Először is jegyezzük meg, hogy Hans Zimmer egy állat, mert itt mindenki a Nolan csávóról beszél. Ja, mert, hogy ezt a filmet ő csinálta, oké, de a film középső egy órája, vagy húsz perce - mit tudom én, az idő amúgy is olyan kérdéses dolog ebben a filmben - a lelket és egész testet megrendítően, gyomorhorpasztóan brutális zene nélkül fele ennyire nem szegezett volna oda a székbe. Az a rész olyan volt, mint egy irgalmatlanul hosszú, valami horrorszimfóniához forgatott videoklip, és addig pakolták és pakolták és pakolták még alá, hogy olyan szinten lúdba álltak a szőreim, hogy nem tudtam nem kiejteni a számból a popcornt, muszáj volt egy átélős húbazmeg-mosollyal tudatnom Szeplőssel, hogy ez aztakurva.

Szerintem a világon, Hans Zimmeren kívül, senki más nem tudna ilyen hátborzongatóan hatásvadász zenét írni dolbyban.

A film van annyira ütős, hogy simán túllendüljek azon, hogy nem értem én ezt a DiCaprio-jelenséget, amiről valószínűleg ő nem is annyira tehet, talán én találkoztam vele túl sokszor állandóan meghaló, gyerekképű Nemecsekként. Annyira, hogy azt sem tudom eldönteni, jó színész-e, mert folyamatosan azzal vagyok elfoglalva, amivel mondjuk a Gesztinél is, hogy ugyanazzal a gyerekfejjel él harmincikszévesen, mint tizenhuszonévesen, csak már nem fér bele, és várom, egyre csak azt várom, hogy mikor robban szét rajta az arca.

Ja! És mi a picsáért nem lehetett most is szólni - mint pl. az X-Men háromnál, ott olyan  jól ment -, hogy hülyegyerek várd meg a stáblista végét??? Szóval én szólok, hogy aki erre jár és ez után megnézi a filmet és nem akar egy hangos CÖncogással, ÁÁÁÁjjjal kijönni a filmről, az maradjon a seggén akkor is, amikor a többi tudatlan már rég eldobta magától az üres papírdobozokat odakint, és a slusszkulcsa, a barát/nője dereka segge vagy a wc kilincse után tapogat.