harminc

Mottó: A VBK már régen nem boroskóla, a VBK Vodka Bomba Kataflam

Nyomozó mindig rászervez a programra, soha nem bír magával. Na azért volt bő két és fél óránk legjobbarátozni. Egyenesen hozzákanyarodtam, mert ugyan autópályán mentem haza, dehát  nem egyszerű dolog, ha egyszerre utazik el fél Budapest, sokáig tartott az út. (Két baleset,  három dugó, két rendőrségi intézkedés.) Lefürödtem, adott folyékony szappant, meg a kéztörlő törölközőjét, hónap vége óta nem volt ideje vásárolni- agglegény, na - és nagyon gyorsan elindultunk, mert tüstént alkoholhoz kellett jutnom.

Van egy egészen határozott yuppie életérzése annak, hogy beállsz a sorba a sok már nyakkendőnélküli közé a kúton, te is megveszed a bombát, a májas hasét, meg a pályamatricát és nincs supershop kártyád. És tudod, hogy pontosan azt fogod tenni, mint a többi jógyerek: jól berúgsz aznap este egy vidéki kisvárosban a haverokkal.

A haverok az én esetemben Nyomozó haverjai voltak és legfőbb tulajdonságuk azon kívül, hogy zsaruk, az, hogy minimum két gyerekük van. Az egyiknek három. Az összesen öt gyerek.

Akinek három van, annak a vezetékneve is keresztnév, de nem ez miatt lett felejthetetlen az este, hanem mert a srác az a tipikus srác, amilyen mindenkinek van egy a múltjában, hacsak nem ő maga az, akit mások nem felejtenek el. Általános iskola, egy évfolyam, ő tesi tagozatos, fekete, göndör haj, zöld szemek. Tudjátok a Csapatkapitány, az iskolújságban folyamatosan a legnépszerűbbnek megválasztott srác, aki minden lány első combtőbe szorított párnaélményének virtuális résztvevője.

Ennek a gyereknek volt egy barátja, az már az én osztálytársam volt, na ők ketten voltak a jóképűek, a többiek körülöttük a slep, akikkel általában verekedni voltam kénytelen, mert akkoriban még én is sokkal jobban észrevettem, hogy eláll a fülem (lehet a bilifriszkó okozta).

És most 30 évesen újra találkoztunk, a legjobb cimborám kollégája, neki is van egy öv feletti apapocakja, 2000 óta együtt van a feleségével, és van három gyereke. Amúgy meg Nyomozó azt mondta, hogy egy áldott jó lélek, még járőrnek sem volt szemét és SEMMIT nem tudtak arról, hogy minimum 14 éves koráig mekkora májer volt. Persze én jól elmondtam, de még mielőtt túllelkesedtem volna,  láttam nem ízlik neki, hát abbahagytam. Volt más is, amire érdemes volt figyelni.

A zsaruknak MINDIG van egy maffiózó jóbarátjuk, de legalábbis börtönviselt, vagy csak elítélt. Ezt a szerepet péntek este egy szír gyrososra osztották, és az nem mindennapi élmény mikor ott heversz elnyúlva egy kanapén három borostás, kapucnisfelsős, tüsifejű fakabáttal a város egyik lepukkantabb gyrosos hátsó szobájában. Eszed az ingyenkaját (Kérték gyrost? Á nem, most ettünk, köszi. Két gyrost, Diá, két gyrost gyóósán, minden méhét bélé?), iszod az arab kávét. Az nem New Jersey, az egy másik világ a függönyözött ajtó után egyenesen, a fóliában fuldokló fejessaláták, a tálnyi hagymakarika, és a mosogatás első és második  fázisa között.

Az arab vicces figura, élből zsidózik, amit nem gondol komolyan, pickszáláminak becézi a farkát, és tíz percenként valami gyanús helyekre akarja elvinni a csapatot, de lényeg, hogy legyenek ott "tszájok" is. Harsogóan jókedvű, folyton a fikifiki sztorikat meséli, hogy Kaposváron volt neki két kubai nője is, akik a ruhagyárban dolgoztak, és az egyikbe még szerelmes is volt. De az egyik kupiban most van egy néger lány, meg kínai is, és akkor most menjünk el arra helyre, ahol az a szőke csaj dolgozik, akit múltkor láttak az őrsön.

A két családos zsaru egész este nem ivott, és nem mentünk el egy nightklubba sem, amitől kissé megkönnyebbültem, mert arra senki nem volt kiváncsi, hogy én (szintén) nem akarok menni, meg egyáltalán, csajozni sem áll szándékomban.

Nyomozó amúgy egyszer elvitt lányokhoz, vagy tíz éve, de örök rejtély maradt számomra, hogy mitől kellett  volna ott felizgulnom. Az egy elég drága felsülés volt, hálistennek nem én fizettem. Annyit megtudtam, hogy nem az én világom, mert kínos, átlátszó, papírvékony és művi világ az, ahol az energia 80%-a arra megy el, hogy át ne üssön a valóság.

Elmentünk viszont a szír egyik kedvenc helyére, ahol azelőtt egy rockkocsma volt, majd jött egy üzletember, és felhúzott egy füstüveg, fém, ízléstelenségcentrumot. Tudod, mikor 2 km-ről látszik, hogy ez nem okés hely, minimum pénzmosás az egész. Az üzletember halálosan fának ment a BMW-jével, az új tulajdonos meg ráérzett, hogy más, életben maradt üzletemberek mostanában pókerezni szeretnének, hát kidobta az összes nyerőgépet, meg műroulette-t. New Jersey üzletemberei úgy pókereznek és szivaroznak a bőrkanapék és a csíkos tapétájú falak között, mintha mindig is pókereztek volna, és nem csak divatmajmok lennének. Versenyt játszanak, és megállás nélkül tolják a wiskyt, mind részeg. Meg ki tudja.

Szünet nélkül csörögtek a zsetonok, arab barátunk lecsókolózott minden palival és kaptunk ingyen piát egy igen csinos, de feltűnően szakképzettlen lánytól. A családosok kólát. Buborékost, hagyományost. A zsaruk szarul érezték magukat, mert minden másfeledik emberrel volt már dolguk, én meg azért  mert velük voltam, hát tíz perc után újra az utcán voltunk, onnan meg mindenki haza akart menni, közben azért kiokosítottak, felmondták New Jersey Kikicsodáját és minden archot hozzáfűztek valami foglalkozásbeli ártalmat.

Az utolsó két cigi közben a szír elmesélte, hogy a katonaságtól szökött meg, mert még a gyakorlatuk is Dél-Libanonban volt, ahol mindenre lőni kellett, ami odaát mozgott. Gyerek, nő, nem számít. A legtöbben a levegőbe, vagy egyszerűen a semmire lőnek, de hát nem lehet azt bírni, ott folyton háború van. 60 éves koráig minden férfi hadköteles, ha hazamenne, egyből vinnék újra, bár mostanában hoztak egy törvényt, hogy 5000 dollárral bárki megválthatja magát. De hát kinek van annyi?

Hát a szír így nálunk árulja a gyrost, építi a magyar és nemzetközi kapcsolatait, eltartja a családját, és csendesen viszi a másik kit tudja hány helyet, mert azt ugye senki nem képzelte, hogy a gyrosból él?