbarátjuk, de legalábbis börtönviselt, vagy csak elítélt. Ezt a szerepet péntek este egy szír gyrososra osztották, és az nem mindennapi élmény mikor ott heversz elnyúlva egy kanapén három borostás, kapucnisfelsős, tüsifejű fakabáttal a város egyik lepukkantabb gyrosos hátsó szobájában. Eszed az ingyenkaját (Kérték gyrost? Á nem, most ettünk, köszi. Két gyrost, Diá, két gyrost gyóósán, minden méhét bélé?), iszod az arab kávét. Az nem New Jersey, az egy másik világ a függönyözött ajtó után egyenesen, a fóliában fuldokló fejessaláták, a tálnyi hagymakarika, és a mosogatás első és második fázisa között.
Az arab vicces figura, élből zsidózik, amit nem gondol komolyan, pickszáláminak becézi a farkát, és tíz percenként valami gyanús helyekre akarja elvinni a csapatot, de lényeg, hogy legyenek ott "tszájok" is. Harsogóan jókedvű, folyton a fikifiki sztorikat meséli, hogy Kaposváron volt neki két kubai nője is, akik a ruhagyárban dolgoztak, és az egyikbe még szerelmes is volt. De az egyik kupiban most van egy néger lány, meg kínai is, és akkor most menjünk el arra helyre, ahol az a szőke csaj dolgozik, akit múltkor láttak az őrsön.
A két családos zsaru egész este nem ivott, és nem mentünk el egy nightklubba sem, amitől kissé megkönnyebbültem, mert arra senki nem volt kiváncsi, hogy én (szintén) nem akarok menni, meg egyáltalán, csajozni sem áll szándékomban.
Nyomozó amúgy egyszer elvitt lányokhoz, vagy tíz éve, de örök rejtély maradt számomra, hogy mitől kellett volna ott felizgulnom. Az egy elég drága felsülés volt, hálistennek nem én fizettem. Annyit megtudtam, hogy nem az én világom, mert kínos, átlátszó, papírvékony és művi világ az, ahol az energia 80%-a arra megy el, hogy át ne üssön a valóság.
Elmentünk viszont a szír egyik kedvenc helyére, ahol azelőtt egy rockkocsma volt, majd jött egy üzletember, és felhúzott egy füstüveg, fém, ízléstelenségcentrumot. Tudod, mikor 2 km-ről látszik, hogy ez nem okés hely, minimum pénzmosás az egész. Az üzletember halálosan fának ment a BMW-jével, az új tulajdonos meg ráérzett, hogy más, életben maradt üzletemberek mostanában pókerezni szeretnének, hát kidobta az összes nyerőgépet, meg műroulette-t. New Jersey üzletemberei úgy pókereznek és szivaroznak a bőrkanapék és a csíkos tapétájú falak között, mintha mindig is pókereztek volna, és nem csak divatmajmok lennének. Versenyt játszanak, és megállás nélkül tolják a wiskyt, mind részeg. Meg ki tudja.
Szünet nélkül csörögtek a zsetonok, arab barátunk lecsókolózott minden palival és kaptunk ingyen piát egy igen csinos, de feltűnően szakképzettlen lánytól. A családosok kólát. Buborékost, hagyományost. A zsaruk szarul érezték magukat, mert minden másfeledik emberrel volt már dolguk, én meg azért mert velük voltam, hát tíz perc után újra az utcán voltunk, onnan meg mindenki haza akart menni, közben azért kiokosítottak, felmondták New Jersey Kikicsodáját és minden archot hozzáfűztek valami foglalkozásbeli ártalmat.
Az utolsó két cigi közben a szír elmesélte, hogy a katonaságtól szökött meg, mert még a gyakorlatuk is Dél-Libanonban volt, ahol mindenre lőni kellett, ami odaát mozgott. Gyerek, nő, nem számít. A legtöbben a levegőbe, vagy egyszerűen a semmire lőnek, de hát nem lehet azt bírni, ott folyton háború van. 60 éves koráig minden férfi hadköteles, ha hazamenne, egyből vinnék újra, bár mostanában hoztak egy törvényt, hogy 5000 dollárral bárki megválthatja magát. De hát kinek van annyi?
Hát a szír így nálunk árulja a gyrost, építi a magyar és nemzetközi kapcsolatait, eltartja a családját, és csendesen viszi a másik kit tudja hány helyet, mert azt ugye senki nem képzelte, hogy a gyrosból él?
Fejfájás. Rohadtul utálom. Hetente akár töbször is van, mert az alap, hogy nem ikszszáz emberre tervezték ezt a kinyithatatlan ablakos, nemlégkondis kócerájt. Ehhez hozzájön a melóban bekapkodott stressz meg frusztráció, mert benne vagyok nyakig, nem tudom nem teljes mellszélességgel bevetni magam. A végén sokszor egyszerűen zsong a fejem a géptől, néha előkerül a Visine is esténként. Néha nem tudok időben kajálni, néha túl sokat eszem ilyenkor egyszerre és alapvetően rohadtul kávéfüggő vagyok. Ha kimarad, csúszik, akkor game over.
Ma már benyeltem egy mihaszna quarelint (a háeres kapcsolatok fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Azoknak a csajoknak egyszerűen mindenük van, és nem csak a mindennapi drogokról beszélek, hanem akár hónapvégi nyomtatópapírról vagy alkoholos vagy táblaképes filctollakról is!), de szerintem placebo volt, mert nem hatott, nekem meg tényleg fájt a fejem. Levegő, napsütés, kóla, kávé, levegő, ebéd kombó sem segített: visszajöttem és fáj tovább. Most itthagyom a süllyedő hajót, beülök a Twingomba, és elmegyek Nyomozóhoz, hogy megbeszéjük, hogy milyen szar egy vidéki elvált zsaru élete. Majd ezt megunom, próbálok valami pozitív életszemléletet belverni a fejébe, később és közben nagyon berúgunk.
Amúgy ma reggel vérvétellel indítottam, mert ha kicsit is jogosan akarok haragudni apáinkra, kénytelen vagyok elmenni. Kb. másfél-két éve valami horrorisztikus értékeket kaptam, mikor a doki úgy ránézésre kért egy ápernégyesnyi adatot a véremből meg a pisimből. Ami rubrikát talált azt beikszelte. Így lettem 28-29 évesen koleszterines, meg majdnem cukorbeteg, de kiderült, hogy az csak az előző esti Sangria volt –legalábbis a második eredményem teljesen korrektre sikerült. Elég szerintem a koleszterin is. Kaptam gyógyszert, az ismertetőben csak háromszor-négyszer akadtam bele a „máj” szóba. Ekkor gondoltam, hogy jó lenne inkább természetgyógyászos valamit szedni, így kaptam anyától egy 500 db-os őrölt kendervalamit, ami a nyugisabb fajta kenderből készült és állítólag elég jó hatással van többek között a koleszterinre is. Nem tudom, mert megmaradt a fele és többet nem mentem a dokimhoz se. Egy ideig minden omega3-as volt a hűtőben- még a tojás is -, de aztán úgy gondoltam, hogy sokkal nagyobb gondjaim vannak és hagytam fenébe az egészet.
Hát most újrakezdem.
Szeplőst pedig keddre bejelentettem Sophie-hoz, mert ő se áll jobban fejfájás és leharcoltság tekintetében, remélem ő is úgy jön ki, ahogy Zoli onnan, és akkor nagyon megérte. Plusz kb. egy éve tűr engem, és a kezdetek milyensége miatt nem nagyon hozzuk az ünneplősdit szóba, de akárhogy is volt, az biztos, hogy elég szart kapott és kap tőlem, valami jelzés csak kellene, hogy köszönömhogyvagy és hihetetlenvagy. Ő volt régebben masszázson és azóta is zengi, hogy „óóó” meg „áááá”, én meg egyszer lettem volna Miskolctapolcán, de elbaszták a papírt/bejelentkezést, tehát az ember 15 perc alatt végigment rajtam, ergo semmit nem tudok a erről a témáról sem.
Szeplős 42-45 kilójával nem sokat kell harcolni, nem kell agyongyúrni, szerintem pont jó lesz.
És egy nagyon jó hétvégét mindenkinek, aki erre jár, én mentem.
