Hát vannak azok a városok, ahol szerintem szar élni nyáron. Én konkrétan úgy nőttem fel, hogy kis országunknak mind a két NAAGY tengere közel volt. Nem kellett betonstrandra járni vagy kanálisokban/bányatavakban fürödni, nem kellett nagy nyaralásokat tervezni apával, anyával, hogy lássuk a Balcsit évente egyszer. Az össz feladat ezzel kapcsolatban az volt, hogy vonatra felülni, műbőrbe beleizzadni, minden graffitit elolvasni, noname állomásokon bevárni a gyorsvonatot. Aztán fél-háromnegyed órán belül ott voltál. Nekem ez volt a természetes, azt hittem ezt nem is lehet másképpen. Pont olyan ez, mint az anyák főztje.
Nem mondom, hogy Szeplős szülővárosától olyan ördöngős messzeségben lenne egy Tisza nevezetű folyó, de mégis. Pont annyira van, hogy a nép a városi strandra menjen, vagy, ne adj isten, a már minden városban megtalálható élményfürdőbe. Ami nem annyira strand és nem annyira nyári, és sokkal drágább a kimondottan nyári verziónál.
STRAND. Hát nem tudom. Valamilyen abszurd módon mi pont a strandok irányába tettük meg a NAGY CSALÁDI NYARALÁSAINKAT. Vagy strandos gyógyfürdő fele, mittom én. PL Gyula, Miskolctapolca, Bükfürdő, Hajdúszoboszló stb. Feszített víztükör, lábat kimaró medencealj, trükkös fejesnél állat hasító medencepart. Azért jó volt az.
Szeplősék teljesen optimista hangulatban vittek le a városi strandra, hogy az milyen fasza lesz és nem is voltam ünneprontó, becsszó.
A strand huj de nagy volt. Tényleg. NAAGY, fától, fűtől zöldellő, sokmedencés. Amitől savanyú lett a szánk íze, az nem is a menetrendszerűen megérkező viharfelhők voltak (tíz perc zuhi volt belőle, pont egy sör az ernyő alatt), hanem az, hogy a fejenkét 1200 Ftért valami egészen mást vártunk.
A belépő után rögtön két hostessbe botlott az ember, és csak a fővárosiakra jellemző, feltétlen reflexként működő teljes ignoráció miatt nem tudtam meg mit akartak tőlünk. Rögtön utánuk következett egy NAAAGY sátor a Raiffeseintől, egy élő társasjátékkal. A környék csak úgy villogott a sárga okosfiús és okoslányos promopolóktól.
Volt Coca-colás, valamint Borsodi sörös vizifoci, Axe-os muchas marakast, azaz a tököket növesztő tusfürdőt reklámozó stand. (Egy pick up, NAAAGY hangfalakkal, színpad és HAAANGOS műsorvezető.) Volt NAAAGYszínpad együttessel, volt Mazsorett zenekar kicsit távolabb, és volt még sok kiállított autó, rengeteg szórólappal.
Csak nyugodtság nem volt. Abból egy darab sem. Mindenki a figyelmünkért harcolt, mindenki zenét és zajos vidámságot harsogott, még a nyári pubbol is az a fajta zene szólt, ami a plázákban meggától abban, hogy üvöltés nélkül meg tud kérdezni az eladótól, hogy van-e másik méret a gatyából. Ha behunytad a szemed és beereszettél mindent, a kakofónia tökéleletes volt.
Igen, ez egy kelet-magyarországi Beach House. Amivel nincs semmi baj. Ha Beach House-olni van kedvem, akkor oda megyek. De általában nincs, hát megyek másik strandra. A lényeg, hogy VÁLASZTHATOK. Itt a fene se kérdezte meg tőlünk, hogy Beach House-t akarunk-e vagy nyugit? Egy strand van, azt kapod, ami van, a pénzed meg elszedjük. Benn majd meglátod mi vár. Hát nem ez:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
