harminc

Én ezen felkúrtam magam.

Amikor a média manipulál. Nekem ez jelenti a hatalommal való visszaélést, mert ez nálam csapódik le, ikszszázezer olvasónál.

Többnyire észre sem venni, nem tudatosul, okosan csinálják, (és itt nem a bulvártévés hírműsorokról beszélek), de ez? Még csak el sem rejtették nagyon. Persze attól még megfoghatatlan, nem verbális, nem bizonyítható, és különben is, én gondolom rosszul: az ember azt lát, amit akar, igaz?

De akkor is: amikor a cikkírótok majd megfeszül azon, hogy ne írja le, vagy hogy nem írhatja le sem a "cigány", sem a "roma" szót, akkor ne az legyen az első, hogy képekben kommunikáljátok őket.

Írjátok le szépen, hogy igen, régebben a Corvin mozi mögött megszűnt a nyugati civilizáció, mígnem a Pénz nevű hittérítő utat, sőt városrészt épített dzsungelbe, és arra voltatok kiváncsiak, hogy oké, mindez szép és jó, de vajon sikerült-e kifüstölni onnan a nyolcker őslakosait, vagy szar dolog lesz biztonsági őrnek lenni a New Yorkerben?

Mert amikor olyan kurva bátran videoriportáltátok a kelet-szlovákiai Falat, akkor itt bizony adódik a kérdés, hogy mi a pöcsöm történt, talán túl közel vagyunk önmagunkhoz? Ennél a produktumnál még a Szőke Kóla című ópusz is bevállalósabb volt, és igen, ez provokatív sértés akart lenni.

Nem, Index, ne beszélgessünk a felszín alatt. Nem tesz jót senkinek.

Jobb esetben tudod, hogy jön, de legtöbb esetben nem számítasz rá, főleg nem éppen akkor. Ha bekalkulálod, akkor sem úszod meg, de a tapasztalat az, hogy az emberek többsége általában teligázon megy bele a kanyarba és nincs meg a kellő koncentráció, fegyelem, önuralom, hogy kiszámítsa a legszűkebb ívet, hogy pont ott vegye el a gázról a lábát, vagy hogy akár full gázzal megoldja a helyzetet.

A sikán általában váratlanul jön, az ember nem járja be önmaga pályáját túl sokszor, nincs térkép, nincs csapat, hogy előre szóljon. Lesz ott rázókő, ijedtség, pánik, ellenkormányzás, tapadásmegszűnés. Vagy pont a legnagyobb bénultság jön, lesz, ami lesz, talán még a kormányról is lekerül a kéz, a szem pedig valami perverz kíváncsiságból mereven nézi, hogy mi fog történni, hogy siklik ki, hogy borul, törik, lángol és roncsolódik.

Jó sok kanyarom volt már és nem vagyok jó pilóta. A pilótám egy kibaszott kamikaze.

31 évesen, tegnap kaptam meg életem első jó kérdését. Egy huszonöt éves lány tette fel három sör, sok cigi és egy sambuca között valahol félúton. Azóta azt rágom, annyira fennakadtam rajta, hogy igazából azt sem tudom, hogy maga a kérdés megállja-e a helyét.

Pörgetem magamban azt a sok kanyart, felidézem a sok roncsot, hogy valahol választ találjak, valamit, ami mellett elmentem. Valahol pontosan tudom, hogy ehhez bizony egy elég hosszú egyenes kellene, de olyat nem eddig dobott a pályaépítő-mérnök részem, mert ő meg egy kibaszott kanyarbuzi.

A szex jó, vagy csak az újdonság? Csak azért jó a szex, mert újdonság, vagy maga a szex jó?

31 éves férfiként nincs válaszom erre a kérdésre.

Van a mostani hétvégékben valami, ami hasonlatossá teszi őket egy tizenöt órás, mély alváshoz. Valami elementáris fáradtság előzi meg őket, ami túlmutat azon az öt munkanapon. Maga a hétvége olyan, mint egy tökéletes, frissítő, jókedvű álmokkal teli, kurva nagy szunya. Van olyan, hogy alszol és tudatában vagy, hogy alszol és  éppen ezért hihetetlenül élvezed, hogy benne vagy, akkor is, amikor még benne vagy. Elégedettséggel tölt el, hogy éppen olyan jót alszol.

Anya vasárnap felhozta a keresztfiam - elfogadta, hogy nem megyek többet haza, amíg az van, ami van. Másodszorra jött el hozzánk, először csak velem találkozott, most négyen voltunk. Idegen szituáció volt az első, de még ez a második is: vendégül látni a saját anyámat, furcsa helyzet. Nekem az.
Szeplős az előzőre is készült, erre még jobban. Ha hagytam volna, sterillé varázsolta volna a lakást az hétszentség. Szombat délig engedtem, hogy hajtsa a lelkiismeret, nyilván segítettem, kukát, hűtőt mostam, port töröltem, kanapét emeltem. Annyit elismertem utóbb, hogy a takarításra szükség volt, mert Ábinak persze, hogy az volt az első, hogy hason végignyalta a parkettát az ablak alatti saroktól az étkezőasztal aljának belső végéig, igazi meós a kiscsávó. A távoli jövőre való tekintettel viszont jegyeztem a tényt, hogy a saját gyerek arra mindenképpen jó lesz, hogy 150%-os hatékonysággal helyettesítse a porszívót, és így még csak allergiás se legyen a későbbiekben.
De jólesett, hogy ott voltak. Jólesett, hogy egy regiment kaját hozott, lúdláb tortától kezdve, a májaszsíron és a pogácsán át, mindenféle alapanyagig: piacon vett erdei gomba, csirkemell, fagyasztott, aprított petrezselyem, fejtett bab, minden volt nála. És ez annyira tipikus anya, hogy sírva tudtam volna nevetni  hogy kinek hozta ezt a rengeteg kaját, azt nem tudom, de ezért nem lehet nem imádni. A gombához még ecsetet is hozott, amivel le tudom tisztítani, mert a mosdatás nem tesz jót nekik. Most mondd meg. Anya. Végigkarattyolta, végigpanaszkodta azt a négy és fél órát, beleszólt a besamelmártásomba, beszélgetett Szeplőssel, rászólt Ábira, elindult volna a vonat indulása előtt egy órával. Anya. Ehhez nem lehet mit hozzátenni.

--

Hogy aztán szombat délben miért megint Dobogókőnek indultunk neki? Mert arra csomó túralehetőség van. Mert kurva jó a Menedékház gulyáslevese.

Ha valakinek Dobogókőn elsőre nem a Rám-szakadék a célpont, másodikra tuti az lesz. És pont ezzel van a gond, mert a Rám-szakadékot NEM Dobogó-kőről kellene bevenni, főleg nem október 23-án, akkor nagyon nem. De hát faszom, ha ezzel az információval akkor találkozik az ember, amikor a kocsija már másfél kilométerrel a háta mögött van (és rosszabb esetben a parkolási-díjat is kifizette), akkor nem fog visszafordulni. Ezt azért nem olyan nehéz belátni, nem? Főleg, hogy ha google-val készül, akkor ez lesz az első oldal, amivel találkozik, és ez teljesen megfelelőnek tűnik a felkészüléshez: vannak képek, meg sok info -  csak az az egy nem, hogy te fasz, főleg hétvégén ne fentről indulj neki, mert akkora lenn a forgalom, hogy jó lenne, ha mindenki egy irányba haladna, lentről, Dömös felől felfelé, Dobogókőre.

A Wikipédián írják, de kirándulásra valahogy gáz lexikonból készülni. Vagy hát fene tudja, én legalábbis valami saját oldalnak hiszek inkább ilyenkor.

Sőt, Dobogókőn ki van írva, hogy hülyegyerek, ha Rám-szakadékba szeretnél eljutni, erre menj. Kérdem én, minek írják ki?

Na, tökmindegy, nem mi szívtuk meg, olyan értelemben nem, hogy nem ránk voltak mérgesek az emberek, mert a dugó, meg a fárasztó emberi ostobaság csak visszafele okozott problémát, amikor már mi is a "jó" irányban közlekedtünk, délután négy-öt fele.

És még mindig azokkal volt kevesebb baj, akik lefele jöttek. "A" család pont mögöttünk mászik felfelé, amikor bedugulunk. Megállok, várom, hogy fentről elhaladjanak mellettem, mert ott, ahol vagyok, pont elférünk majd egymás mellett. De nem. APPA szól:

-Na, gyerekek menjetek! - a gyerekek elszökdelnek mellettem, bele egyenesen a szűk csatornába, ahol aztán így végképp nincs tovább.

- Esetleg inkább meg kellene várni, míg fentről lejönnek, nem? - kérdezem

- Fentről nem is lehetne jönni, ki van írva MINDENHOL! - jön csípőből tüzelve a felháborodott válasz.

- Az szép, de mennyit segít ez MOST rajtunk?

Erre persze nincs válasz. Kicsit várok, majd mondom neki, hogy menjen akkor, ha ennyire sürgős.

-Persze, hát nem hagyhatom ott a gyerekeimet - furakszik el mellettem.

- Nyilván nem, maga küldte fel őket.

És annyi lett a vége, hogy nem mi mentünk előttük, hanem ők elöttünk. Majd a gyerekek elfáradtak, félreálltak. Alig volt erőm nem jelentőségteljesen az emberre nézni: ezért kellett hajtani őket, hogy na menjetek gyerekek, nekünk van igazunk, mi megyünk jófele? Te fasz.

A probléma elkerüléséhez csupán annyit kellett volna tenni, hogy nem utána hallgatjuk meg újra Hadházit. Pont ezért, ha én lennék a Pilis Parkerdő Zrt. hülyeturista-felelőse, akkor én bazmeg kitenném mindenhova kistévében, hogy nézzétek meg (újra) a csávót, minden szava igaz. Gondold át újra, hogy félcipőben, bőrkabátban, a négy éves gyerekeddel, meg a feleségeddel, aki abban a papírpuma edzőcipőben nyomul, biztos neki akarsz-e indulni. Ugyehogy nem?

Arról nem lehet beszélni,hogy mennyire elfáradtunk. Dobogókőről csak az három kilométer, hogy elérd az egy kilométer hosszú szakadékot. Azért az tesók között is nyolc kilométer  függőlegesen.

De pont ez kellett, az agyfaszra válaszként a testet kell nyúzni, ez így van megírva. Az kell, hogy a végén megérdemeljük azt a gulyáslevest. hogy jól essen lenézni a sáros bakancsra, hogy alig vonszoljuk magunkat, és, hogy a végén tényleg úgy essünk be az ágyba. Na, az radíroz. Ha túrázol, ha olyat látsz, ha a családdal vagy, ha készülsz, ha elfáradsz, akkor egy percig sem gondolsz arra, hogy hétfőn reggel iskola van.

Megérkeztek a babzsákfotelek és a csocsóasztalok. Most rámolják be őket egy eddig ideiglenesen tréningteremként működő szobába. Azt nem tudom, mikor lettünk mi számitástechnikai cég, de azt sem, hogy fogják ezt a felháborítóan liberális és újhullámos jelenséget belefojtani a mindenek felett álló termeléshatékonyságba.

Szerintem az első, délután öt előtti, csont nélküli, zörgő gólra megadják az azonnali írásbeli figyelmeztetőt :)

Valamint azt sem tudom, hogy nem fogok hazavinni egy maharadzsát. Jut eszembe a Fehérvári út elején nyílt egy függőágy bolt, ami szintén nehéz helyzet elé állítja az embert, mert must have az bazmeg must have, pedig fingom nincs hova tennék egy ilyet.

Fél három és az Outlookom azt mondja, hogy mások még komolyan gondolják, hogy én még ma dolgozni fogok, de ezt egyre kevésbé tudom nekik elhinni. Úgyis mondhatnám, hogy ezek hülyék.

Hugi költségkímélés felkiáltással odaköltözött a barátjához. A barát anyja elkezdte fúrni Hugit. Hugi kérdezi Szeplőst, hogy tudná ezek után elkerülni leendő anyósának születésnapi zsúrját.

Szeplős:

- Sehogy. Ha bérbeadtad a segged, tartsad.

(Szeplős apja nekem kicsit olyan, mint a Beatles, hogy hiába nincs már jó ideje, azért mindig előkerülnek újabb gyöngyszemek a rajongók gyönyörűségére. Erre már jó ideje felfigyeltem, hogy Szeplősnek mindig van hova visszanyúlnia, és mindig valami olyat rángat elő, amitől vigyorra ugrik a szám. Remélem nem most apad el a forrás, hogy ezt így elkezdtem - persze rovatot most sem indítok, csak semmi kötelezettség.)