Egyszer nem mentem ki Szeplőssel a Heim Pálba. Nem tudom, hogy azért nem, mert vallom, hogy Szeplős barátnőjének most Szeplősre volt nagyon szüksége, vagy mert nem szeretném magamnak bevallani azt, hogy tulajdonképpen szerelmes vagyok abba a másfél éves kislányba.

Nonót felhozta az anyukája a Heim Pálba Szegedről, mert fel kellett. Szeplős elment hozzájuk, úgy jött haza, hogy Nonót éppen a váró két széke alatt találta meg. Amikor lehajolt hozzá, hogy hát te ugyan mit csinálsz, akkor Nonó, ott a székek alatt megdobta azzal a mesterlövész mosolyával és az örömtől elhaló hangon nevén szólitotta Szeplőst, mintha csak tegnap váltak volna el egymástól.

Nonó ezen kívül még azzal kápráztatta el a barátnőmet, hogy még mindig nem két éves létére könyvből felismeri a "pészmatujok", valamint a "sziszakosz kauszá" nevű állatot - ez utóbbinak azért nekem is utána kellett néznem. Maradjunk annyiban, hogy madár. Én valószínűleg lestruccoztam volna háromévesen.

Két napig rájuk se basztak, de úgy tényleg nem. Kimehetünk az udvarra? Nem. Lesz vérvétel? Nem. Orvos? Nincs.

Szeplős kérdezte mit vigyen, Nonó anyuja mondta, hogy két üres kiflit. Ez a két üres kifli, ez olyan duma, amire azért összevonom a szemöldököm. Aztán kiderült, hogy nem nagyon tud enni, sokat van rosszul, mert nem Nonó meg a Heim Pál az egyetlen történés, hanem az is van, hogy nyolc hetes terhes, hellószevasz.

Nem lett sima futam, jött a telefon, hogy még mindig nem mehetnek sehova, de tényleg sehova, ha Szeplős esetleg vinne pelenkát...

Szeplős vitt pelenkát. Nonó eredményei nem jók, maradniuk kell. Ha esetleg, nem lenne gond, mert nála csak párezer forint van... Nem volt az, Szeplős adott kölcsön. Na én ekkor kérdeztem meg, hogy helló, mi a faszom van itt tulajdonképpen?

A kamaszdüh "bűnös, míg nem bizonyítja ártatlanságát"-felfogásával megvetettem anyámat, aki a véget nem érő műtétek sokaságát kisborítékok egész hadával próbálta meg önmaga számára könnyebbé tenni. Miért kell adni? Az a dolga. Mi az, hogy nem csinálja, azt, ami a dolga? Az egész táncrend csak anyám szégyellnivaló, modoros parolázásának tűnt, pont úgy, mint, ahogy osztályfőnökeim, tanáraim névnapjára 250 grammos Omniát és virágot kellett átadnom. Úristen, hány kiló drága, szemes kávé landolt kukákban, öltözőszekrényben, íróasztalfiókok mögött...

Szeplős óvatosan megkérdezte, hogy adtatok pénzt?  Nem, a férje elvből ellenzi, és az ő szülei is ellenzik a hálapénzt. Legfeljebb utána adnának, azt beszélték meg.

Nonó nem szegény családba született bele, ezt tudni kell.  Mint ahogy írtam: Nonó nagyapjának is volt már "ismerőse", hogy Nonó apja el tudjon indulni. Hát el tudott bazmeg. De Nonó apjának faszom, ott Szegeden, érted, elvei vannak. Ő nem ad pénzt az orvosnak. Ő elengedte a feleségét nyolchetes terhesen, pár ezer forinttal, fel Pestre, a Heim Pálba. És Szeplős ad kölcsön, jelzem még mindig nem hálapénzre, hanem hogy egyáltalán legyen Nonó anyjánál.

Nonó anyukája csütörtökön elvetélt.  Szeplős csak annyit írt skype-on, kora délután a multinál, hogy nagy baj, van, elment a gyerek, aztán már rohant is be újra a kórházba, míg a szegedi, elvekkel rendelkező apa meg nem érkezik.

Csak hallgattam ennek a két jól szituált embernek a drámáját, akik otthon két szintes családi házban, jólétben, boldogságban, biztonságban élnek. Hogy fordulhatott elő, hogy ebbe a helyzetbe kerültek? Botladoztak, estek-keltek a valóságban, távol az otthontól, távol egymástól, olyan rémisztően gyorsan és játszi egyszerűséggel estek és csúsztak szét, mintha nem is egy vállalkozóról és egy amúgy talpraesett nőről, mintha nem egy CSALÁDRÓL lenne szó. Nonó anyukája metrón ment át a Klinikákra, hogy ott kezeljék. Nem taxin, nem mentőn, metrón baszod. Hogy a faszomba történhetett meg mindez?

Semmire nem mentek volna Szeplős nélkül. Amikor berohant a Heim Pálba, Nonó éppen Fifit nézte a hordozható dvd-n. Felnézett rá és azt mondta, hogy "Anna nemsoká jön."

Szeplős meg bőgött, nem mondta, de tudom, hogy igen. Együtt várták, míg Nonó  apja meg nem jött. Aztán együtt tisztába tették, Szeplős persze órákon át vigyázott a kislányra, míg el nem intéződött minden. Este együtt fürdették meg Nonót. Aznap az apa aludt benn Nonóval a kórházban.

Szeplős csak beesett mellém az ágyba, átbeszéltük a történetet, majd elaludt a vállamon, ahogy kiment belőle az adrenalin.

Tegnap Hugiék kisállatnézőben voltak egy állatkereskedésben. A nővére megkérdezte, hogy mit szólnék egy hörcsöghöz? De inkább kutyához?

Albérletbe nem lehet kicsim.