Péntek, céges buli

Nem értem, hogy miért nem verték rögtön agyon azt az embert, aki kitalálta a céges buli fogalmát. Egy ilyen multitnál ott van minimum 50 ember, aki minden egyes kurva nap látja egymást. Össze vannak zárva, olyanok mint egy család, mivel nem önszántukból kerültek egymás társaságába, hanem így hozta az élet Ha ez a párhuzam nem lenne elég, akkor még hozzá tudom tenni, hogy raáadásul ugyanúgy egymásra is vannak utalva.
Ez a minimum 50 ember, aki minden nap látja egymást, - többet, mint a saját családját - nagyon bonyolult hálóban van: egymásnak elszámolnivalóval tartoznak, egyik a másiknak vagy felettese, vagy beosztottja, vagy csak simán kollégája, bírják, szeretik, utálják egymást és túl sokat tudnak a másikról. A pletyka gyorsabb, mint a szél, a rosszindulat az egyik legjellemzőbb emberi tulajdonság és legutoljára persze te szembesülsz mindazzal, ahogy téged a másik minimum 49 lát és amit beszél rólad.

És még mindig nincs vége: mert abban van egy bántóan nagy igazságtartalom, amit Mr. Hannibal Lecter fogalmazott meg  jó régen "A Bárányok hallgatnak"-ban: a vágy az, amit minden nap látsz. Ennek megfelelően a 50-es társaság egyik fele megdugná a másik harmadát, amely harmad fele hagyná is az az először említett "fél" ötödének. És ekkor még csak a heteroszexuális látens viszonyokról beszéltem, amelyre  egyáltalán van némi rálátásom.

Ha ez a banda nekiindul, hogy társadalmilag elfogadott módon vetkezze le magáról a társadalmi gátlásokat, azaz úgy rúgjon be péntek este Pest belvárosában, mint az albán szamár, akkor abból sok jó nem sülhet ki.

Hálistennek, ha jól emlékszem viszonylag kevesen látták, ahogy én, mint középvezető a hetedik kerület egyik pincebárjának hátsó termében nagy lelkesedéssel mutatom meg még a 90-es évek elején felszedett tánctudásomat, és nem, nem vetkőztem, csak egyszer mutattam "viccből" a fél felsőtestemet, de rájöttem, hogy gáz, ezért csak táncoltam.

Sőt, az ivászat kellős-közepén mielőtt bármi durvát csináltam volna a szájaláson kívül, képes voltam az egyik pisilés alkalmával, kézmosáskor(!) a tükörbe nézni: eldöntöttem, hogy szembenézek azzal a ténnyel ,hogy aznap senkit nem hóditok meg, és senkivel nem fogok szexelni, és nem tekintem egyértelmű felhívásnak az egyik lány által gyanúsan sokat emlegetett 7 évnyi rossz szexet.
Szokás szerint félangolosan távoztam (akibe kifele véletlenül belefutottam, attól elköszöntem), picsa mód eltévedtem a hetedik kerületben, a Mumus előtt irányba raktak, (Hoakörut? Melyik, barátom? Avillamozsozs.) majd egy igen erős Margit-híd budai hídfői gyros után hazakerültem.

Szombat, SOHHATÖBBETNEMISZOM

1000 mg C-vitamin, a vesekő nem érdekel, algoflex forte, ebből, ha ha mernék, kettőt vennék be, egyszerre, egy liter víz, majd még fél liter.

A céges buli, és általában, minden olyan buli, ahol olyan emberekkel iszol, (te aki elég instabil lelkiállapotban vagy az év 300 napján), akikkel nem vagy vércimbi, de még találkozni fogsz velük, rettenetes másnappal fejeződik be. Ez a "baaaaz,mittettem tegnap, basszus, nem hiszem el, hogy ezt mondtam neki, kurvaélet, most mit fogok csinálni?"-homlokra csapkodós, magában beszélős mondatok napja. Biztos vagy benne, hogy rólad beszél mindenki, hogy te voltál a legrészegebb (sokszor tényleg), és fogalmad sincs, hogy tudnál ezek után találkozni velük. Amikor végre a szemük elé kerülsz, nem történk semmi,  mert az egyik része ugyanígy érez, a másik fele már rég el is felejtette az egészet, mert nem is volt nagy szám, és természetesen néha valóban előrordul, hogy egy általános mosoly és megjegyzéshullám fogad, amiben végre feloldódhatsz, mert azt legalább ezerféleképpen lereagálhatod.


Szeplős, aki szintén bulizni bvolt, csak másfél órával előbb és három koktélnyi alkohol után sokkal józanabbul ért haza, reggel levitt a sarki henteshez kolbászozni. A sarki hentes, az az igaz régi hentesüzlet: a hentes ceruzája a fül mögött, kizárólag csókollommal köszön a hölgyeknek, a két szelet kenyér az negyedkiló veknit jelent, és állva haraphatsz bele a kétlapátnyi mustárral megkínált sültkolbászba a kirakat melletti pultnál.

Ezután elmentünk a Fény utcai piacra, bevásároltunk mindenféle zöldséget, mert ideje lenni lassan komolyabban odafigyelni, hogy mit küldök le, pesze azért vettünk förtelmesen ártalmas dolgokat, mint például igazi falusi, pókhálós tojást egy végtelenül öreg ás hajlott hátú nénitől.

Délután aludtunk, én pedig igazi férfi módjára összekucorodva olyan erősen szorítottam a fejem Szeplős oldalához, hogy  odabenn megsemmisüljenek a gondolatok.

Estefele összedobtunk Zelleres-gorgonzollás rizottót a chili&vaniliáról, természetesen a gorgonzolla valami egyéb kék sajttal lett helyettesítve, etől függetlenül nagyon finom volt.

Vasárnap, soron kívüli Jeans-day

Vasárnap a nyálzó idő miatt nem tudtuk megejteni a forralt boros libegőzés című tervünket, ezért gyorsan rájöttem, hogy miután a nem egészen egy éve vett farmerem szintén lyukas lett ott a két láb között - no comment -, nekem farmer kell. Valami elmegy fajta, háromezerért leárazva. Hát tíz és tizenkilenc között találtam volna, na, nem volt az a hej, de akciós időszak.

Az viszont már többször is megfogalmazódott bennem, hogy direkt úgy csinálják a fülkéket, hogy ronda legyél benne, hogy fel akarj öltözni, mert ruhában mennyivel jobban nézel ki. Nem tudom milyen trükkös megvilágítással, de annyi biztos, hogy felülről kapod a fényt, hogy minden egyes nem hibátlan rücsköd, íved a lehető legnagyobb árnyékot vesse. És a lábszag is extrém hatékonyan megmarad a fülkékben.

A kissé sikertelen nap kedvence egyértelműen a Vörösmarty téri aranyba öltözött Mikulás smirglis hanggal, hiányzó foggal, részegen, halál hanyagul cigarettázva. Olyan jellemzően válság-Mikulás volt :)
 

JA, és ez fontos: ha a globális klímaváltozás azt jelenti, hogy nyáron minden egyes hétvégén kifejezetten szar idő van, a szép ősz meg tulajdonképpen kimarad és egyből, végenincs hosszan az előtélben depressziózunk, akkor én ellene vagyok.