Nem tudom, hogy sikerült eltöltenem úgy 31 évet ezen a bolygón, hogy nem tudtam, hogy ilyen dolog létezik egyáltalán, de simán eltöltöttem volna még 31 évet boldog tudatlanságban.
Az, hogy a kocsit odabaszták nekem kétféle dísztárcsával azt egy idő után megszoktam, sőt az lett a védjegye, amíg csak le nem vetette magáról a bal hátsó korongot. De éppen nyaralás előtt voltunk, és egyrészt nem teszkósat akartam kétezerért, ha már vennem kell, másrészt reméltem, hogy éppen Franciaországban ritkább lesz a három dísztárcsás bordó (nem piros) Twingo, így majd talán könnyebben megtalálom, ha úgy alakul. Ez így is történt, viszonylag ritka az olyan francia sofőr, aki annyira igénytelen, hogy hagyja három dísztárcsával éktelenkedni ezt az egyébként szeretetre méltó autót.
Az ABS hiánya csak egy hideg téli napon derült ki, de azontúl, hogy meglepődtem, hogy 2005-ben leszállítottak egy városi kiskocsit ABS nélkül, nem sok mindent tudtam csinálni. Arra egyébként határozottan emlékszem, hogy úgy vettem meg az autót, hogy többi szokásos kutyafüle (női tulajdonos, nem dohányzó, szervó, elektromos ablakemelő, stb) közt fel volt sorolva az ABS is. Olyat még nem nagyon hallottam, hogy a tesztvezetésnél valaki vészfékezni próbált volna, olyat már sokkal inkább, hogy úgy csinál, mintha nagyon vizsgálná az autót, mondjuk rángatja a kormányt, klímát bekapcsolja, hümmög a felnyitott motorháztető felett, megnézi az alváz alatt a hangyákat, majd nagyon gyorsan megkérdezi, hogy mennyit engednek az árból. Ilyeneket csináltam én is, főleg a második alkalommal.
A csupán két hangszóró megléte viszonylag hamar kiderült, de a lustaság olyan, hogy beszereli az autórádiót és baszik a többire. Ez eltartott idáig, valahogy -szintén - nyaralás előtt viszont kezdtem úgy látni magam, hogy lehúzott ablakkal döngetek a francia pampákon valami nagyon sekélyes és nyári slágert döngetve. A döngetéshez viszont legalább még kettő hangszóró nagyon kellett volna. Nem akartam én kalaptartót vágni, erősítőt és mélyládát betenni, mert azon kívül, hogy soha nem lenne pénzem pont ezekre, nem is érdekel annyira ez a világ. Szóljon viszonylag normálisan. Két mélyközép, vagy mi az ajtóban, bőven megfelelt volna.
Aztán Szeplős azt mondta, hogy talán fókuszáljunk más, valóban nyaralásbavágóbb dolgokra.
A következő forduló most jött el. Miután lemondtam arról a vágyamról, hogy használt trekking kerékpárt vegyek, sikerült két nap alatt teljesen elvesznem az autóhifi világában, pedig csak tényleg két darab 13 cm-es hangszórót akartam volna, semmi mást. Csak ez a témakör is olyan, hogy tele van lélekben valamelyik fekagettóból származó buzival, akinek meggyőződése, hogy a titángyémánt hangszórókábel, a poliulitrimágneses membrán, a minimum nyolcszázezer RMS, valamint millió Watt nélkül csakis egy kispöcsű senkiházi lehetsz egészen addig, amíg nem veszel pont olyat, pont tőle. Ehhez képest én kinéztem ezt, és azon gondolkoztam, hol fogom merni én ezt megvenni? És akkor, hogy idomuljak, próbáltam kicsit fölémenni árban, de még tizenötezer forintnál is csak azt mondták az okosok, hogy belépő kategória, csak kiegészítő hangszórónak javasoljuk, és akkor elegem lett. Bementem a Lurdy-házba, és megvettem majdnem azt, amit kinéztem, csak nem volt, de mivel olyan könnyen megtaláltam a boltot, mivel annyira kellemesen nem lealázó volt az eladó, mint mondjuk a használtmobilos csávók, ezért megvettem azt, amit ajánlott, kétezer forinttal drágábbért.
Aztán megnéztem, hogy is fogom én ezt beapplikálni, meg vezetékeket húzogatni az ajtóból a rádióhoz, bocs fejegységhez. Kiderült, hogy sehogy, mert van ott vezeték, csak hangszóró nincs. De a hangszórókábel hogy fog találkozni az autóban benne lévő vezetékekkel? Kiszereltem a műszerfal tetején lévő balost, azt kiemelve kiderült, hogy már a hangszóróból olyan kábel fityeg, ami jólesik az autó kábelének. Igen. Innen már csak tíz percre voltam onnan, hogy kiderüljön, hogy napokon belül találkozni fogok életem második és harmadik autós hangszóró csatlakozó kábelével is.
Neten egyedül csak Kaposvárról szerezhető be, mert a Mobil Data Bt., az Autorádiokeret.hu, a Metroman webáruház, az audiosystem, az autohifi.addel az valahogy mind egy cég. Tehát megrendeltem a két kábelt 156 forintos darabáron, majd éppen most (esküszöm) átvettem őket a postástól összesen 1810 forint ellenében...
Feldolgoznom azonban most mégiscsak azt kell, hogy éppen azzal szembesültem, hogy a kapucsengő a Ha kimegyek a doberdói harctérre népdalt tilinkózza, ami bármilyen bizarr is, még mindig jobb, mint a Für Elise.
De remélem ez mégiscsak a Csitári hegyek alatt lesz az. Kéne még egy postás.
És akkor: gazdagabb lett a hangzás. Azt hiszem ezt mondják olyankor, amikor nem az igazi, de azért valahogy mégiscsak jobb és több. Kicsivel bátrabb BASS elfért volna. Szerelni viszont visszavonhatatlanul imádok. Főleg, ha sikerül, mint most.
És még: Szeplősnek megmutattam, hogy szól a Rise fm az új hangszórókkal, de neki semmi nem jött át. Lehet, mert éppen időjárás jelentést adtak, nem tudom. Utána meg melózni kellett.
Miután tegnap, vasárnap (!) majd kétszázan olvastak (főképpen újra a Mi történt velem a nyáron? - fogalmazás című nyomorult posztom miatt, jelezvén, hogy idén is eljött az iskolakezdés), úgy gondolom, hogy itt van az ideje egy újabb alaposabb ízléstelenségnek.
Szex. Na most nyilván ez nem egy öncélúan pinázó, faszozó, nedvedző blog, azt teljesen máshol írom. De néha olyan íze van nemcsak a szextéma kifejezett kerülgetésének, hogy nekem eléggé kilóg a lóláb, hogy nagyon művi és mesterséges, hogy pont erről vagy arról nem írok, mert ebbe a lólábba azért bele-belakad az ember és már elkezdené verni a billentyűzetet, hogy megossza, nem is azt, hogy fúú, bazmeg, de azt, hogy miket gondolkodik a témáról. Aztán megáll - az ember nagyon is jól megtanulta, hogy NEM ÍR MEG MINDENT. Pedig de kurva jó lenne.
Mert azért csak viszket, érted, hogy van ez. Legyen akkor mégiscsak szex, csak távolról, személytelenül, csupa olyan dolog, ami velem soha nem esett meg:
1. Soha ne szexelj pénteken, ha ostobán bürokratikus környezetben dolgozol. Ez pont olyan, mint ha a gyerekedet büntetnéd meg hazaérve. Vagy legalább tényleg verd meg előtte. De péntek inkább legyen a sörözős nap, az a tuti.
2. Ne próbálj meg a Corrs zenéjére szexelni, összeegyezhetetlen a két önkifejezési tevékenység rimtustartománya. Nincs bizarrab dolog a világon a hegedűszóval aláfestett csúcstámadásnál.
3. Soha ne vedd le a cipődet, ha wc-ben vagy egyéb zárt helyen szexelsz napközben. Inkább maradjon a nadrág és a kisterpesz.
4. Ne köpd ki a rágót szex előtt, ki tudja még mire lesz jó/milyen jól jöhet közben.
5. Soha ne szexelj fenyőból készült ágyon. Vagy legalább ne a tiéd legyen az.
6. Ugyanezen az okból NE kapaszkodj a TE otthonodban lévő korlátokba, zuhanyfogodzkodókba, kilincsekbe, csövekbe. Ha a másik teszi ezt, tedd kezét alapos mérlegelés után a helyzet által megkövetelt területre:
a. a szíved fölé.
b. egyéb ingergazdag testrészedre.
7. Ne legyen nálad zsebkendő. Ha a másiknál van, akkor abból igen messzemenő következtetéseket lehet levonni. Ha egyikőtőknél sincs, akkor:
a. kérjetek a harmadiktól.
b. nyugtasson benneteket a tudat, hogy igen spontánok vagytok.
8. Amíg anyáddal laksz, ne gyűjtsed a bugyikat.
9. Bútorvásárláskor, -felfúráskor soha ne felejtsd el elvégezni a pöcsmagasság-tesztet.
10. Készülj fel arra, hogy az első alkalom után pontosan tudni fogod, hogy mi értelme van a nagy kombik autófóliáinak.
Az egyik legnehezebb dolog vasárnap reggel, hogy nyálelcsöppenés és -permet nélkül rendelj öt perc sorbanállás (= öt perc illat- és látványkínzás) után. És ezek aljas sütőipari mesterkedésekben vannak, mert olyan neveket ötölnek ki, hogy TePeRTőS PogáCSa, SZeZámagoS maSni, ZölDSégeS KRoáSZon. Te PeRSZe PRóbáloD artikuláció és izommozgás nélkül kilehelni magadból, hogy "huzsoshazsé", de elég nehéz nem kekeckedést belelátni abba, amikor az eladólány - természetesen - visszakérdez, hogy:
- Milyet, MEXIKÓIT?"
...
A másik legnehezebb dolog a megszerzett zsákmány azonnali bevitelére szakosodott ösztön felett önuralmat gyakorolni és úgy a Duna-partig leérni. Ott már csak tisztes távolságban helyet kell foglalni a viziszárnyasok diszítősorától és végre indulhat a quickpicknick.
Olyan jó érezni azt, hogy a legnagyobb baromságnak tűnő dolgokkal sem vagyok egyedül:
"Egy újabb evolúciós ugrás, mely során egy élű tudattá manifesztálódunk „felemelkedünk”, és nem kell többé az anyagi világgal foglalkoznunk."
Ma úgy voltam, illetve egy ideje úgy vagyok vele, hogy mélységesen unom, amiket ide írok. Témafelvetés, magamra célzás, eltalálás, megforgatás, kivesézés, lezárás vagy felütés. Én nem tudom, hogy néz ez ki kívülről (költői kérdés, nem hátbaveregetésre felszólító célzás), de a fejemből baszottul unalmasnak hat, viszont baromira nem tudok másról írni, mert stílusban, témában ilyen egydimenziós vagyok. Ez ilyen költői válság, ilyenek kellenek, hogy legyenek, mert enélkül nem lehet szépen keseregni, szal valami ördögi kör, vagy 22-es csapdája, soha nem értettem a különbséget, pedig esküszöm, kétszer is megpróbáltam elolvasni a fent említett könyvet. Lehet, hogy meg is tettem. Nem emlékszem. Le van szarva.
Valami pörgőset, jókedvűt, lazát, szimpatikusat, MÁST kellene összehozni, aminek alapfeltétele, hogy ilyen hangulatba kerüljek, és hogy így találjon meg egy téma.
Én nem voltam ellene. Erre, miután az ügyfél ránk eresztette legújabb, minden eddigi rutint lenullázó újítását, legalább öten arconfosnak azzal, hogy több órát késnek, az egyik kolléganő a nálam való telefonos puhatolózás után otthonról küld ki egy all istenek emailt, hogy itt benn mi a helyzet, ami akárhogy is nézzük, az én feladatom lett volna, én viszont azért nem tettem, mert az újítás miatt nyilván tudott dolog, hogy mindennel csúzunk és türelmi idő van adva. De így akkor sem néz ki túl jól.
A fejem fáj, kapok valami gyanúsan rózsaszín, szlovák gyógyszert az egyik kolléganőtől, de nem segít, Szeplős rám ijeszt azzal, hogy az éppen nálunk vendégeskedő anyukája nem akar felébredni semmire, és már azt is megnézte, hogy lélegzik-e, majd, amikor idővel visszacsörögném, hogy rendben van-e minden, mintegy két órán keresztül nem veszi fel a telefont, mert elmentek "nézelődni", vásárolni, ő meg otthon hagyta a telefonját. Az anyuja sem vette fel, ezt gondolom említenem sem kellett volna.
És huszonnyolcmilliomodik alkalommal kaptam megerősítést,hogy az mindig úgy van, hogy én más kapcsolatát automatikusan idealizálom, de ha elég idő eltelik, kiderül, hogy problémák és (el)válás a vége és olyan rohadt módon szar dolog, főleg, ha tudom, hogy kiről van szó. Pedig mindig úgy vagyok vele, ha másnak megy, akkor nekem is menni fog egyszer, ha majd nem leszek fasz.
Na ilyenkor kellene kirángatni magam, tényleg futni, táncolni, verekedni, átváltani másik sínre, lejönni a szokott idegvágányról. És most csinálnám is, de itt benn vagyok. bla.bla.bla
Itt már csak Vanessa Carlton segíthet :)
