Valahol hajnali egy-hajnali három között ragadtam bele a nem múló idő csapdájába. Amikor elnyúlik rajtad sötétség, a paplan, a lepedő, a falak, az ablakon beszűrődő fények, mind ugyanabba a pillanatba húznak vissza, amikor kilökted magad az álomból, és minden egyes percért meg…
Ez nem lesz egy ihletett poszt, mert az egyetlen ütős dolog, ami eszembe jut, hogy az vajon mennyire gáz, ha rögtön harminckét évesen odáig jut az ember, hogy fizetés előtt wc-papírt visz haza, ha nem is a cégtől, de az irodaháztól? Megtettem. Szerintem fogjuk fel úgy, mint egy…
Komolyan, másról sem álmodtam, mint padlóra dobált, használt zsepik, meg kis, foggal letépett sarkú tasakok között erről írni, csak a zsepi taknyos a tasak meg gyógyszeres.
Úgyhogy nem írok.
Nem értem, mindenki James Cameront fikázta legutóbb is, hogy milyen bot egyszerű sztorit nyomott le a torkunkon 3D-be csomagolva, pedig szerintem James egy kibaszott nagy szimbolista művész. Ma értettem meg, hogy miről is szól az egész Mélység titka, amikor reggel 10-kor, három óra…
Reggel fél nyolckor ébredtem, tudjátok, úgy, amikor egyszer csak kipattan a szemed és egyáltalán azért hálás vagy, hogy ennyit is aludni tudtál, annyira tele van a fejed minden megoldatlan, bántó, fenyegető, rád mozduló szarral.
Este tízre megyek vissza a céghez, ott leszek reggel…
