1: Ugyan nálam okosabb emberek előre megmondták, de VALÓBAN DRÁMAI hatást érhetsz el a csajodnál, ha gőzkieresztésként hagyod magad lilára veretni egy szombat délelőtti krav-maga szemináriumon.

Szeplős ugyan hazautazott volna, mire engem annyira kicsinálnak, amennyire ez egy háromórás tréningen lehetséges, és talán jobban is tette volna, mert biztos vagyok benne, hogy ez két nap múlva csak ijesztőbben fog néz kinézni, azaz később még inkább előadhattam volna magam a hős szerepében. Igaz, azt kell mondanom, hogy így sem volt rossz, nagyjából két centit nőttem még lélekben is, amikor megláttam, hogy elkerekedik a szeme ezekre a valóban férfiállatos, brutálmaszkulin sérülésekre:

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy csakis azért utazott haza később, hogy legalább még egy kicsit együtt legyünk, akkor csak azzal tudom lerántani az egészet, hogy bizonyára csupán azt akarta, hogy kivigyem az állomásra. (Nem.)

Bazmeg, ember, olyan sok szeretet kapsz, olyan sokat kaptál már eddig is életed során, hogy nincs is ennyi a Földön.

A három óráról annyit, hogy talán azért is, mert jó ideje  nem fogtam vasat, talán azért is, mert olyan napsütés kísért haza, amilyen rég nem volt, de bennem olyan, akkora fáradtság és béke volt, mint amilyen mély nagyon régóta már nem. Derűs voltam, mint Aigner Szilárd.

2: A szombat esti egyedül iszom itthon party keretében megnéztem Clooney-val Az amerikait. Most nem térek ki arra, hogy ez jó film, vagy  éppen közepesen szar, hanem csak arra, hogy ez a film az olasz espresso megközelítéséből pont akkora hatású mű, mint mondjuk a Máltai Sólyom a whisky-éből. Végignézed a filmet és szomjas leszel, ki leszel éhezve - Az amerikai esetében - egy rövid, intenzív, ízbomba espressora. Elképzeled, érzed a hatását, ahogy áttüzel, felpörget, józanít, áttisztít. Clooney jól adja magát a csésze előtt, az van.

Jó, oké, a lány se volt rossz, ilyen gyakorisággal kitett, művészi kifejezőeszközként mutogatott mellet is ritkán lát az ember, azt is jobbára csak a múzeumban.

Na, én most megyek, kiütöm magam egy cigivel meg az utolsó doboz sörömmel: valamit jó lenne aludnom: holnap New Jersey. Felszedem anyum a lakás előtt, ahova nem teszem be a lábam, most még csak azért se, mert az a fasz megint tartósabban itthon veri a brét,  költözni meg majd csak januárban fognak.

Anyával elmegyünk Apához, aztán pár órával később valószínűleg egy bődületes  és a küzdősport sérüléseimhez hasonlóan extrémférfias önsajnálatszeánsz keretében nagyon le fogom magam inni Nyomozónál.

Jó éjt.