Az óra nagymutatója még lassan felkúszik tízpernyi magasságba, hogy átölelje a kismutatót, hogy együtt kívánjanak jó éjt a mának, hogy aludjon minden, vigyen minden magával mindent és alszik a péntek, alszik a düh, a munka, a hó vége, alszik a fenyegetés, hogy ne jöjjek…
Rendben, én is érzem. Tegnap vagy négyet posztoltam, teljesen indokolatlan, tudom, de egy ideig lehet, hogy ez lesz. Ígérem, fogok kevesebbet is írni, előttem van az intő példa, hogy minden show akkor baszódik el, amikor a kétheti, heti egy előfordulásból bekúrják minden napra, mint…
A Jóbarát az, aki minimum huszonhárom nulla nullától gmail talkon beszél velem hanghívásban egy órán keresztül, annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy élőbeszélgetős valaki, és még mindezek előtt facebookon megkérdezi, hogy bírom a mai estét. Persze pont akkor hív,…
Ezerkilencszázkilencvennégy március harmincegy volt, amikor elmentem a New Jerseyben a Nagypostára megejteni azt a telefonhívást, amitől jobban féltem, mint életemben addig bármitől, mert azon kívül, hogy az volt életem első telefonálása, éppen azt a lányt készültem felhívni,…
Mert, megtehetitek, igen, azért, mert egyszerűen csak így, *csett!* kiránthatjátok alólunk az egész kibaszott rendszert, azzal a fensőbbséges, nagyképű, megalázó, magasra tartott állú leszarással, amivel azt mondtátok, hogy a kurva pénz még csak nem is a mienk, pedig a paraszt is…
