hogy ettünk kecskesajtot. A hónap elején a Corában vásároltunk be, mert francia hetek voltak. Végül semmi franciásat nem vettünk, sőt meg sem találtunk egy csomó dolgot, pl. kb. tíz percig kerestem az e-fogkefémhez való fejet a fogkefés polcon -  majd egyre bővítve a kört az egész kozmetikai részlegen. Végül megkérdeztük: elektromos fogkefe? Hát a MŰSZAKI osztályon, legyünk szívesek.

Igen?

Hát annak az okosnak, aki ezt kitalálta, annak dugnám fel a pótfejet keresztben a seggébe, hogy tudja hova való. Persze, hogy nem mentem már vissza a műszaki osztályra.

De azért a kecskesajtba belefutottam, 180g, nem egészen ötszázért, fizetéskor simán elviselhető, mondtam, itt haljak meg, ha most nem viszek haza kecskesajtot megkostólni.
Jelentem a kecskesajt egy igen intenzív ízű, karakteres camembert.

hogy mi ez a könyv, amivel mostanában boldog-boldogtalan mászkál az utcán, buszon, metróban, villamoson, pont úgy mint annak idején a Da Vinci-kóddal? Bárhová nézek ezt a könyvet látom, halmokban a Rákóczi úti könyvesbolt-kirakatokban, a Nyugati téri Alexandra-palotában, és komolyan nem szálltam fel úgy tömegközlekedési eszközre az utóbbi két hétben, hogy legalább egy példánnyal ne találkozzak. Valaki megint sok pénzt keresett, az hétszentség. Jó, persze, ilyen Schlagwortokat tudok, hogy Alkonyat, meg vámpír, meg tiniszerelem, meg volt a film, amiről szintén nem tudok sokat, de mivan? Most ez tényleg ilyen jó????

 

hogy kicsit vissza akartam térni a Lidlre a múltkori mennybemenesztés után. Mert azért a Lidl is csak egy olcsódiszkont. Az olcsó itt minőségjelző.

                        
                                 Ugye nagyjából tudjátok, mire számítottam...?

Azért az ugyaninnen származó Trattoria Alfredo Pizza Mozarella akkor is a világ egyik legjobb pizzája, ha ezért az nápolyiak tarkón lőnek, akkor is.