harminc

Megvolt. Elköltöztünk. Részemről megint elfelejtettem, hogy én hányadszorra. Tökmindegy.

Afőbérlő zseniálisan laza  - és hát mit mondjak -, beleszarós néni, aki NEM fog Budaörsről bejárkálni minden alkalommal és NEM veszi fel a mobiltelefonkészüléket, mert hát az már nem az Ő generációjának való. Csörög, kínos, mások előtt, nem látja, nem találja, értitek. Ennek megfelelőképpen az ex-albérlővel találkoztunk, kaptunk kulcsot, ő felírta az óraállásokat, azt szevasz. Ott álltunk szombat reggel két kulccsal a zsebünkben és hirtelen egymásranéztünk, mint két óvodás, akiknek otthagyták a az egész csoport karácsonyi meglepetésést a fa alatt. HELLÓKA!!

Iszonyat tempóban találtunk hűtőt valahol Budatétény vagy Albertfalva fele. Illetlenül gyorsan hagytuk, hogy valószínűleg halálosan átvágjon bennünket a bizniszmen  a (talán)Zanussi(de biztosan)Lehel hűtővel. 144 literes, 17ért. Ilyenkor ott áll az ember a világ végén, elpöfögött egy csomó benzint a kocsiból, és AKAR HŰTŐT venni, mert különben szombat este hatkor nem tette volne meg ezt az utat. A csávó tudja ezt.

Szóval ott álunk a hűtővel szemben, és nekem mint pasinak most értenie kellene a hűtőhöz. Okos és ravasz kérdéseket kellene feltenni, hümmögve megkerülni a dobozt, benézni az elektronikába. Ebből annyira futotta, hogy megnéztem, hűt-e. Hűtött, a csávó bekapcsolta. Ott fagyasztott lelkesen a DRÁGA. Meghúzattam kicsit az ajtót, mert ferde volt, csak megnéztem hátulról is, aztán mondtam, hogy na jó úccse értek hozzá, ennyi.

Kérdezte, hogy most mit kell érteni egy hűtőhöz?? Ha boltban veszem, akkor se értek hozzá, de az se aki eladja. Ja, csak akkor van plusz húsz-, de inkább harmincezrem rá, és akkor mögöttünk ott könyökölnek a vevőszolgálatos pultnál a stressztűrésben profi Edit és Béla a szakiköpenyben.

Persze elhoztuk,  a mester betette szépen a kocsiba, és én nem alkudtam. Szeplős még forgatta magában a dolgokat, de az az igazság, hogy ha NEKED kell és SÜRGŐSEN kell, akkor annak mindig megvan az ára. Adott számlát és fél év garanciát. Meglátjuk.

(Anyám nem örült neki, azt mondja, most már nem a csillagok a divatosak, hanem a betűk, abból is az "A". Hogy sok lesz a villanyszámla. Felhúztam magam és elmondtam neki mindazt CSUPA NAGYBETŰVEL, amivel itt most meggyőztem magam, hogy mégsem vagyok akkora lúzer. Ráadásul eddig villanybojler volt, elektromos átfolyós csap a konyhában, villanyrezsó, villanytűzhely.BAHH...)

JA: Szeplős a negyvenkét kilójával igazi powerwomen. Felvitte velem a hütőt. Négy lépcsőforduló, és a végén egy nagy emelés, mert 'alul a mosógép, felül a hütő'-megoldásos konyhánk van. És ez csak a kezdet volt:

IKEA, a gagyi zsenialitása. Ez járt végig a fejemben, ahogy fél óra alatt szétszereltem az "ágyat" és a "szekrényt", ahogy a matracot összehajtottuk és, ahogy mindent, de mindent benyelt a hét-nyolc ikeás kék szatyor. Éjfélre kb. kész voltunk a két fordulóval, a szatyrok, a "bútorok" és majd minden elektronika (TV, laptop, lámpa, meg ugye a hütttő) felkerült a másodikra.

Ágy összedob, fürcsi, és akkor megszólalt a ház:

"RiseFM. Ez a RiseFM mert van aki egyszer él...  A partyt élőben közvetíti a Rise FM!... A 88.1 Rise FM bemutatja..." TUMM-TUMM-TUMM-DUCCI-DUCCI-PAPARRRARRARAM-TUCC-TUCC-TUMM-TUMM-TUMM" 

Hát ilyen sem volt még, erre az egyre nem gondoltam, hogy ez is előfordulhat. Beköltöztünk, és olyan mocskos módon dübörögtek alattunk, hogy egy idő után nem tudtam, hogy sírjak, vagy röhögjek magunkon, hogy így megszívtuk. Szeplős próbált egy kicsit nyugtatgatni, de egy idő után ő is átállt az oldalamra, miszerint EZ NEM LEHET IGAZ!!!!.

Hajnali kettőkor lementem, akkora úgy elborultam, hogy az sem érdekelt, ha tizennyolc kigyúrt kokszos csávó nyit ajtót és letépik a gerincem.  Legalább kettő és felet magammal vittem volna. Ehhez képest egy tizenynyolc-húsz éves forma kiscsávó meg egy csaj szívott akármit is az ajtóban.

-Most ezt komolyan csináljátok hajnali kettőkor?

A lány végtelenül naivan és barátságosan, nem mellesleg tangában és topban bármiféle zavar nélkül bólogat:

-AHA! Miért, aludni szeretnél?

 A csaj egy zseni. Kitalálta, nem viccelt. Nem tudtam tagadni, igen aludni szeretnék. És ekkor jött az Ő totális meghökkenése:

- SZOMBATON?

Hát bassz, szombaton, ez van. Most mondd meg, ilyen emberek vannak, szombat hajnalban aludni akarnak. Láttam, hogy ezen az úton nem jutunk semmire, szóval elővettem a fővárosban megszerzett agresszivitásomat.

-Jó, akkor MOST vedd le a hangerőt. MOST. Itt a vége.

Az barátságos álarc mögött hattalmas gecik bújtak, mert az ajtó bebaszódott mögöttem és onnan fél óránként kicsit ráhúztak, hogy dögöljek meg. Még kétszer vertem szarrá a kezem az ajtójukon, de innen már nem nyitották ki.

A következő rund a rendőröké lesz, bármilyen béna is ez. Harminc vagyok éppen csak és zsarukat hívok. Azért remélem nem egy óra alatt jönnek ki, ha kell, a másik sarokról...