harminc

Nem hiszem el, ötcentis hó van a Mátrában. Egy hete még kirándultunk az vénasszonyok nyarában, most meg szánkózni lehet.

Mi folyik ott Gyöngyösön?!

Az úgy kezdődött, hogy valamelyik EST vagy hasonmás magazinban olvastam egy interjút Emiliana Torrinival, aki izlandi és nagyon felkapott, mondom akkor megnézzük, hogy mit tudnak Björkön kivül az izlandiak. Hallgatom a  lemezt és egyszer csak jön a szám, amit hetek-hónapok oda imádok a Petőfin, mert kurva jól lehet rá halandzsázni. Ja hogy ez a csaj az a csaj??? Azóta is megy a tukkkurukkurutakatakata erősen. Sőt, egyre jobb vagyok benne.

A folytköv pedig annyi, hogy időben valahol pont itt,  Emiliana Torrininél, elkaptam, hogy mostanában játszanak egy izlandi bűnügyi(!) filmet. Természetesen a film már egy éve kinn van, nem is volt könnyű megszerezni, főleg, hogy hozzáillő felirat is szükségszerű, mert valamiért - nem is értem - nem angolul beszélnek a filmben, nem mintha azt maradéktalanul megérteném.

Azonkivűl, hogy volt benne egy elég tisztességes csavar, amit nem pörgettek túl, és amit ki sem találtam előre, az volt a szép, hogy megnézhettem, hogy mi a helyzet arrafelé. Élnek vagy háromszázezren a szigeten, és el nem tudtam képzelni, hogy van ott  bűntény, dráma, meg egyáltalán. Hiszen mindenki ismer mindenkit, mit kell ott nyomozni? És mennyire más ott az élet? Meglepődve vettem tudomásul olyan apróságokat, hogy leveszik az előszobában a cipőt, radiátor van a lakásban, tök átlag autókkal járkálnak, van bűnözés, szex és drog. A zenét meg tudjuk.

Tegnap még ilyet is olvastam, de ez már szinte lényegtelen.

Nézegetem a magyar gugliroda képeit  és kezd zavarba ejteni, hogy ott is van csocsóasztal.

Az, hogy ingyen üditő és csokimogyisósropi, minden van, az alap, azon már régen nem akadok ki. Egyszerű tényként kezelem, hogy bármelyik cégnél, ahol nem dolgozom, vannak ilyen kis frankó juttatások. Én már egy kis friss oxigénért is hálás lennék pár óránként.

De ez a csocsó zavarba ejt. Mert ezek szerint csocsóasztalnak MINDEN számitástechnikai cégnél lennie kell. Csomó helyen láttam már, hogy van, én meg az istenért nem tudok rájönni, hogy mi az összefüggés a kettes számrendszer és a csocsó között.

A laza csukló-elmélet például nem teljesen állja meg a helyét.

Most őszintén, ki lehet ezt kerülni? Szerintem nincs az a generációmbeli ember, akinek ne jutna eszébe, ha ott mászkál Mátrafüreden, Mátraházán két napig,  hogy "Mátraalján, falu szélén...Őzgidácska, sete-suta,rátévedt az országútra". A hozzám hasonló ízléstelenek nyilvánvalóan egy kanyarból hirtelen kiugró őzgidát képzelnek el, hogy jaj istenem elütöttük, na tegyük be gyorsan a csomagtartóba, egy hónapig ezt esszük. Persze ez több helyen is hibádzik, mert a Twingót látva biztos, hogy síkitottam volna egyet, plusz fogalmam sincs, hogy mi a frászt kellene kezdeni egy  - még meleg  - állattal és amúgy sem gondoltam komolyan. Szerencsémre eddig csak egy róka került elém - éppen Horvátországból hazajövet, szegénynek esélye sem volt 150-nél, pont a kerék alá futott. Engem  dicsértek, hogy mekkora lélekjelenlétem volt, amiért nem kaptam el a kormányt. Baszki, mozdulni nem volt időm. Egy nagy döccenés, annyi. Remélem egy pillanat alatt vége volt és nem érzett semmit.

A gondolatmenetemre Szeplős megsemmisitő pillantása volt a jutalom, a büntetés meg később jött. Annyit kell tudni a hétvégéről, hogy hatalmas szerencsénk volt, minden összejött, minden oké volt, kb 80%-os. Az már nagyon jó kategória,  kvázi szívás nélküli pihenés, kell ennél több? Tehát ott ülünk a szombati tíz kilométeres túránk után, már izomlázzal, már fájásokkal, de elégedetten Mátraházán, a legfaszább kisétteremben. Ráböktünk, hogy ott jó lesz és jó volt. Ez volt a Tölgy Vendéglő. Összesen vagy hat asztal, nagymamateritők, otthon-hangulat, kedves pincér, Komár Laci meg Zorán koncert valahol nagyon a háttérben és már jön is a naaagy búzasöröm.

Válogatunk az étlapról, valami férfias, testes kajára vágyom, ami illik az őszhöz, a hangulathoz, meg  a gyomrom este hat órára hatalmassá vált befogadóképességéhez. Túra, friss levegő, ráadásul addig csak punnyadt paprikás-izzadt szalámis szendvicset toltunk, amit gyönyörű élmény kibontani az alufóliából és elfogyasztani egy világvége pillanatban, de azért messze van az elégtől.

Az előételeket és a szárnyas féle butaságokat gyorsan átugrom, közeledek a harapósabb kajákhoz. Megérkezem: vadddisznósteak, őzsült házi burgonyafánkkal, szarvaspörkölt krokettel, igen, igen! IGEN!!
És ekkor valaki elvetemült állat, mint valami óvodai ünnepségen elkezdi bennem szavalni, hogy "Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném.."

Tudom, hogy oltári hülyeség, meg egy akkora képmutatás, hogy na, de nem volt pofám őzet, vadat enni. Ettem fokhagymásan lesütött kacsamájat tócsnival, az sokkal jobb, és ezzel legalább egyúttal halálos csapást is mértem a koleszterinemre, szerintem azóta sem tudja, hogy most ezt komolyan gondoltam-e?

Szeplős zúzaprököltett evett, káposztás tócsnival, anyám!!, hálistennek nem bírta megenni, csomagoltatni kellett belőle.

Mi volt még?

A kemping,

ami annyira szocreál volt, hogy nem tudtam, hogy már fáj, vagy örüljek neki?  Megnéztük a szobát. Linóleum, klórszag, barna-narancs csíkos, zsigulihuzatos panelágyak, fehérré kopott-vékonyodott csíkos ágynemű, döglött legyek a függöny mögött. Szinte láttam a 10 évvel ezelőtti énemet, ahogy két pulóverben, széken kucorogva iszom a bort műanyagpohárból. Valaki gitározik, a banda fele activityzik, a másik fele meg kártyázik. Klasszikusan ilyen hely volt.
Nagy levegő.
Hát végül is jövöre kempingezni fogunk Európában, kocsiban alszunk, akkor ez meg sem kottyanhat. Jó lesz.
A fűtésről kiderült, hogy a kapásból rábolintáshoz (Lesz? Lesz.) képest, lesz, ha majd szezon lesz (15-től). Most nem lesz. Viszont jönnek majd olyan 10-11 éves gyerekek, ha túl hangosak lesznek, akkor vagy a tanároknak, vagy az éjszakai portásnak szóljunk. Aham, jó, akkor hogy is vannak ezek a komfortos faházak?  Mennyit szánnak rá? Félúton találkoztunk, megérte, mert volt háromcsatornás alapcsomagunk, minihűtőnk, és saját zuhanyzónk két napig.

Kékestető

A Kékestető még mindig 1014 méter magas.

Anya azt tanácsolta, amit mindenki más is: busszal fel, gyalog le. Persze, azért vettem cipőt? Utólag áldom az eszünket, hogy legalább Mártraházáig felmentünk kocsival, mert onnan csak kb. 3 kilométert kellett függőlegesen gyalogolni. Az ujjam végén is izzadtam, komolyan mondom, a végén meg sem mertem állni, mert egyszerre kaptam volna el négy betegséget.
 

A tv-torony a Hotel Hegycsúcscsal, most, 2009-ben is pont úgy néz ki, mint a rajzok a "Gazdálkodj okosan!"-ban. Imádtam. Pénteken rajtunk kivül nem volt egy teremtett lélek sem az egész Mátrában, így szabadon duhajkodhattunk a lifttel, meg a harmadikon sem röhögött ki senki Szeplősön kivűl, ahogy lábat összeszorítva, görnyedve totyogtam ki a korláthoz. A büfénél körberohantuk a kisüveges vitrineket, majd békésen elmajszoltuk a szendókat a kávé és forró csoki mellé, "A büfében csak a pultnál vásárolt ételek és italok fogyaszthatók!" felirat alatt. Hősök voltunk, aláástuk a rendszert.


Kilátni nem láttunk semmit, mert 220%-os páratartalom volt, de a környező erdő olyan volt, amilyennek lennie kell:ezerszínűen őszbe hajló.

      
  
Mátrafüred- Bob

A bobban az volt a jó, hogy Szeplős sikított, mert tényleg elhitte nekem, hogy nem fogok fékezni, amúgy meg akkora volt a menetszél, hogy a könnytől semmiképpen nem láthattuk volna, mikor halunk meg. A webcamera által lőtt egy darab képet meg lehetett volna venni valami nagyon balekos áron, de egyszerűen lefényképeztem a képernyőt, ahol ki kellett választani a minket érdeklő fotót. Igen.. nem-nem, nem szarrágó vagyok, csak aláástam a rendszert.

Galyatető

Galyatetőn nincsen csúcs, csak a szépségesen ronda Hunguest-hotel, plusz még egy barátságos és szolgálatkész felszolgáló a Hegyi Kisvendéglőben.

Gyöngyös

Gyöngyösön nem lehet kapni normális gumiszőnyeget a Tescoban.

Parádfürdő

Parádfürdőn nem lehet fürdeni. Én azóta sem találtam egyértelmű infót, hogy most akkor hogy is van ez a háromféle gyógyvízzel. Ott van a kórház, ami csak kicsit van jobban szétrohadva mint a Rudas és ott van az Erzsébet királyné hotel, ahol állítólag lehet vízben üldögélni. Nem mondom, jól esett volna, de egy darab tábla, vagy túrisztinfó nem jött szembe, pedig tanácstalankodtunk vagy húsz percet három kilométer hosszan. Majd meguntuk, Szeplős elvonult egy kicsit a Rákóczi-fa mögé, mert nyilvános wc nincs, az erdőig meg nem bírta ki (a Rákóczi-fa meg jó vastag, takarást ad), és nekiindultunk...

...Az Ilona-völgybe ahová négy kilométer mélyen be lehet hajtani autóval, erről csak mi nem tudtunk. Ott óbégattunk, hogy a puhapöcsűek két lépést nem tennének autó nélkül. Visszafele azért majdnem stoppoltunk. A vízesés nagyon szép, én azt sem bántam, hogy állítólag  csak akkor látványos, ha csapadékos az idő. Jó volt nekem vízhozam nélkül is, a napsütést meg élveztük nagyon.

Egészen vasárnap hajnalig, amikor is halk potyogásra keltem fel. Mielőtt elindultunk volna haza, átfordultam a másik oldalamra. Ennyiért is hálásak voltunk. Semmi szarság, ideg, meló. Csak avarrugdosás, kirándulás, jó kaják, friss levegő, gesztenyével dobálózás, falevél gyűjtés. Perfect.

 

1. Azt most nem akarnám kommentálni, hogy ott van a nagyobbik Culinaris az albérletünk mellett 40 másodpercre  én meg minden marhaságot az Auchanban keresek. Mondjuk azt, hogy nem mertem idáig bemenni.

2. Most, hogy kb. egy éve szignifikánsan több spaggetti kerül a tányéromra az előző 29-30 évhez képest, megkérdezném:

HOGY A PICSÁBA LEHET HATÉKONYAN EGY, CSAK EGY  KURVA TÉSZTACSÍKOT KISZEDNI FŐZÉS KÖZBEN, HOGY MEGKOSTÓLJAM??!! Mert mindannyiszor ki- és lecsúsznak, bármivel próbálkozom, kénytelen vagyok kézzel odakapni és megfogni,  ujjlenyomatom  meg már nem maradt.

3. Megkérdezem azt is, hogy Bussay és Cezar bort merre keressek? Tényleg szívesen megkóstolnék egy-két-három üveggel.