Ízlelgettem ezt a bő másfél órát magamban, de akárhogy is, nem voltam az az elégedett felmosórongy, mint ami a három órás szeminárium után voltam, amikor nemhogy dupla ennyit fogócskáztam, hanem ott volt Zoli, aki minden további nélkül hajlandó volt némileg alaposabban széjjelverni. Az a csoport, ahol most voltam, tele van kezdővel, és már értem, amit a múltkori instruktor mondott, hogy az jobb is, ha csak úgy belecsöppen valahová az ember, minthogy tizenöten simogassák egymást másfél óráig. ("Pár hónap és rendesen ütni fogunk, kesztyűvel!") Ugyan volt egy higanysűrűségű dinnyeárus kolléga, de nem volt olyan szerencsém, hogy őt kapjam párnak, csak a csoportos foglalkozásokkor kerültem szembe vele néha, hogy Csöcsös Bobként szorosan átkarolja egyikünk a másikat (át se értem, baszod), hogy amaz meg jól kibújhasson a démoni szorításból. Ezt gyakoroltuk.

Aztán otthon, amikor tanácstalanul kerestem a helyet a vizes cuccoknak, meg amikor a saját szuszpenzoromat is csak két ujjal voltam hajlandó megfogni, eszembe jutott az edzés első fele, amikor pajzsra kellett menni, vagy azt tartani valami kétlábú pitbull ellen, illetve az, hogy milyen szinten váltam folyékonnyá tíz másodperc alatt a kombinált talajgyakorlatoktól, akkor rájöttem, hogy nem volt itt tulajdonképpen semmi baj, egyszerűen bennem gyűlt össze túl sok salak, düh, gyűlölet, őrület, és szürke zaj, hogy még mentem volna, még futottam volna, még daráltam volna, még ordítottam volna rekedésig, még öltem volna a kínt, hogy a végén lágyan, sírva összehajtogathassam magam a szoba sarkába másnap reggelig. Megsemmisülni akartam.

De így is van egy zöld foltom, valaki véletlenül összekoccantotta a fogamat, mert persze, hogy nem vettem be a fogvédőt, a pólómba töröltem a véres számat, és még kicsit érzem is a tegnap esti mozgást. Nem mondom, felőlem belehúzhatnánk egy kicsit jobban, de lehet, vigyáznom kellene azzal, hogy mit kívánok. Meglátjuk, most egy hónapig tuti heti két alkalom, aztán elválik, hogy ízlik-e, hogy itt ízlik-e, vagy, vagy hogy mihez is kezdjek ezzel a kibaszott hamar újragenerálódó, végtelen negatív töltéssel.

Ja, és a Kolosy felett lévő Arnold Gymben piszok jó csajok vannak, el sem tudom mondani, hogy mi volt ott. Akkor, amikor a szauna melletti fotelben vártam pár percet és egyszer csak kijött az ajtón három  vizes törölköző, akkor már csak egy komolyabb fejcsóválvafészkelődős-sóhajtani tudtam egyet, mert a szauna az Arnold Gymben már a második szinten van. Az elsőn éppen a Shape magazin modellszakosztálya edzett. Ha valaki még ebben a felszínes, kiüresedő, csajozós korszakában van, amit én már régen magam mögött hagytam, leráztam magamról a Meteora-kolostorokban végzett meditációm során (that's okay, I was just practicing my mantra) akkor ne fogja magát vissza. Én ezeken már túl vagyok.