Hány éves korában írhat erről az ember úgy, hogy tudja, már lehet: úgy látom őt, ahogy látnom kell, nem zavart és sértődött fiúként érző férfiként? Elég az hozzá, ha este tíz fele az üres Tescóban, végigtekintvén a betanított, a pénztár mögött decensen, csendben…
Az a baj, hogy bármit kezdtem el írni, olyan hamisan hangzott, úgy csikorgott, úgy ordított róla az erőltetés, hogy abba is hagytam két mondat után. Hogy a picsába lehet lépni egyet, csak egy kicsit, tovább, nem sokat? Ha most így kívülről ránézek az egészre, olyan, mintha…
Már dolgozom.
Reggel hétkor felkeltem. A lábaim kivittek a konyhába, ahol Anya életjeleimmel ősanyai mértékű szimbiózisos-szinkronban, valami - egy férfi számára - felfoghatatlan módon harmonikus zökkenőmentességgel tette le elém a gigantikus kalácsszeletet, a natúr…
Jó messziről indítok, és megint valami megrázó következtetésre jutok a végén, de ez egy ilyen meló: nemrég láttam a Travelön egy műsort, ahol New Yorkot próbálták egy kicsit másképpen bemutatni, mint ahogy annak alapból nekilátna az ember. Van egy sziget arrafele, ahol a…
Elég heterós-maszkulin kapcsolatban vagyok a karácsonnyal, nagyjából úgy mint Billy Mack meg a managere, mikor zavartan hátbaveregetik egymást, és, hogy lazítsanak a szituáción, felmerül az ötlet, hogy rúgjanak be és nézzenek pornót. Azaz, minden szép és jó, szeretjük egymást,…
