Véletlenek márpedig nincsenek.
Szavakat sem találtam, pedig a teljes elképedésemmel kapcsolatos teljes gondolatkör fénysebességgel megfogalmazódott bennem, ott villódzott ezerrel az agyamban, hogy a BAAAAAAZZ, ilyen NINCS, ez nem lehet igaz!! De csak ültem ott, olyan igazán bután, kezemben a csonka faléccel.
Történt vala, hogy nagy szájjal kommenteltem Zoli egyik posztjába, hogy az IKEA jó, meg az ágyok honnan kezdődnek a svédnél, sőt, még itt is, érted, még itt is megért ez pár sort nekem.
Erre simán eltöröm a GRANKULLA kanapét, amire pedig ugye én - én, nagy IKEA-buzi - beszéltem rá Szeplőst.
Most elmagyarázhatnám, hogy mi hogy meddig, de mivel rákerestem neten, hogy volt-e valakinek hasonló tapasztalata, illetve mi lehetne a problémára a megoldás, találtam egy igazán fasza leírást, bizonyítván, hogy neten aztán tényleg minden fenn van:
http://eletmod.transindex.ro/?cikk=8032
Szerencse az egészben annyi, hogy mi egyszerűen csak alvás-döglés-valamint általános és egyetemes örömszerzés hármasára használjuk a kanapét, ergo a kizárólgaos kihajtogatott állapotában azért csak eloszlik a terhelés, és csak az egyik keresztléc utolsó tizenöt centije tört le. Én azért csak a ragasztással próbálkozom először.
Hááát, mit mondjak? Így múlik a világ dicsősége és hasonlók. És persze megint tanított az ÉLET egy picinykét. Ez van. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.