Utolsó órákat futom valami soulos dramenbézzel a fülemben ébren maradva a multinál. Fázósra üresedett a benti tér, az éjszakai takarítók felbukkanása egészen valószerűtlen ritmust tár elém: úgy érkeztek valami párhuzamos univerzumból, társadalomtól elidegenetett bogarakként üritik mellettem a szemetest. A szemetesnejlon marad, a két hete kidobott maradék kávé cseppjei ugyanott száradnak, egészen közel a peremhez, emlékszem megijedtem, hogy mellédobom.
A betűim mögött lassan futnak a programok, nehezen haladok.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
