Nem vagyok pesti autós. Még budai sem. Nem ülök minden reggel egymagam a kocsiba, hogy munkába menjek, dudáljak, sávot váltsak, elakadásjelzővel megköszönjek, csúsztatott kumplunggal araszoljak, pirosnál álljak, a megcélzott háztömböt hatszor körbejárjak, neccesen parkoljak, és ugyanezt hazafele is megcsináljam pepitában.

Mindezt nem teszem akkor sem, ha szakad az eső, ha havazik, vagy éppen minusz húsz fokos szél fúj. Nem. Egyelőre speciel gyalogolok (mert most éppen elég közel lakom a munkahelyemhez), ha nagyon szar az idő, akkor felülök az általam is utált tömegközlekedő járművek valamelyikére. Ez így volt régebben is (csak BKV), így lesz a jövőben is.
Lehet persze kalkulálni, hogy elbenzineznék-e 9400 Ft-ot egyáltalán, hogy kinek éri meg, hogy egyedül araszoljon a saját autójában, és ne másik 150 lúzerrel a buszon és másik 2500-zal a metrón, valamint, hogy valóban gyorsabb-e a tömegközlekedés? Én az a típus vagyok, aki arra hozza ki az eredményt, hogy egyszerűbb autó nélkül a fővárosban élni.

Nem vagyok tehát az a négykerekű esernyőt használó ember. Nem miattam lesz nagyobb a dugó.

Van, amikor viszont kocsiba ülök, mert azért határok nálam is vannak (ergo megmagyarázom magamnak, hogy na ezt azért már CSAK MEGÉRDEMLEM) Autóval megyek/ünk haza-haza, Szeplős anyukájához, az ország másik felébe, és kocsival vásárolunk valamelyik autópálya vagy főút melletti gigadobozban. Nagyjából ennyi, ami Budapestet érinti.
Ez maximum 10 alkalom egy hónapban. A közös nevező ezekben az, hogy GECI GYORSAN el akarom hagyni a várost, majd a lehető legfájdalommentesebben akarok visszajutni a ház előtti parkolóba.

Na ez az a két dolog, ami kurvára nem megy.

A dugót kurvára nem érdekli, hogy én csak egy potyázó vagyok, szinte véletlenül kerülök oda, közöm sincs az  egész cirkuszhoz. Amint elfordítom a slusszkulcsot és kikanyarodom az első nagyobb útra, egyszerűen részese és egyúttal okozója is leszek a káosznak. Onnantól ugyanúgy szenvedek, mint bárki más autós kolléga, nincs külön sáv a bizonyíthatóan és önmegtartóztatóan keveset, valamint akkor is elfogadhatóbb indokkal kocsiba ülő kocsihajtóknak. Tehát gyalogtempóban haladok, hallgatom a zenét, keresgélem a csatornákat, észrevétlenül orrot túrok, telefont bizergálok ÉS..

VÁGYAKOZVA NÉZEK MINDEN A TULAJDONKÉPPENI CÉLOMRA OLDALIRÁNYÚ KIS UTCÁRA: MI LENNE HA...?

Így morfondírozik magában minden sofőr. Ezen morfondírozásokat minden áruszállító, tizenikszmilliós vagy agyontuningoltsárkányolt járgánnyal rendelkező egyén hatványozott gyakorisággal ülteti át a gyakorlatba: tíz-húsz méter előrekettespadlózás a busz- vagy szembenő sávban és a végén egy - a hétköznapilúzer sofőrök által csak irigykedve nézett - gyors befordulás és kocsi már el is tünt a szem elől. A többiek meg toporogva pöfögnek tovább a sorban...

Budán általában az észek-déli tengelyen autózik az ember, és egyetlen dolgot néz vágyakozva, félve, utálkozva: A BUDAI HEGYEKET. 

1. Hogy azok minek vannak ott?
2. Ki tette oda őket, melyik kormány?
3. És a legfontosabb: HOGY LEHETNE KERESZTÜLVÁGNI RAJTUK, AHELYETT, HOGY "ITT LENT" KERÜLGETI ŐKET??

Ez nyilvánvalóan nem egy új gondolat, mert konkrétan a Rózsadombon is dugó van, azaz ezt a kérdést mások is elég gyakran feltették maguknak, ahhoz, hogy próbálkozzanak. Estefele mindenképpen rengeten kanyarodnak fel, hiszen a sok szerencsésebb  oda fel megy haza, de azt vettem észre, hogy már napközben is túl sokan járnak át a hegyen. (Az én utam (egyelőre) a Kolosyról vezet át a Moszkvára.) Az utóbbi időben a Túl Nagy Forgalmat Szabályozó Fővárosi Bizottság felfigyelt arra, hogy a Rózsadombon túl nagy az átmenő forgalom, ezt bizony szabotálni kell: FEL KELL BONTANI AZ UTAT! Ha majd a sok barom kézifékesen araszol az  negyvenfokos emelkedőn az alibiszalag mellett, rájön, hogy másfele kell menni.

De velem nem basznak ki, megyek majd két utcával arrébb, a GPS pedig segít, ha ráébredek, hogy a hegyi utak nem a párhuzamosságukról híresek...

Eddig nem nagyon voltam sikeres, mert ugyan Buda déli és nyugati részén többé-kevésbé sikeresen tudok kerülgetni ("befele" jövet nézzük most) megúszva pl. Az Alkotás utcai őrületet, de legkésőbb a Moszkva előtt kénytelen vagyok visszakanyarodni az Alkotás végére, mert ott elfogy az albérletes-költözős tapasztalat, nem szerepel a kognitív térképemen menekülési útvonal. A Moszkván tehát átvánszorgok és tűzök (pfff) fel a Hűvösvölgyin, majd a Gábor Áronon át a Szépvölgyire. Azonban mint említettem, már ez sem jelent megoldást. A Gábor Áronon mostantól kb. fél évig minimum útbontás és forgalomakadályozás van; a Szépvölgyi alja is egy merő katasztrófa, igaz, ott  már újra tudok mit okoskodni. Ez így együtt azért messze nem az igazi, valami olyasmire vágyom, hogy az egész hóbelebancot kikerüljem, és max. két utcával az albérlet előtt jöjjek le a hegyekből, azt szevasz.

 

                                                      A TERV

Na de hagyjuk az autókat. A hegyek ugyanis a BKV közlekedésben sem jelentenek  más, mint akadályt. A villamosok kerülgetik őket, csupán csak néhány leharcolt automataváltós mikrobuszt gyilkolnak meg azzal, hogy felküldik őket az emelkedőkön. Nekem Óbudáról semmi más lehetőségem nincs, hogy eljussak a már emlegetett Moszkva térre, minthogy "lemenjek" valamivel minimum a Margit-hídig. Átszállás, kerülő, idő. Azért legalább a Kolosy tértől lehetne valami értelmes hegymászó járat a Moszkvára...

Javaslataim tehát a következők lennének:

1. Hordjuk el a hegyeket, ott zömmel, úgyis csak gazdagok laknak, és tőlem nem áll távol, a "nekem rossz, másnak is legyen az" hozzáállás. Nem kell a sok villa, fa, zöldterület, csend, kis utca, nyugi, park, meg a többi baromság. Legyen lapos, sok, nagyúttal, célirányosan építve. A sok emberrel meg be a panelba. Vagy telepítsék őket máshova, amiből húsz év múlva, újra "jó" környék lesz, és majd ott akar élni és közlekedni mindenki. De az meg már nem az én problémám.

2. Jelöljenek ki ÉRTELMES útvonalakat a hegyeken keresztül, legalább addig, míg itt lenn ezek a büdös nagy dugók vannak. Nem érdekel engem, hogy addig ott csend volt, BIZTOS, hogy onnan fentről a 90% autóval jár minden nap, hát viseljék a következményeket.

3. Miután Budán a HÉV-et, és a 4-6-ost kivéve a tömegközlekedés is belefulladt a Nagy Budai Tömegközlekedési Halálba, legalább pár új alternativ útvonalon ingázó járatot, ha lehetne...

Ebben az egészben persze nincs rendszer, ezek csak a dugó és az azt jellemző tehetetlenségérzet, a düh és unalom szülte gondolatok, mert igenis a FASZOM TELEVAN AZZAL,HOGY ABBAN A NÉHÁNY ESETBEN IS, MIKOR KOCSIBA MERÉSZKEDEM, IRGALMATLAN NAGYOT SZÍVOK. Nem vagyok benne biztos, hogy szerencsés lenne-e átvinni a forgalmat a hegyi utcákba, de gondolom a jelenség amúgy is létezik, hiszen biztos, hogy ez sem egy spanyolviaszos írás. Mindazonáltal  abban a max. 10 esetben, amikor autóba ülök egy adott hónapban, én biztos a hegyeken keresztül fogok közlekedni, annak a sok fasznak, aki pedig minden egyes kurva nap kocsival jár dolgozni, meg mittudomén mit csinálni a városon belül, alkotnék egy külön dugóbugyrot a pokolban. (A politikai, meg a többi részt pedig ki-ki gondolja hozzá, ahogy akarja. Én is ezt teszem.)

Szerintem most ki leszek kapcsolva vagy egy hétig, túl sok a szabadságom, ki kellett vennem egy hetet.

Megyünk anyákhoz, barátokhoz, rohangálunk SZTK-ba (majd elmesélem) és megpróbálok kicsit leszakadni a netről. Hátha sikerül.

Sziasztok!

hogy ettünk kecskesajtot. A hónap elején a Corában vásároltunk be, mert francia hetek voltak. Végül semmi franciásat nem vettünk, sőt meg sem találtunk egy csomó dolgot, pl. kb. tíz percig kerestem az e-fogkefémhez való fejet a fogkefés polcon -  majd egyre bővítve a kört az egész kozmetikai részlegen. Végül megkérdeztük: elektromos fogkefe? Hát a MŰSZAKI osztályon, legyünk szívesek.

Igen?

Hát annak az okosnak, aki ezt kitalálta, annak dugnám fel a pótfejet keresztben a seggébe, hogy tudja hova való. Persze, hogy nem mentem már vissza a műszaki osztályra.

De azért a kecskesajtba belefutottam, 180g, nem egészen ötszázért, fizetéskor simán elviselhető, mondtam, itt haljak meg, ha most nem viszek haza kecskesajtot megkostólni.
Jelentem a kecskesajt egy igen intenzív ízű, karakteres camembert.

hogy mi ez a könyv, amivel mostanában boldog-boldogtalan mászkál az utcán, buszon, metróban, villamoson, pont úgy mint annak idején a Da Vinci-kóddal? Bárhová nézek ezt a könyvet látom, halmokban a Rákóczi úti könyvesbolt-kirakatokban, a Nyugati téri Alexandra-palotában, és komolyan nem szálltam fel úgy tömegközlekedési eszközre az utóbbi két hétben, hogy legalább egy példánnyal ne találkozzak. Valaki megint sok pénzt keresett, az hétszentség. Jó, persze, ilyen Schlagwortokat tudok, hogy Alkonyat, meg vámpír, meg tiniszerelem, meg volt a film, amiről szintén nem tudok sokat, de mivan? Most ez tényleg ilyen jó????

 

hogy kicsit vissza akartam térni a Lidlre a múltkori mennybemenesztés után. Mert azért a Lidl is csak egy olcsódiszkont. Az olcsó itt minőségjelző.

                        
                                 Ugye nagyjából tudjátok, mire számítottam...?

Azért az ugyaninnen származó Trattoria Alfredo Pizza Mozarella akkor is a világ egyik legjobb pizzája, ha ezért az nápolyiak tarkón lőnek, akkor is.

Péntek, céges buli

Nem értem, hogy miért nem verték rögtön agyon azt az embert, aki kitalálta a céges buli fogalmát. Egy ilyen multitnál ott van minimum 50 ember, aki minden egyes kurva nap látja egymást. Össze vannak zárva, olyanok mint egy család, mivel nem önszántukból kerültek egymás társaságába, hanem így hozta az élet Ha ez a párhuzam nem lenne elég, akkor még hozzá tudom tenni, hogy raáadásul ugyanúgy egymásra is vannak utalva.
Ez a minimum 50 ember, aki minden nap látja egymást, - többet, mint a saját családját - nagyon bonyolult hálóban van: egymásnak elszámolnivalóval tartoznak, egyik a másiknak vagy felettese, vagy beosztottja, vagy csak simán kollégája, bírják, szeretik, utálják egymást és túl sokat tudnak a másikról. A pletyka gyorsabb, mint a szél, a rosszindulat az egyik legjellemzőbb emberi tulajdonság és legutoljára persze te szembesülsz mindazzal, ahogy téged a másik minimum 49 lát és amit beszél rólad.

És még mindig nincs vége: mert abban van egy bántóan nagy igazságtartalom, amit Mr. Hannibal Lecter fogalmazott meg  jó régen "A Bárányok hallgatnak"-ban: a vágy az, amit minden nap látsz. Ennek megfelelően a 50-es társaság egyik fele megdugná a másik harmadát, amely harmad fele hagyná is az az először említett "fél" ötödének. És ekkor még csak a heteroszexuális látens viszonyokról beszéltem, amelyre  egyáltalán van némi rálátásom.

Ha ez a banda nekiindul, hogy társadalmilag elfogadott módon vetkezze le magáról a társadalmi gátlásokat, azaz úgy rúgjon be péntek este Pest belvárosában, mint az albán szamár, akkor abból sok jó nem sülhet ki.

Hálistennek, ha jól emlékszem viszonylag kevesen látták, ahogy én, mint középvezető a hetedik kerület egyik pincebárjának hátsó termében nagy lelkesedéssel mutatom meg még a 90-es évek elején felszedett tánctudásomat, és nem, nem vetkőztem, csak egyszer mutattam "viccből" a fél felsőtestemet, de rájöttem, hogy gáz, ezért csak táncoltam.

Sőt, az ivászat kellős-közepén mielőtt bármi durvát csináltam volna a szájaláson kívül, képes voltam az egyik pisilés alkalmával, kézmosáskor(!) a tükörbe nézni: eldöntöttem, hogy szembenézek azzal a ténnyel ,hogy aznap senkit nem hóditok meg, és senkivel nem fogok szexelni, és nem tekintem egyértelmű felhívásnak az egyik lány által gyanúsan sokat emlegetett 7 évnyi rossz szexet.
Szokás szerint félangolosan távoztam (akibe kifele véletlenül belefutottam, attól elköszöntem), picsa mód eltévedtem a hetedik kerületben, a Mumus előtt irányba raktak, (Hoakörut? Melyik, barátom? Avillamozsozs.) majd egy igen erős Margit-híd budai hídfői gyros után hazakerültem.

Szombat, SOHHATÖBBETNEMISZOM

1000 mg C-vitamin, a vesekő nem érdekel, algoflex forte, ebből, ha ha mernék, kettőt vennék be, egyszerre, egy liter víz, majd még fél liter.

A céges buli, és általában, minden olyan buli, ahol olyan emberekkel iszol, (te aki elég instabil lelkiállapotban vagy az év 300 napján), akikkel nem vagy vércimbi, de még találkozni fogsz velük, rettenetes másnappal fejeződik be. Ez a "baaaaz,mittettem tegnap, basszus, nem hiszem el, hogy ezt mondtam neki, kurvaélet, most mit fogok csinálni?"-homlokra csapkodós, magában beszélős mondatok napja. Biztos vagy benne, hogy rólad beszél mindenki, hogy te voltál a legrészegebb (sokszor tényleg), és fogalmad sincs, hogy tudnál ezek után találkozni velük. Amikor végre a szemük elé kerülsz, nem történk semmi,  mert az egyik része ugyanígy érez, a másik fele már rég el is felejtette az egészet, mert nem is volt nagy szám, és természetesen néha valóban előrordul, hogy egy általános mosoly és megjegyzéshullám fogad, amiben végre feloldódhatsz, mert azt legalább ezerféleképpen lereagálhatod.


Szeplős, aki szintén bulizni bvolt, csak másfél órával előbb és három koktélnyi alkohol után sokkal józanabbul ért haza, reggel levitt a sarki henteshez kolbászozni. A sarki hentes, az az igaz régi hentesüzlet: a hentes ceruzája a fül mögött, kizárólag csókollommal köszön a hölgyeknek, a két szelet kenyér az negyedkiló veknit jelent, és állva haraphatsz bele a kétlapátnyi mustárral megkínált sültkolbászba a kirakat melletti pultnál.

Ezután elmentünk a Fény utcai piacra, bevásároltunk mindenféle zöldséget, mert ideje lenni lassan komolyabban odafigyelni, hogy mit küldök le, pesze azért vettünk förtelmesen ártalmas dolgokat, mint például igazi falusi, pókhálós tojást egy végtelenül öreg ás hajlott hátú nénitől.

Délután aludtunk, én pedig igazi férfi módjára összekucorodva olyan erősen szorítottam a fejem Szeplős oldalához, hogy  odabenn megsemmisüljenek a gondolatok.

Estefele összedobtunk Zelleres-gorgonzollás rizottót a chili&vaniliáról, természetesen a gorgonzolla valami egyéb kék sajttal lett helyettesítve, etől függetlenül nagyon finom volt.

Vasárnap, soron kívüli Jeans-day

Vasárnap a nyálzó idő miatt nem tudtuk megejteni a forralt boros libegőzés című tervünket, ezért gyorsan rájöttem, hogy miután a nem egészen egy éve vett farmerem szintén lyukas lett ott a két láb között - no comment -, nekem farmer kell. Valami elmegy fajta, háromezerért leárazva. Hát tíz és tizenkilenc között találtam volna, na, nem volt az a hej, de akciós időszak.

Az viszont már többször is megfogalmazódott bennem, hogy direkt úgy csinálják a fülkéket, hogy ronda legyél benne, hogy fel akarj öltözni, mert ruhában mennyivel jobban nézel ki. Nem tudom milyen trükkös megvilágítással, de annyi biztos, hogy felülről kapod a fényt, hogy minden egyes nem hibátlan rücsköd, íved a lehető legnagyobb árnyékot vesse. És a lábszag is extrém hatékonyan megmarad a fülkékben.

A kissé sikertelen nap kedvence egyértelműen a Vörösmarty téri aranyba öltözött Mikulás smirglis hanggal, hiányzó foggal, részegen, halál hanyagul cigarettázva. Olyan jellemzően válság-Mikulás volt :)
 

JA, és ez fontos: ha a globális klímaváltozás azt jelenti, hogy nyáron minden egyes hétvégén kifejezetten szar idő van, a szép ősz meg tulajdonképpen kimarad és egyből, végenincs hosszan az előtélben depressziózunk, akkor én ellene vagyok.