Hát vannak azok a városok, ahol szerintem szar élni nyáron. Én konkrétan úgy nőttem fel, hogy kis országunknak mind a két NAAGY tengere közel volt. Nem kellett betonstrandra járni vagy kanálisokban/bányatavakban fürödni, nem kellett nagy nyaralásokat tervezni apával, anyával, hogy lássuk a Balcsit évente egyszer. Az össz feladat ezzel kapcsolatban az volt, hogy vonatra felülni, műbőrbe beleizzadni, minden graffitit elolvasni, noname állomásokon bevárni a gyorsvonatot. Aztán fél-háromnegyed órán belül ott voltál. Nekem ez volt a természetes, azt hittem ezt nem is lehet másképpen. Pont olyan ez, mint az anyák főztje.
Nem mondom, hogy Szeplős szülővárosától olyan ördöngős messzeségben lenne egy Tisza nevezetű folyó, de mégis. Pont annyira van, hogy a nép a városi strandra menjen, vagy, ne adj isten, a már minden városban megtalálható élményfürdőbe. Ami nem annyira strand és nem annyira nyári, és sokkal drágább a kimondottan nyári verziónál.
STRAND. Hát nem tudom. Valamilyen abszurd módon mi pont a strandok irányába tettük meg a NAGY CSALÁDI NYARALÁSAINKAT. Vagy strandos gyógyfürdő fele, mittom én. PL Gyula, Miskolctapolca, Bükfürdő, Hajdúszoboszló stb. Feszített víztükör, lábat kimaró medencealj, trükkös fejesnél állat hasító medencepart. Azért jó volt az.
Szeplősék teljesen optimista hangulatban vittek le a városi strandra, hogy az milyen fasza lesz és nem is voltam ünneprontó, becsszó.
A strand huj de nagy volt. Tényleg. NAAGY, fától, fűtől zöldellő, sokmedencés. Amitől savanyú lett a szánk íze, az nem is a menetrendszerűen megérkező viharfelhők voltak (tíz perc zuhi volt belőle, pont egy sör az ernyő alatt), hanem az, hogy a fejenkét 1200 Ftért valami egészen mást vártunk.
A belépő után rögtön két hostessbe botlott az ember, és csak a fővárosiakra jellemző, feltétlen reflexként működő teljes ignoráció miatt nem tudtam meg mit akartak tőlünk. Rögtön utánuk következett egy NAAAGY sátor a Raiffeseintől, egy élő társasjátékkal. A környék csak úgy villogott a sárga okosfiús és okoslányos promopolóktól.
Volt Coca-colás, valamint Borsodi sörös vizifoci, Axe-os muchas marakast, azaz a tököket növesztő tusfürdőt reklámozó stand. (Egy pick up, NAAAGY hangfalakkal, színpad és HAAANGOS műsorvezető.) Volt NAAAGYszínpad együttessel, volt Mazsorett zenekar kicsit távolabb, és volt még sok kiállított autó, rengeteg szórólappal.
Csak nyugodtság nem volt. Abból egy darab sem. Mindenki a figyelmünkért harcolt, mindenki zenét és zajos vidámságot harsogott, még a nyári pubbol is az a fajta zene szólt, ami a plázákban meggától abban, hogy üvöltés nélkül meg tud kérdezni az eladótól, hogy van-e másik méret a gatyából. Ha behunytad a szemed és beereszettél mindent, a kakofónia tökéleletes volt.
Igen, ez egy kelet-magyarországi Beach House. Amivel nincs semmi baj. Ha Beach House-olni van kedvem, akkor oda megyek. De általában nincs, hát megyek másik strandra. A lényeg, hogy VÁLASZTHATOK. Itt a fene se kérdezte meg tőlünk, hogy Beach House-t akarunk-e vagy nyugit? Egy strand van, azt kapod, ami van, a pénzed meg elszedjük. Benn majd meglátod mi vár. Hát nem ez:
AZ MILYEN, HOGY ITT ÜLÖK BUDAPEST KÖZEPÉN ÉS EGY, CSAK EGYETLEN EGY, KIBASZOTT, RÉG KIHALÁSRA ÍTÉLTETETT, DINOSZAURUSZ SZOLGÁLTATÓM VAN, HA KÁBELTÉVÉT AKAROK?
Sokáig az se derült ki, hogy EGYÁLTALÁN van kábeltelevíziós lehetőség. Fel kellett volna tűnnie, hogy milyen sok az épület homlokzatán (2 db) meg az belső udvart közrefogó házakon (legalább 6 db) a tányéros tévére utaló jel, de ÁLMOMBAN sem gondoltam volna, hogy ez Budapesten problémát jelenthet.
Nagy mellénnyel ütöm, be a UPC webshopjába az adataimat, hogy "akkor" legyen UPC. Ha nem is egy DIGIs 20 MBites netem meg kabeltévém lesz 5000 Ft-ért, lesz akkor ugyanennyiért 1-2 Mbit, meg tévé. De legalább már az is hűségidő nélkül.
DE NEM. Nincs UPC. Nincs Digi, nincs senki, csak T-Home. Matáv, érted? Hát hogy a tökömbe létezhet ma is egy cég, ami 7780 Ft-ért kínál nekem 2Mbit-es netet meg nézhető csatornaválaszékkal rendelkező tévés programcsomagot????????!! (Ja, mindezt egy év hűségidőre, mi másra. Mintha félnie kellene valamitől, vagy valakitől.)
Hát így: én nem tudom kinek-hol fizettek, hol lobbiztak, de így lehet túlélni: nincs konkurencia. Nincs más cég által kiépített kábelhálózat, megbeszélték egymás között, vagy egyszerűen minden fronton háborút vívnak az én pénztárcám kárára:
"Nem csoda, ha a konkurensek nem örülnek. Legendaszámba menő történeteket tudunk meg a cég szerelőitől arról, hogy a hálózatépítés időszakában miféle módszerekkel próbálták megakadályozni "ismeretlenek" a nagy panelházak bekábelezését. A létrák ellopásától a verekedésig és a fenyegetésig minden előfordult, még az is, hogy a parabolaantennák tartóit meglazítgatták. Volt olyan városrész, ahol Kőmíves Kelemen módjára építkeztek: a kábelnek, amit nappal leraktak, másnap reggel csak hűlt helyét találták. Sárai ezekre a legendákra inkább nem mond semmit, maximum azt, hogy cégük nem az egyedüli volt, amelyik ilyen problémákkal szembesült a terjeszkedés során.
Az ügyvezető sokkal jobban fájlalja, hogy az önkormányzatok Budapesten tudatosan drágítják, drágították a beruházásokat. Van olyan kerület, ahol előírás, hogy kábelt csakis járda alatt lehet fektetni: ez esetben a munka ugyanis bontással s az ezzel járó helyreállítási kötelezettséggel jár, azaz a járdarekonstrukciót ideális esetben el lehet végeztetni egy magáncéggel. Sőt olyan kerület is akad, ahol előírják: aszfalt helyett viakolort (díszburkolatot) kell használni."
(Ez mind egyébként a Népszabi online-ban, mert persze, hogy rákerestem a Digitévére.)
Még szerencse, hogy elmentünk strandolni elsején Szeplőssel, az elköltözésünk első hivatalos napján. Délután megjött mellénk egy rakat gyerek, négy-ötévesek, meg egy idősebb nő velük. Fiúk-lányok vegyesen, romák és nem romák. Az egyik kislány labdázik az egyik fiúval. A fiú a napon akar játszani, nem az árnyékban. A kislány finnyogva (sic!) belemegy, majd azt mondja: de ha miattad lebarnulok, mag az anyám a börtönben fehéredik..!
Óbazz, hát azt hiszem erre mondják azt, hogy nincs is olyan rossz dolgom...
Különben szekció: tegnap este Ikeáztunk. Ismét hitel, bár most jóval kevesebb. Van belőle egy étkezőasztal, két szék, a mindenki által ismert kis asztalból kettő, egy a tévé alá, egy meg a filmnézős laptopnak az ágy végébe. 
Egy tükör, egy komódnak már nem hívott fiókos szekrény (komód) Szeplősnek, mert kitört belőle a nagyon NŐ, hogy neki nem férnek el a cuccai. És egy fellépő, szintén Szeplősnek, hogy felérje a hűtő fagyasztórészét, meg a beépített szekrény felső polcait. (Vigyor. Hát lehet akár egyikért is nem imádni? :)
Hoppá szekció: villanyt szereltem. Pontosabban villanykapcsolót. Az van, hogy az energiatakarékos égő lelkesen villog, ha a villanykapcsolódban van éjszakai fény, ilyen glimm izzó, vagy mi a tök (LED). Tudod, hogy éjszaka is megtaláld, hogy hol és mivel is tudnád magad hirtelen elvakítani. Ez annyit tesz (figyelem, okoskodás következik), hogy van egy plusz áramkör a kapcsolóban, ami pont akkor zár, amikor leoltod a villanyt. Ez átereszt némi áramot, és az izzó világít. Na, ez pont elég az energiatakarésoksnak, hogy ne tudja merre, hány méter. Villog. Diszkózik. Néztem pár pillanatig, mire leesett, hogy waddafakk. Aztán eszembejutott Szépnevű az ő technikatanári, fiús mentalitásával: volt már ilyen gond, még a második albinkban. Akkor ezt ő szépen elmagyarázta, hogy mi újság, majd fogtuk és visszatekertük a régi 60 Wattosat. Ez egy fontos momentum. Ő nem próbálta, nekem meg eszembe se jutott, hogy MEGOLDJUK a helyzetet.
Szépnevű egyébként tényleg technika tanár. Meg számítástechnika tanár. (Le is buktam, ahogy kell, amikor a pornónézés nyomait próbáltam eltűntetni. Szánalmas :) Szépnevűnek ráadául az anyukája és apukája is eléggé (hihetetlenül) a technika-számitástechnika-kütyü vonalon mozog. Szépnevű tehát mindenben jobb volt nálam ilyen téren. Például huszonötször jobban vezetett, mint én, és harmincszor jobban értett az autókhoz. (Főleg, hogy az exbarátja autószerelő volt.)
(Elmélkedős szekció:) Én ezekről a dolgokról egyszerűen semmit nem tudtam. Apa nem mutatott meg ilyen dolgokat soha. Egy könyvmániás, elkényeztetett kis semmilyen voltam, és ő így is kezelt. Nem nevelt. Kezelt. (Nem apa, tényleg nem tanítottál lófaszt sem, ha a férfivilágról volt szó. Elfogadtad, hogy kis pöcs vagyok, ahelyett, hogy fogtál volna és kiráncigáltál volna bárhová. Persze, próbáltad. Persze én ellenálltam, de hát kettőnk közül csak TE TUDTAD, hogy mi kellene nekem. Én csak kis pöcs voltam, hát úgy is viselkedtem. Nevelned kellett volna, nem odaadni Anyának. De azért szeretlek és veszettül hiányzol. Most már nagyon sok mindent tanulnék tőled, és legalább annyit hívnálak, mint anyát, ha főzésről van szó.
Már akarok tanulni.)
Nem tudom, hogy jobb-e ez így. Szépnevű ilyen szempontból is hiányzik, hiszen rengeteget tanultam tőle, támaszkodtam rá, bármilyen furcsán és kifordítottan hangzik ez. Átélve nem volt az. Attól ő még NŐ, hogy tud ilyen dolgokat. (Még ha azt is mondta, hogy nem érezte magát annak mellettem. De ez az öltözködésére vonatkozott: az állandó valamire spórolás miatt nem tudott magára úgy költeni, ahogy szeretett volna. Ám, ahogy nézem az iwiwen néha, nem változott meg a stílusa. Még a papucsa is ugyanaz maradt. Igaz, legalább haja újra jó színű lett. Szakítás után befestette barnára.)
Azzal a csávóval, akivel most vagy együtt van, vagy nincs, szinte percek alatt összedobták az akkoriban vásárolt Ikea bútorokat. A két technika szakos. Akkor az egyszer éreztem, hogy a "családi jóbarát" lealáz. Persze a humora az olyan viharosan átütő, hogy azzal soha nem versenyezhettem. De csak akkor az egyszer éreztem, ott mellettük állva,hogy ez GÁZ.
Most egyedül szerelem össze a bútorokat. Egyedül vezetek. Egyedül OLDOK meg. Ez nem Szeplőst írja le. Egyszerűen más a helyzet. Nem lehet mindenki technika tanárnő és még csak eszembe sem jut, hogy ilyeneket elvárjak Szeplőstől. Ő teljesen más.
(Igaz pont valamelyik nap sértődött meg halálosan, mikor Jazznek mondtam, hogy mivel nincs alkalma vezetni, ráférne a gyakorlás. Csak a nálam lévő Favoriton ugye nem tud, mivel be van sülve a sofőrülés, és nem mozdítható. Így viszont nem éri el a pedálokat. Ezt ő úgy fogta fel - miután első reakciója mindig az, hogy zéró tolerancia a kritikával szemben. (De ez még csak kritika sem volt :) -, hogy ő akkor szarul vezet és Szépnevű sokkal jobban vezetett biztos. Néztünk nagyokat Jazzel, hogy ez most honnan?!)
(Kijöttem belőle szekció:) Tehát villanyt szereltem. Nincs más, nekem kell. (Ez lenne a kitérő lényege. Hogy bizonytalanabb az egész, de a végén KURVÁRA BÜSZKE VOLTAM MAGAMRA.) MERTHOGY AZ ÖSSZES kapcsoló ilyen éjszakai megtalálós a lakásban. Először azt gondoltam, hogy veszek mindenhova újat. Aztán utánanéztem a neten ennek a dolognak, és nem hiszed el, de ez is fenn van a hálón. (Néha még mindig képes vagyok rácsodálkozni ezekre.) Először is azt írta az egyik hozzászóló (valamilyen fórum), hogy neki a boltban azt mondták, erről minden hülye tud. (A fent leírt áramkörös problémáról van szó ugye.) Egy másik hozzászóló ennél sokkal konstruktívabb volt: szedd ki az áramkört, basta.
Hát ezt is tettem. Az első kapcsolót úgy szétkaptam, mint blöki a lábtörlőt. Azt sem tudtam, hol kell kezdeni. (De. A biztosítéktáblánál.) Feszegettem erre,feszegettem arra, majd rájöttem, hogy magát a billenőkapcsolót kell leszedni és onnan tovább. Csavaroztam, pattintottam, törtem (magát a 220-as aluminimumvezetéket bele a kapcsolóba), blankoltam, újrakötöttem. Közben persze a lényegre is maradt időm, kihúztam azt a fasz kis drótót, amit kellett, illetve rájöttem, hogy a bénázásom 90%-a felesleges volt.
A többivel megvoltam öt perc alatt.
Hétfő reggel hajnal, 5 óra: TUMM-TUMM-DUCCI-DUCCI-DUCCI...
Ahhoz is fáradt voltam, hogy büdösjókurvaanyázzak egyet. Kicsit azért elhülledve, kicsit rezignáltan egymásra néztünk Szeplőssel, majd szedtem a gatyámat, hogy megyek dörömbölni.
Nade: nem kellett sokáig mennem, mert ahogy vánszorogtam a lépcső felé a folyosón, hallom, hogy olyannyiban téves a riasztás, hogy nem a lenti hülyegyerek ért haza a kétnapos pörgésből, hanem a közvetlen szomszéd döntött ezúttal úgy, hogy ez mindenkinek egy remek időpont néhány dal meghallgatására. Vállat vonva "bekopogtam" és abban a pillanatban elhallgatott a zene. De az ajtó itt se nyílt ki. Vártam egy kicsit, de úgy látszik neki ennyi elég volt. Aludtunk tovább.
Eddig ez totális szivatás, teljes K.O. Rohadjon meg az összes, meg a risefm meg minden housezene.
Megvolt. Elköltöztünk. Részemről megint elfelejtettem, hogy én hányadszorra. Tökmindegy.
Afőbérlő zseniálisan laza - és hát mit mondjak -, beleszarós néni, aki NEM fog Budaörsről bejárkálni minden alkalommal és NEM veszi fel a mobiltelefonkészüléket, mert hát az már nem az Ő generációjának való. Csörög, kínos, mások előtt, nem látja, nem találja, értitek. Ennek megfelelőképpen az ex-albérlővel találkoztunk, kaptunk kulcsot, ő felírta az óraállásokat, azt szevasz. Ott álltunk szombat reggel két kulccsal a zsebünkben és hirtelen egymásranéztünk, mint két óvodás, akiknek otthagyták a az egész csoport karácsonyi meglepetésést a fa alatt. HELLÓKA!!
Iszonyat tempóban találtunk hűtőt valahol Budatétény vagy Albertfalva fele. Illetlenül gyorsan hagytuk, hogy valószínűleg halálosan átvágjon bennünket a bizniszmen a (talán)Zanussi(de biztosan)Lehel hűtővel. 144 literes, 17ért. Ilyenkor ott áll az ember a világ végén, elpöfögött egy csomó benzint a kocsiból, és AKAR HŰTŐT venni, mert különben szombat este hatkor nem tette volne meg ezt az utat. A csávó tudja ezt.
Szóval ott álunk a hűtővel szemben, és nekem mint pasinak most értenie kellene a hűtőhöz. Okos és ravasz kérdéseket kellene feltenni, hümmögve megkerülni a dobozt, benézni az elektronikába. Ebből annyira futotta, hogy megnéztem, hűt-e. Hűtött, a csávó bekapcsolta. Ott fagyasztott lelkesen a DRÁGA. Meghúzattam kicsit az ajtót, mert ferde volt, csak megnéztem hátulról is, aztán mondtam, hogy na jó úccse értek hozzá, ennyi.
Kérdezte, hogy most mit kell érteni egy hűtőhöz?? Ha boltban veszem, akkor se értek hozzá, de az se aki eladja. Ja, csak akkor van plusz húsz-, de inkább harmincezrem rá, és akkor mögöttünk ott könyökölnek a vevőszolgálatos pultnál a stressztűrésben profi Edit és Béla a szakiköpenyben.
Persze elhoztuk, a mester betette szépen a kocsiba, és én nem alkudtam. Szeplős még forgatta magában a dolgokat, de az az igazság, hogy ha NEKED kell és SÜRGŐSEN kell, akkor annak mindig megvan az ára. Adott számlát és fél év garanciát. Meglátjuk.
(Anyám nem örült neki, azt mondja, most már nem a csillagok a divatosak, hanem a betűk, abból is az "A". Hogy sok lesz a villanyszámla. Felhúztam magam és elmondtam neki mindazt CSUPA NAGYBETŰVEL, amivel itt most meggyőztem magam, hogy mégsem vagyok akkora lúzer. Ráadásul eddig villanybojler volt, elektromos átfolyós csap a konyhában, villanyrezsó, villanytűzhely.BAHH...)
JA: Szeplős a negyvenkét kilójával igazi powerwomen. Felvitte velem a hütőt. Négy lépcsőforduló, és a végén egy nagy emelés, mert 'alul a mosógép, felül a hütő'-megoldásos konyhánk van. És ez csak a kezdet volt:
IKEA, a gagyi zsenialitása. Ez járt végig a fejemben, ahogy fél óra alatt szétszereltem az "ágyat" és a "szekrényt", ahogy a matracot összehajtottuk és, ahogy mindent, de mindent benyelt a hét-nyolc ikeás kék szatyor. Éjfélre kb. kész voltunk a két fordulóval, a szatyrok, a "bútorok" és majd minden elektronika (TV, laptop, lámpa, meg ugye a hütttő) felkerült a másodikra.
Ágy összedob, fürcsi, és akkor megszólalt a ház:
"RiseFM. Ez a RiseFM mert van aki egyszer él... A partyt élőben közvetíti a Rise FM!... A 88.1 Rise FM bemutatja..." TUMM-TUMM-TUMM-DUCCI-DUCCI-PAPARRRARRARAM-TUCC-TUCC-TUMM-TUMM-TUMM"
Hát ilyen sem volt még, erre az egyre nem gondoltam, hogy ez is előfordulhat. Beköltöztünk, és olyan mocskos módon dübörögtek alattunk, hogy egy idő után nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek magunkon, hogy így megszívtuk. Szeplős próbált egy kicsit nyugtatgatni, de egy idő után ő is átállt az oldalamra, miszerint EZ NEM LEHET IGAZ!!!!.
Hajnali kettőkor lementem, akkora úgy elborultam, hogy az sem érdekelt, ha tizennyolc kigyúrt kokszos csávó nyit ajtót és letépik a gerincem. Legalább kettő és felet magammal vittem volna. Ehhez képest egy tizenynyolc-húsz éves forma kiscsávó meg egy csaj szívott akármit is az ajtóban.
-Most ezt komolyan csináljátok hajnali kettőkor?
A lány végtelenül naivan és barátságosan, nem mellesleg tangában és topban bármiféle zavar nélkül bólogat:
-AHA! Miért, aludni szeretnél?
A csaj egy zseni. Kitalálta, nem viccelt. Nem tudtam tagadni, igen aludni szeretnék. És ekkor jött az Ő totális meghökkenése:
- SZOMBATON?
Hát bassz, szombaton, ez van. Most mondd meg, ilyen emberek vannak, szombat hajnalban aludni akarnak. Láttam, hogy ezen az úton nem jutunk semmire, szóval elővettem a fővárosban megszerzett agresszivitásomat.
-Jó, akkor MOST vedd le a hangerőt. MOST. Itt a vége.
Az barátságos álarc mögött hattalmas gecik bújtak, mert az ajtó bebaszódott mögöttem és onnan fél óránként kicsit ráhúztak, hogy dögöljek meg. Még kétszer vertem szarrá a kezem az ajtójukon, de innen már nem nyitották ki.
A következő rund a rendőröké lesz, bármilyen béna is ez. Harminc vagyok éppen csak és zsarukat hívok. Azért remélem nem egy óra alatt jönnek ki, ha kell, a másik sarokról...
Ez aztán mozgalmas éjszaka. Éjszakai műszakot vállaltam, mert annyira szeretem ezt a céget. Alattunk árvíz az utcán, Jacko meg meghalt, hogy mások irdatlan pénzt keressenek ezzel és mást se hallgasunk két-három évig, csak Jackson számokat. Emlékszem mi volt, mikor Freddy ment el: döbbenten MTV-ztünk vagy két napig.
