Ízlelgettem ezt a bő másfél órát magamban, de akárhogy is, nem voltam az az elégedett felmosórongy, mint ami a három órás szeminárium után voltam, amikor nemhogy dupla ennyit fogócskáztam, hanem ott volt Zoli, aki minden további nélkül hajlandó volt némileg alaposabban…
Valahol hajnali egy-hajnali három között ragadtam bele a nem múló idő csapdájába. Amikor elnyúlik rajtad sötétség, a paplan, a lepedő, a falak, az ablakon beszűrődő fények, mind ugyanabba a pillanatba húznak vissza, amikor kilökted magad az álomból, és minden egyes percért meg…
Ez nem lesz egy ihletett poszt, mert az egyetlen ütős dolog, ami eszembe jut, hogy az vajon mennyire gáz, ha rögtön harminckét évesen odáig jut az ember, hogy fizetés előtt wc-papírt visz haza, ha nem is a cégtől, de az irodaháztól? Megtettem. Szerintem fogjuk fel úgy, mint egy…
Nem értem, mindenki James Cameront fikázta legutóbb is, hogy milyen bot egyszerű sztorit nyomott le a torkunkon 3D-be csomagolva, pedig szerintem James egy kibaszott nagy szimbolista művész. Ma értettem meg, hogy miről is szól az egész Mélység titka, amikor reggel 10-kor, három óra…
Az óra nagymutatója még lassan felkúszik tízpernyi magasságba, hogy átölelje a kismutatót, hogy együtt kívánjanak jó éjt a mának, hogy aludjon minden, vigyen minden magával mindent és alszik a péntek, alszik a düh, a munka, a hó vége, alszik a fenyegetés, hogy ne jöjjek…
