Tesó ma háromnegyed ötkor világra hozta Ábi hugát. Boldog születésnapot mind az ötvenegy centidnek és háromezerhatszáz grammodnak! Mire felfogsz bármit is, remélem megjavul minden. Hamarosan azért megnézünk magunknak.
Ja, Chill, neked is boldogat!
A még mr2.hu néven futó rádiós honlapon Ákos legújabb dalát, illetve videoklipjének ajánlását azzal a mondattal zárják, hogy "mindenkihez eljut az üzenet - ezért működik igazán a katarzis. Ákos új klipje, A fénybe nézz tehát igazán erős darab - és bármikor elérhető az interneten."
Hát ha elérhető, akkor meg is néztem gyorsan. Hmmmm, haaa, aha, jól van.
Ha már Ákos, akkor annyit megér, hogy megnézzek még egy videót a forgatásról. Na most, hogy a riportercsaj teljesen sík, az egy dolog. Az sokkal jobban fájt, hogy az egykor hőn rajongott ikon még nála is előbb robbant: egyhuszonkettőnél simán bemondja, hogy "azt külföldön fogjuk forgatni, mert Magyarországtól elvették a tengerét, úgyhogy most azt ott visszavesszük a mindent vissza program keretében, Horvátországban forgatjuk a vízi utazásokat."
Ekkor az ember a kíntól nem tehet mást, minthogy a tenyerébe rejti az arcát.
Miért? Hát miért kell ez? Hát még ironizáló, vicceskedő módon is, hogy a gecibe jön ez ahhoz, hogy "van egy utazónk, aki a Kharónnak a ladikján utazik át a Sztüx folyón, de mégis visszatér a másvilágról, mert nem találja ott a helyét"???
Egyszer nem mentem ki Szeplőssel a Heim Pálba. Nem tudom, hogy azért nem, mert vallom, hogy Szeplős barátnőjének most Szeplősre volt nagyon szüksége, vagy mert nem szeretném magamnak bevallani azt, hogy tulajdonképpen szerelmes vagyok abba a másfél éves kislányba.
Nonót felhozta az anyukája a Heim Pálba Szegedről, mert fel kellett. Szeplős elment hozzájuk, úgy jött haza, hogy Nonót éppen a váró két széke alatt találta meg. Amikor lehajolt hozzá, hogy hát te ugyan mit csinálsz, akkor Nonó, ott a székek alatt megdobta azzal a mesterlövész mosolyával és az örömtől elhaló hangon nevén szólitotta Szeplőst, mintha csak tegnap váltak volna el egymástól.
Nonó ezen kívül még azzal kápráztatta el a barátnőmet, hogy még mindig nem két éves létére könyvből felismeri a "pészmatujok", valamint a "sziszakosz kauszá" nevű állatot - ez utóbbinak azért nekem is utána kellett néznem. Maradjunk annyiban, hogy madár. Én valószínűleg lestruccoztam volna háromévesen.
Két napig rájuk se basztak, de úgy tényleg nem. Kimehetünk az udvarra? Nem. Lesz vérvétel? Nem. Orvos? Nincs.
Szeplős kérdezte mit vigyen, Nonó anyuja mondta, hogy két üres kiflit. Ez a két üres kifli, ez olyan duma, amire azért összevonom a szemöldököm. Aztán kiderült, hogy nem nagyon tud enni, sokat van rosszul, mert nem Nonó meg a Heim Pál az egyetlen történés, hanem az is van, hogy nyolc hetes terhes, hellószevasz.
Nem lett sima futam, jött a telefon, hogy még mindig nem mehetnek sehova, de tényleg sehova, ha Szeplős esetleg vinne pelenkát...
Szeplős vitt pelenkát. Nonó eredményei nem jók, maradniuk kell. Ha esetleg, nem lenne gond, mert nála csak párezer forint van... Nem volt az, Szeplős adott kölcsön. Na én ekkor kérdeztem meg, hogy helló, mi a faszom van itt tulajdonképpen?
A kamaszdüh "bűnös, míg nem bizonyítja ártatlanságát"-felfogásával megvetettem anyámat, aki a véget nem érő műtétek sokaságát kisborítékok egész hadával próbálta meg önmaga számára könnyebbé tenni. Miért kell adni? Az a dolga. Mi az, hogy nem csinálja, azt, ami a dolga? Az egész táncrend csak anyám szégyellnivaló, modoros parolázásának tűnt, pont úgy, mint, ahogy osztályfőnökeim, tanáraim névnapjára 250 grammos Omniát és virágot kellett átadnom. Úristen, hány kiló drága, szemes kávé landolt kukákban, öltözőszekrényben, íróasztalfiókok mögött...
Szeplős óvatosan megkérdezte, hogy adtatok pénzt? Nem, a férje elvből ellenzi, és az ő szülei is ellenzik a hálapénzt. Legfeljebb utána adnának, azt beszélték meg.
Nonó nem szegény családba született bele, ezt tudni kell. Mint ahogy írtam: Nonó nagyapjának is volt már "ismerőse", hogy Nonó apja el tudjon indulni. Hát el tudott bazmeg. De Nonó apjának faszom, ott Szegeden, érted, elvei vannak. Ő nem ad pénzt az orvosnak. Ő elengedte a feleségét nyolchetes terhesen, pár ezer forinttal, fel Pestre, a Heim Pálba. És Szeplős ad kölcsön, jelzem még mindig nem hálapénzre, hanem hogy egyáltalán legyen Nonó anyjánál.
Nonó anyukája csütörtökön elvetélt. Szeplős csak annyit írt skype-on, kora délután a multinál, hogy nagy baj, van, elment a gyerek, aztán már rohant is be újra a kórházba, míg a szegedi, elvekkel rendelkező apa meg nem érkezik.
Csak hallgattam ennek a két jól szituált embernek a drámáját, akik otthon két szintes családi házban, jólétben, boldogságban, biztonságban élnek. Hogy fordulhatott elő, hogy ebbe a helyzetbe kerültek? Botladoztak, estek-keltek a valóságban, távol az otthontól, távol egymástól, olyan rémisztően gyorsan és játszi egyszerűséggel estek és csúsztak szét, mintha nem is egy vállalkozóról és egy amúgy talpraesett nőről, mintha nem egy CSALÁDRÓL lenne szó. Nonó anyukája metrón ment át a Klinikákra, hogy ott kezeljék. Nem taxin, nem mentőn, metrón baszod. Hogy a faszomba történhetett meg mindez?
Semmire nem mentek volna Szeplős nélkül. Amikor berohant a Heim Pálba, Nonó éppen Fifit nézte a hordozható dvd-n. Felnézett rá és azt mondta, hogy "Anna nemsoká jön."
Szeplős meg bőgött, nem mondta, de tudom, hogy igen. Együtt várták, míg Nonó apja meg nem jött. Aztán együtt tisztába tették, Szeplős persze órákon át vigyázott a kislányra, míg el nem intéződött minden. Este együtt fürdették meg Nonót. Aznap az apa aludt benn Nonóval a kórházban.
Szeplős csak beesett mellém az ágyba, átbeszéltük a történetet, majd elaludt a vállamon, ahogy kiment belőle az adrenalin.
Tegnap Hugiék kisállatnézőben voltak egy állatkereskedésben. A nővére megkérdezte, hogy mit szólnék egy hörcsöghöz? De inkább kutyához?
Albérletbe nem lehet kicsim.
1: Ugyan nálam okosabb emberek előre megmondták, de VALÓBAN DRÁMAI hatást érhetsz el a csajodnál, ha gőzkieresztésként hagyod magad lilára veretni egy szombat délelőtti krav-maga szemináriumon.
Szeplős ugyan hazautazott volna, mire engem annyira kicsinálnak, amennyire ez egy háromórás tréningen lehetséges, és talán jobban is tette volna, mert biztos vagyok benne, hogy ez két nap múlva csak ijesztőbben fog néz kinézni, azaz később még inkább előadhattam volna magam a hős szerepében. Igaz, azt kell mondanom, hogy így sem volt rossz, nagyjából két centit nőttem még lélekben is, amikor megláttam, hogy elkerekedik a szeme ezekre a valóban férfiállatos, brutálmaszkulin sérülésekre:
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy csakis azért utazott haza később, hogy legalább még egy kicsit együtt legyünk, akkor csak azzal tudom lerántani az egészet, hogy bizonyára csupán azt akarta, hogy kivigyem az állomásra. (Nem.)
Bazmeg, ember, olyan sok szeretet kapsz, olyan sokat kaptál már eddig is életed során, hogy nincs is ennyi a Földön.
A három óráról annyit, hogy talán azért is, mert jó ideje nem fogtam vasat, talán azért is, mert olyan napsütés kísért haza, amilyen rég nem volt, de bennem olyan, akkora fáradtság és béke volt, mint amilyen mély nagyon régóta már nem. Derűs voltam, mint Aigner Szilárd.
2: A szombat esti egyedül iszom itthon party keretében megnéztem Clooney-val Az amerikait. Most nem térek ki arra, hogy ez jó film, vagy éppen közepesen szar, hanem csak arra, hogy ez a film az olasz espresso megközelítéséből pont akkora hatású mű, mint mondjuk a Máltai Sólyom a whisky-éből. Végignézed a filmet és szomjas leszel, ki leszel éhezve - Az amerikai esetében - egy rövid, intenzív, ízbomba espressora. Elképzeled, érzed a hatását, ahogy áttüzel, felpörget, józanít, áttisztít. Clooney jól adja magát a csésze előtt, az van.
Jó, oké, a lány se volt rossz, ilyen gyakorisággal kitett, művészi kifejezőeszközként mutogatott mellet is ritkán lát az ember, azt is jobbára csak a múzeumban.
Na, én most megyek, kiütöm magam egy cigivel meg az utolsó doboz sörömmel: valamit jó lenne aludnom: holnap New Jersey. Felszedem anyum a lakás előtt, ahova nem teszem be a lábam, most még csak azért se, mert az a fasz megint tartósabban itthon veri a brét, költözni meg majd csak januárban fognak.
Anyával elmegyünk Apához, aztán pár órával később valószínűleg egy bődületes és a küzdősport sérüléseimhez hasonlóan extrémférfias önsajnálatszeánsz keretében nagyon le fogom magam inni Nyomozónál.
Jó éjt.
Lejjebb csúszva fekszek széken, a péntek délután valahogy addig babrált az övemmel és a felső gombbal, míg azok diszkréten ki nem engedtek. A paraván felett csak dél-Budapest végtelen, őszi nyárfasora szegi a hétvégi horizontot.
Még nagyjából 34 óra, hogy ilyenkor már este legyen, hogy aztán az ország nagyobbik fele egyszerre essen bele a félévig tartó melegteadepresszióba. A kisebbik felének csak a téli buliszezon indul, mert sötétben azért karakteresebben lehet odacsapatni, abból meg lesz most elég.
Nekem itt még hat percem van, aztán kilenc napra dörgedelmesen rábaszom az ajtót a multira.
Végre.
