Valahogy úgy képzelem, hogy van valahol egy nagyon nagy, tipikus politikusiroda, itt, Budapesten, olyan nyekergő parkettával, kavargó cigifüsttel és egy mindig tele kancsó, meleg kávéval, meg mondjuk két faszival, egy notesszel és egy HB-s ceruzával.- Nézzük! - mondja horkantva…
Nem vagyok pesti autós. Még budai sem. Nem ülök minden reggel egymagam a kocsiba, hogy munkába menjek, dudáljak, sávot váltsak, elakadásjelzővel megköszönjek, csúsztatott kumplunggal araszoljak, pirosnál álljak, a megcélzott háztömböt hatszor körbejárjak, neccesen parkoljak, és…
Ott nyomorgunk végig az éppen, hogy klímázott utastérben, a 4-6-os langyos büdösében. Itt-ott hozzád ér a szomszédod hűvösre izzadt végtagja, alkalmanként egy idegen tincs kócol végig a tarkódon. Akaratlanul, és egy idő után AKARATOD…
Hát újból rá kellett jönnöm, hogy miért kellett nekem annyira egy autó annak idején: mert 60 kibaszott kilométert csak horrorba illő három óra alatt lehet megtenni ebben a szájbabaszott országban. Tömegközlekedési kálvária következik. Nem, nem indultunk neki bután, reggel…
