Pár hete volt, max egy hónapja, hogy nálam sokkal tapasztaltabb, fiatal, belvárosi alkoholisták (FBA) olyan magától értetődő természetességgel vittek el ebbe az éjszakai kajáldába, hogy meg sem lepődtem, hogy mekkora sor áll a kiadós pult előtt - illetve mégis, mert teljesen ismeretlen volt előttem a gyorsétterem, de azonnal megéreztem, hogy itt  egyfajta kulthelyről van szó és én önmagam városi pikareszk regényének főhőseként mindig megdöbbenek, amikor előttem eddig ismeretlen mikro-szubkulturákba botlom (lásd Cökxspon).

Nyilván nem segített a hely nevének és elhelyezkedésének memorizálásban, hogy picsarészeg voltam a B. City nevű nem annyira fenomenális, viszont geci füstös és túlzsúfolt vendéglátóipari egység túlságosan baráti árképzési politikájának köszönhetően. Az sem, hogy utána még mindig mentünk valahova inni.

Annyi maradt meg, hogy közel van Bajcsizicsihez meg a Zicsiricsihez, van valami piros cégére és valami horvátszerű nyelven olyasvalami van ráírva, hogy podravka, vagy catan, ami viszont a keresztfiamnak karácsonyra adott társasjátéknak a neve (megmaradt, mert a játék annak ellenére, hogy junior kategóriában indult, teljesen követhetetlen volt elsőre még egy felnőttnek is. Nekem.) Na meg, hogy a világ legzseniálisabb hamburger jellegű szendvicseivel volt dolgom abban az öt percben, amíg a részegség gátlástalanságában féktelenül kiéltem orális vágyaimat a világ legeslegjobb, legszerethetőbb barátainak kajáján.

Miután valamilyen oknál fogva másnap életben maradtam, elkezdett foglalkoztatni a dolog, hogy hol is ettünk, méghozzá azért, mert egyszer a pia miatt már elvesztettem egy halálosan jó részegenzabálda fellelhetőségét, annyira, hogy azóta sem tudom, hogy a Körút melyik részén botlottam bele abba az isteni, kissé fahéjas gyroscsodába.

Tegnap azonban, amikor  a bliccelésügyi, Deák Ferenc felé tartó kényszersétámból kifolyólag éppen a környéken voltam, egyszerűen beugrott, hogy bizonyos kirakatok mintha ismerősek lennének. Azonnal lefordultam, és ugyan fingom nem volt hirtelen, hogy hol vagyok, de a következős utcasarkon elnéztem balra és ott forgott a piros cégér, rajta a két baromfival.

A Csirke Csibész. A Nagymező utcában. A podravka vagy catannak vélt felirat a cégéren az Latek, jelentsen bármit, tökmindegy. Jól láthatóan nappal ugyanolyan népszerű mint este, kint állt a sor az utcán, de ezúttal nekem annyi is elég volt, hogy elolvastam az éjszakai étlapot: csirkeburgerek sült hagymával, sült májjal, franciasalátával...! Mindezt 500-550-ért! Hol van ehhez képest egy vékony gyros vagy két mekis sajtburger? Ez a hely egy isten.

Na, viszont ha bebaszóskaja - mert abból mostanában uptodate vagyok - akkor a Blahánál van egy montenegrói étterem, ami meglehetősen reményteljes, csak meg kellene kérni őket, hogy abba az egyébként igen finom lepénybe ne baszomnagy hamburgerhúst  tegyenek bele csalamádéval és főleg ne hamburgernek hívják, főleg ne 800 ft-ért, hanem tolják tele csevaprolókkal meg ajvárral, azt jó lesz. Úgy akár 800-ért is. Ugyan ez a blog azt mondja, hogy osztanak Cevapi u lepinji-t is, de én olyat konkrétan nem láttam az étlapon. Lasko sör már van (csak pénzem nem volt rá, hálistennek másnak igen), ami nagyon ott van, már csak a Karlovacko hiányzik, és akkor  a nagy kavarodásban már végképp semmi köze nem lenne az egésznek Montenegróhoz, de a magyaroknak úgyis csak a tenger kell.