harminc

Emlékszem rettenet nagy csalódás volt nekem a moziban, mikor nem Terrence Hill játszott a Bud Spencerrel. Néztem, néztem a Kernt, de nekem akart sehogy kékszemű, szőke, szimpatikus mosolygós bácsi lenni.
Apa próbálta elmagyarázni, hogy ez nem is a Bud Spencer, de engem nem tudott csak úgy átvágni, mert hát ugyanúgy néz ki, pofonokat osztogat és még a hangja is ugyanaz. Méghogy nem a Bud Spencer, hát hülyének néz?

Utolsó órákat futom valami soulos dramenbézzel a fülemben ébren maradva a multinál. Fázósra üresedett a benti tér, az éjszakai takarítók felbukkanása egészen valószerűtlen ritmust tár elém: úgy érkeztek valami párhuzamos univerzumból, társadalomtól elidegenetett bogarakként üritik mellettem a szemetest. A szemetesnejlon marad, a két hete kidobott maradék kávé cseppjei ugyanott száradnak, egészen közel a peremhez, emlékszem megijedtem, hogy mellédobom.

A betűim mögött lassan futnak a programok, nehezen haladok.

A tiramisu az egy olyan dolog, amit egyszer minden nő megpróbál, pont úgy, mint a muffint. Kifejezetten háziasszonyok tekintetében ilyen még például a jaffa- és kinderszelet, valamint a házi bélíz, amit apám egyszerűen csak lónyálnak hívott.
 

Szeplős ugyan kifejezetten újtípusú gondnoka házitennivalóinknak (mi is lenne 2009-ben havi huszoniksz túlórával, felsőközépvezetői pozícióban), ami gyakorta magunk után rohanást, személyem indolatlan munkára fogását, és este tízórai vasalást jelent, de mivel még csak egy generációra vagyunk az klasszik sütményt sütő és a kertből mindent befőző családanyáktól, így Szeplősre is rájön néhanapján (hálistennek) a süteménysütési láz.
Ez eddig leginkább muffinokban és gyümölcstorta kísérletekben merült ki, de most elérkezett a tiramisu ideje.

Anyumnál ez olyan max. nyolc éve történt meg, akkor azért már biztos, hogy eljutott a hír minden karancsos háztartásba, hogy van ez a maszkarpóne nevű cucc, AMIT KAPNI LEHET, ami sajt és mégsem az. Gondolom jöttek a receptek a Nők Lapjában, a Magyar Konyhában, meg a Vali is kipróbálta és isteni finom volt, talán még kostolót is vitt át. Arról nem beszélve, hogy a hülye fia mennyi mindent mutogatott neki a bevásárlásokkor, hogy ez is van, meg azt is lehet. Kellett ennek Németországba menni, csak a nagyzolást hozta haza, meg azóta úgy issza az ásványvizet, mintha csapvíz lenne. Hát kinek van erre pénze, hogy állandóan Kristályvizet meg Óbudai Gyémántot vegyen?!

Anya tehát megnézte magának ezt a mascarponét és azzal lendülettel vett egy natúr party vajkrémet, mert biztos, hogy nem veszi meg ötszázért mikor azt mondják, hogy úgysincs semmi íze. Majd ha akcióba lesz.

Ez idáig nekem teljesen logikus és lekövethető volt, azt viszont a mai napig nem tudom, hogy milyen receptből nézte félre, hogy Amaretto kell a tiramisuhoz. Ő utánaérdeklődött, és az amaretto az mandulalikőr, tehát megkínálta rendesen a sajtkrémet mandulaaromával vagy nem tudom mivel, de a mi tiramisunk évekig harsogóan zöld és mandulaízű volt.  És kissé édessavanykás. De nagyon finom, mert anya ugyan életében nem csinált kaját receptet végigkövetve, mindig mindenben megjelent az Anya-faktor, de alapvetően zseniálisan főz és süt. Nem volt ezzel soha semmi baj, én élből és bármikor szívesen összevesztem azzal, aki azt mondta a borsólevesünkre, hogy dehát ez zöldségleves, vagy hogy a petrezselymes krumplink sültkrumpli némi petrezselyemmel, meg ilyenek.

Ugyan pár évvel később kiderült, hogy az az Amaretto inkább kávélikőr, de őszintén szólva ilyen receptet sem találtam most, hogy Szeplőssel mentünk szeliden ölre ebben a kérdésben. De hát nem: konyak vagy brendi vagy semmi, meg kávé. Kénytelen vagyok belátni. (Bocs, Anya!)

Szeplős tehát a citromhéjas-erdeibogyós muffinja után most a tiramisu területen alakított óriásit, (megjegyzem, az anyától kapott falusi tojás olyan sárgára festette az egész sütit, hogy ihaj.) Otthon vár az ikea üvegtepsiben a sok katonásan sorbarakott babapiskóta, befefulladva a mascarponekrémbe, istenesen megkakaóporozva, és úgy néz ki, ahogy annak ki kell néznie. És én ,aki alapvetősen a sósat szeretem, csak annyit mondtam, mikor először megkostóltam, hogy jajbassszusezdekurvajó!
Nem ezen a hétvégén fogok lefogyni, az biztos.
 

ÁÁÁÁÁjjj bassza meg, nagyon szar barát vagyok. Éppen rohadtul másnaposnak kellene lennem, mert New Jersey-ben irgalmatlan sok búfelejtő unicumnextet (olcsójéger) kellett volna Nyomozóval meginnom, ugyanis hétfőn elvált. Én pedig mégcsak fel sem hívtam.
Most rámcsörgött aztán beszéltünk vagy fél órát innen a multitól. Azt kell mondanom, hogy a dolgok ugyan haladnak, amerre haladnak, de a lényeg nem változott. Ahogy Szeplős kérdezi, vagy inkább megfogalmazza: "nem értem miért ragaszkodik egy olyan nőhöz akivel nem működött és miért próbálkozik egy olyannal akivel szintén nem fog menni." (Kérem senki ne akarjon itt gellert adni e megjegyzésnek, ma csak a másik kapcsolatatait kritizáljuk.)

Nyomozót még én mutattam be a (még nem) feleségének, valamikor nagyon-nagyon régen (8 éve), amikor még messze nem volt Nyomozó és a jövendőbeli felesége is csak az akkori barátnőm nagymellű, göndörhajú barátnője volt és hülye. Nagyon könnyen lehet őt szeretni, kedvelni, de attól még hülye, főleg azért, mert teljesen másképpen hülye, mint ahogy én, vagy Nyomozó hülye, tehát így sokkal könnyebb látni, hogy az.

Az ő hülyesége a cél nélküliségből fakadt. Az akarat és a törekvés teljes hiányából. Szerintem odáig sem jut(ott) el, hogy majd csak lesz valami. Amikor megismerkedtünk, kb két nadrágja volt, olcsó kínais, nagydekoltázsú felsőkben járt, huszadrangú szórakozóhelyeken barátnőzött/vadászott és éppen nem csinált semmit a középsuli után.

De nem ezen buktak el. A bukás amúgy bele volt kódolva a kapcsolatukba, mert emlékszem, még csak a járás elején voltak, amikor a Balatonszabadi-Sóstó kempingjéből az éjszakába sétálva, kissé hátramaradva a többiektől nagy csalódásomra közölte velem, hogy ez nem az a frenetikus szex. Ehhez képest teljes szerelemben és szeretetben együtt voltak 8 évet, sőt még össze is házasodtak.

Nyomozó hosszú-hosszú évekig egyetlen sört sem ivott meg velem kettesben, amikor viszont újra igen, akkor már régen bajban volt. Hogy ki mennyit költ és mire megy el a pénz, amit Nyomozó változatos karrierje meg az utóbbi két-három évben azért a felesége is összehozott, messze nem okozott akkora problémát, minthogy konkrétan nem történt szex közöttük. Úgy azért elég nehéz, mert  a ritka szex agyonhallgatott és örök téma majdnem minden legújabbkori tartós kapcsolatban, de az abszolút zéró megközelítése és az a tény, hogy azt az alig megszámolható mennyiséget úgy írta le a valaha IGEN SŰRŰ életet élt legjobb barátom, hogy "az is szar", azért mindenkinél kiverné nem is csak a biztosítékot. Azt hiszem a szokásos hibákon túl, egyszerűen nem illettek össze az ágyban. A hiba ott történt,hogy ezt nem ismerték be időben, sőt, minderre még egy házasságot is bevállaltak.

Nem vagyok benne biztos, hogy akkor avatott be, amikor először megcsalta, szerintem már egy ideje voltak néha-néha pontot érő próbálkozásai. Az igazi bajt onnan eredeztetjük, amikor Nyomozó belehülyült az egyik csajba és elcuccolt hazulról. Ezt nem kellett volna.
Innen kb. kicsit több mint másfél éves a sztori, tehát nem tudom pontosan lekövetni, de kb. hatszor ment vissza, majd jött el újra a feleségétől. Az utolsó hét-nyolc hónapot azzal töltötte, hogy újra kibéküljenek, mert hogy-hogy nem közbejött némi malíciás fordulat, miszerint ennyi idő alatt azért a nő is magára talál a rászakadt szabadságban. A nyomorult, depressziós, megalázó szabadság lassan újra édes lett és egy új hódoló is felbukkant a New Jersey egyetlen nagyobb, huszonéves fejjel is vállalható diszkójában.
Furcsa harc volt, mert találkoztam úgy velük hármasban, hogy röhögtek magukon, talákoztunk négyesben is, és a háromhetenti összeveszéseket leszámítva folyton kapcsolatban voltak egymással. Nyomozó nagyon vissza akart menni, a felesége miért is hitt volna neki, barátja is volt már és mégis... Tehát mindenki minden lehetséges vasat a tűzben tartott és ment a taktikázás, igaz a gyanúm az, hogy a női részről azért nagyon esetleges volt minden döntés. Éppen ahhoz húzott, akivel volt. Értelemszerűen többet az új gyerekkel, ezért lehetett végre hivatalosan végett venni ennek a sagának. Nem hivatalosan szerintem lesz még pár forduló.

A lány, akibe Nyomozó belehülyült egy szexfenomén, akibe én ezt nem feltétlenül tudom belelátni, de elhiszem. Hogy ez mennyire csak ideiglenesen vonzó tulajdonság, arról mindennél többet beszél az a tény, hogy Nyomozó azt a nőt sírja vissza, akivel nem volt jó az ágyban. Nyilvánvaló, ha sikerülne, újra ugyanott lennének pár éven belül, legfeljebb a belehülyülés maradna el, mert annál talán (-talán) okosabban intézné a nem otthoni dolgait.

Ugye erre mondják azt, hogy majdnem, de nem?

A szexfenomén mellesleg követelőző, idegbajos, türelmetlen és azzal a női megérzéssel ugyan érzi, de beismerni nem akarja, hogy Nyomozó nem ad bele mindent a kapcsolatukba. Ezek együttesen okozhatják, hogy néha a pillanat hevében lebüdöskurvázza az exnejet, nyomoz a Nyomozó után, és kétnaponta idegőrlő balhéban adja ki frusztrációját.

A barátom egy hülye. Én meg nem voltam ott, amikor ott kellett volna lennem.

A harmincra kicsit későn vagyok, a harmincegy az márciusban lesz, ami eléggé korlátoz, a harminckettő az olyan semmilyen, legyen 33, mert az olyan karakteres, meg hagy némi mozgásteret - nem mintha a megvalósítás réme fenyegetne minden egyes alább olvasható fantáziálás kapcsán.

Ezt az "amit muszáj megtenned" című értelmetlenséget valamelyik fényes-500 karakteres női vagy férfimagazinban láttam (cosmopolitan,fhm és tsi), de mióta beléptem a három ikszes klubba újra és újra eszembe jut, főleg Zoli szigetes invitálása óta, mert hát ha belegondolok, hogy a rákba  lehet az, hogy nem voltam idáig egyszer sem a Szigeten? És egyáltalán, fesztiválon, baszki még gólyatáborban sem, és ha abba is belegondolok, hogy voltam annyira agyatlan, hogy ugyanabban a városban éltem  meg a rámszabott felsőoktatásbeli éveket, ahol amúgy is laktam, akkor...

Tehát az első: két és e szám bármilyen épeszű hatványának megfelelő mennyiségű nővel való egyszerre szeretkezés fesztiválon való részvétel, ha lehet egy sok éve nem produkált aljasodás is férjen bele.

2: szeretném látni Európát,

3: de inkább, ha lehet, hadd vezessem én pár évig  a Szomjas Utazót a Travel Channelen.

                                  Na jó, elég ha a csapatba beleférek.

4: Meg szeretnék tanulni rendesen angolul.

5: Szeretnék megtanulni táncolni, mert az nagyon nagy hatással van a nőkre.

6: Gitározni és/vagy zongorázni akarok, hogy dalokat írhassak a magyar popvilágnak és a szerzői jogdíjakból eszetlen pénzt kasszírozzak.

7: Szeretnék egy olyan igazi utolsó napot rendezni a multinál, amikor minden faszkalapnak megmondom, hogy mekkora utolsó nagy tehetségtelen egy faszkalap, sőt egy ALL BUDAPEST levelet is nekieresztenék az Outlookban.

8: Ha három éven belül nagyon profi szakács lennék, akkor minimum írnék egy könyvet mondjuk Trappista és Pulykamell címmel. Valami StahlGordonJamie paródiára gondolok.

9: Szeretném visszavásárolni nagyszüleim házát, nagyon durván felújítani és jó bort csinálni Zalában. Kurva jó lenne amúgy egyszer minőségi, drága, elit zalai borokat viszontlátni akárhol. Vagy vannak ilyenek? Mindenesetre én nem találkoztam még velük.

10: És ha már könyvet írok, zenét szerzek, és amúgy is valag pénzt keresek műsorvezetéssel, akkor jöhetne a saját rezidencia, egy igazi visszavonulós, megnyugtatós otthon, mert az nagyon jó lenne harminchárom éves koromig.

Hát csak ennyi. Semmi sziklamászás, bungee jumping,  bázisugrás és ejtőernyőzés, mert tériszonyom van, semmi gyors autó és motor (hmmmmm), meg egyébként is, csomó nagyon jó dolgot biztos kifelejtettem, de nem baj. Ennyi is elég lenne.