Ugrás a tartalomhoz

okt. 13. 2010

Keep walking

Rendben. Nincs itthon erős pia, mert félek, nem úgy működne, mint a filmekben, hogy amikor kell, akkor előveszik, hanem úgy működne, hogy minden nap előveszik. Van egy srác, akivel napra pontosan együtt kezdtem a multinál. Amikor elment a cégtől, kábé másfél-két hónapra…

okt. 07. 2010

Panoráma inside

Három hét után most fordultam először hátra az irodai székemmel. Háttal a "floor"-nak, háttal a munkának, a gépnek, az embereknek. Szinte rám ugrik a negyedik emeleti panoráma, egyszerre döbbenti meg a látvány nagyszerűségét befogadni próbáló szívet és a méreteket…

sze. 14. 2010

A Konc

Nem lehet erről normálisan írni. Eleve ott a fék, hogy részben szégyellem magam a dolog miatt, és nem akarom visszaolvasni, illetve az is fontos, hogy előtettek jó színben tűnjek fel, ezt kár lenne tagadni. Ezt a fals hangot időnként még legyőzőm, legalábbis úgy vélem, mert ugyan…

ápr. 13. 2010

Megoldhatatlanul túl közel

Nem egyszerű. Sóhajt. Kinéz az ablakon. Összeszámolja az esőcseppkarcokat az üvegen, fókuszt vált, nézi a "hegyeket", sóhajt. Próbálja utolérni magában az egyetlen menedéknyi kis örömöt, amihez ilyenkor mindig hozzá lehet nyúlni, hogy neki ehhez semmi köze, már nem…

ápr. 08. 2010

Anyósok

Én azóta vagyok óvatos az anyósokkal, mióta kiderült, hogy az apám fia vagyok. Ennek első jelei 16 éves korban mutatkoztak, korábban csak a fülméret utalt rá, de az  akár lehetett volna véletlen is (nem), akkor találkoztam viszont életem első anyósával. Én - a lányával…

süti beállítások módosítása