Jobb esetben tudod, hogy jön, de legtöbb esetben nem számítasz rá, főleg nem éppen akkor. Ha bekalkulálod, akkor sem úszod meg, de a tapasztalat az, hogy az emberek többsége általában teligázon megy bele a kanyarba és nincs meg a kellő koncentráció, fegyelem, önuralom, hogy kiszámítsa a legszűkebb ívet, hogy pont ott vegye el a gázról a lábát, vagy hogy akár full gázzal megoldja a helyzetet.

A sikán általában váratlanul jön, az ember nem járja be önmaga pályáját túl sokszor, nincs térkép, nincs csapat, hogy előre szóljon. Lesz ott rázókő, ijedtség, pánik, ellenkormányzás, tapadásmegszűnés. Vagy pont a legnagyobb bénultság jön, lesz, ami lesz, talán még a kormányról is lekerül a kéz, a szem pedig valami perverz kíváncsiságból mereven nézi, hogy mi fog történni, hogy siklik ki, hogy borul, törik, lángol és roncsolódik.

Jó sok kanyarom volt már és nem vagyok jó pilóta. A pilótám egy kibaszott kamikaze.

31 évesen, tegnap kaptam meg életem első jó kérdését. Egy huszonöt éves lány tette fel három sör, sok cigi és egy sambuca között valahol félúton. Azóta azt rágom, annyira fennakadtam rajta, hogy igazából azt sem tudom, hogy maga a kérdés megállja-e a helyét.

Pörgetem magamban azt a sok kanyart, felidézem a sok roncsot, hogy valahol választ találjak, valamit, ami mellett elmentem. Valahol pontosan tudom, hogy ehhez bizony egy elég hosszú egyenes kellene, de olyat nem eddig dobott a pályaépítő-mérnök részem, mert ő meg egy kibaszott kanyarbuzi.

A szex jó, vagy csak az újdonság? Csak azért jó a szex, mert újdonság, vagy maga a szex jó?

31 éves férfiként nincs válaszom erre a kérdésre.