Számomra (eddig) Sophie azért nagyon jó, mert konkrétan a Szimplával szemben fogadja a masszírozandókat. Míg Szeplős odafönn lazult, én kicsit odalenn. Egy korsó sör, cigi, és hátradőlés. Kb. húsz másodpercig bírtam, aztán előkaptam a telefonom, és neteltem, mint az őrült - rajtam volt még a pörgés.

Kb. negyed órába és a háromnegyed korsó sörömbe tellett, míg lelassultam. Van a cégnek egy szerződéses trénere, aki néha felbukkan és tart egy csapatnyi vezetői tréninget. Egy-két dolog maradt meg az egészből nekem, az egyik az, hogy mesélte, neki a horgászat a szelep. Reggel elindul és keresi a halakat, vagy a jó fogást, nem tudom. Nagyjából délig az a program, hogy előkapkodja a telefonját, felmondja magának az éppen eszébe jutó elintéznivalókat, jegyzetelget, stb. Utána lassan átmossa a nyugi és onnantól jó.

Kicsit üldögéltem és néztem a mesteri elhanyagolt-játszótér hangulatot a kertben, élveztem a színeket. Nem tehetek róla, mindig is bele voltam esve a romkocsmákba, a Szimplába meg különösen.

Majd elindultam lassan a Duna fele. A Dob utcában, balra fordulva azért egy sörrel a gyomrában észreveszi az ember, hogy a homlokzatokkal határolt vékony kék csík alján ott figyel a Szabadság-szobor. Zseniális.

Az a maszat ott az ég alján, amiből semmi nem látszik, na az a Szabadság-szobor. Igen, megint fényképeztem.

Szeretek így Pesten járkálni, hetedik ker, Deák tér, Váci utca, Vörösmarty tér, Korzó, panoráma. Ilyenkor mindig bekopogtat a homlokon a felismerés, hogy "ja, én itt lakom?! Ebben a városban? Hát ez mennyire jó!"

Szeplős két óra múltán nem kifejezetten nyugodtan jött ki Sophietól, ő FELTÖLTŐDVE jött ki. Nem mellékesen füstölős-olajos illatúan, nem győztem szaglászni hazáig. Ő meg csak beszélt és beszélt, hogy ez így volt, az úgy volt, mit beszélgettek, mit javasolt és én most meg sem próbálom visszaadni, vagy elvenni tőle ezt az élményt. Ami a lényeg, hogy MOST MINDENKINEK ODA KELL MENNI, nekem, anyának, huginak! Azt hiszem ez egy jó ajándék volt:)

Írtam, hogy menni kell, mert a pára mögött ködösödő Rózsadomb kiváltotta az oxigénéhséget. A választás Mátrára esett, Mátrafüred-Sástóra pontosabban. Péntek reggel elhúzunk három napra és állítólag még az esőben sem lesz hiány... akárhogy is, remélem kirándulunk, és szellőztetünk egy alaposabbat. Addig meg már csak kettőt kell aludni.