harminc

Jesszus, mennyi mindent kellene illetve lehetne csinálnom ebben a pár órában, míg egyedül vagyok. Dolgozószoba fogalma csak a világ gazdagabbik felén létező fogalom, a magamra szánható, egyedül eltöltött percek állandó deficitben vannak mióta elköltöztem New Jersey-ből.

Itt vagyok tehát most egyedül és túl sok lehetőség közül kell választanom:

1: pornót nézhetnék

2: a háttértárolómon porosodó filmekből hozhatnám be a lemaradásomat

3: zavartalanul böngészhetném a netet jó cuccok után (most éppen használt bringa az aktuális)

4: olvashatnék

5: aludhanték

6: takaríthatnék, hogy mire Szeplős visszajön, boldog legyen a pasijától

7: mégis inkább blogot írok.

Az van, hogy találtunk lakást. Mármint albit, természetesen. Kb, tizet-tizenkettőt írtunk fel az elmúlt, szűk két hét alatt, és kb. hatot néztünk meg, szóval kurva jók vagyunk.

Kettő volt a BAH csomópont körül, egyiket sem akartam, mert hetente kétszer biztos belefutottam(-tunk) volna Szépenevűbe munkába menet-jövet és egyáltalán is: onnan minden (kettőből az egyik) út a MOM-hoz meg a Moszkva térre vezet.

Az egyiknél kicsit korábban érkeztünk. Egyszer csak kiugat egy nő a harmadik emeletről, hogy kihez jöttünk? Azt hittük, hogy ő lesz a közvetítő, hát válaszoltunk: lakást jöttünk nézni.

Nem hallja.

Kiabálunk fel a harmadikra még egyszer, hangosabban. Ekkor már érti.

De hova? Mondjuk, azt nem tudjuk. Szeplős még hozzáteszi, hogy kihez jöttünk.

Megint nem hallja, int, hogy menjünk közelebb. Szeplős most már a ház tövéből kiáltja a nevet, meg, hogy nem tudjuk, hogy hol van pontosan a lakás a házban.

De nem a negyedik? Mert szerinte, biztos a negyedik. mert ott van egy kiadó lakás. Egyébként ő azt hitte, hogy a gondnokot keressük - na az én agyam kb. itt durrant el, de Szeplős tudja ezt már magától is, plusz nőként inkább türelmesebb, mint én, hát kezeli tovább a helyzetet.

Azért nemsokára az ingatlanos nő is megérkezik, pirulékony, beszédhibás, rosszul öltözött, igazi lúzer-típusú 30-40 év közötti nő, és hoz magával egy gnómot. A Gnóm max. 145 centi, sánta, zsíros hajú homo alig sapiens, szürke ballonkabátot meg valami rövidszárú csizmát visel, összesen vagy 500 Ft értékben. A kézitáskájából rájövök, hogy női egyeddel van dolgunk. A közvetítő magyaráz: ő egy konkurens, aki egy megállóval később szállt le villamosról...

Kiderül továbbá, hogy az albérlet valóban a negyediken van, az ingatlanos  megkérdezi, hogy akarunk-e lifttel menni, vagy inkább lépcsőzzünk? Nézek rá bután, hogy a Gnóm sánta bazmeg, tényleg nem látod?! Meg ki a faszom akar menni  a negyedikre lépcsőn? 

Ebben a pillanatban megjelenik a kihallgatótiszt a harmadik emeleti gangról, és mélyen a szemembe nézve (nehéz feladat, mert testközelről kiderül, hogy kancsal) megkérdezi, hogy megtaláltuk-e akit kerestünk? Paaafff. Én továbbra is nézek értetlenül egyik döbbenetből a másikva esve, hogy ez meg azt nem látja, hogy éppen tömegperformanszt adunk elő itt a lift előtt??? Nem tehetek mást, megütni nem akarom, hát némán rámutatok a két új jövevényre, hogy "igen" és Szeplőssel szemkontaktust teremtve könyveljük el, hogy valahol a Budaörsi út és a ház között átléptünk az alkonyzónába.

A negyediken - mily véletlen - éppen nyílik a rács amikor felérünk, és egy ordenáré módon izzadságszagot árasztó nénne nejlonkötényben fogadja kis csapatunkat. Beenged a lakásba, ami mindezek után meglepően korrekt. A nénne itt lakott harminc évig, de ő  szomszédban ápolt egy másik nénit, akit sajnos ráhagyta a lakását, pedig ő mennyivel jobban szeretett itt lakni...

Az erkély egybe volt nyitva az ő kényszerlakásának az erkélyével...

Innen még végtelenül hosszú öt percig tartott, míg újra kikerültünk a Budaörsire...

A másik a Hegyaljain volt és ha nem lett volna csak két elektromos főzőlap sütő nélkül a konyhában, akkor még komolyan el is gondolkodtam volna az albin. Ugyanis az erkélyre kilépve a következő kilátás fogadott ( a kép szar, mert én csináltam):

 

Volt egy nagyon közel a Margit-hídhoz, ami ugyan igazi nyolcvanas években lambériázott, parkettázott, fehér-piros konyhabútoros kis lakás volt, de olyan iszonyatosan otthonos hangulatot árasztott, hogy csak azért nem vettük ki egyből, mert egy belső kertre nézett, ami önmagában nagyon szép volt, de féltünk tőle, hogy sötét lesz. Nem tudom miért, a képeken világos volt a lakás, és mi este hétkor néztük meg. Volt benne minden, ami kell , minden úgy volt benne, ahogy kell, és mégsem vettük ki. Talán még túlságosan a project elején voltunk.

Tegnap azért már visszahívtuk a nőt  a többi majdnemdemégsem albi után - kiderült, hogy éppen elutazott Horvátországba, és tíz nap múlva jön vissza, plusz van már egy komoly érdekődője, de annak sem mondott semmit. "Addig nézegessenek, ha nem találnak semmit, majd jelentkezzenek!"

Mivan???

Ez pont a tökély megtalálása előtt volt- mint gyerekeskutyásbaseballossportos filmekben: a happy end előtt, minden rosszra fordul és gödörből kell felállni a csapatnak.

A tökély meglepően kicsi és még jobban meglepően a maximumot hozták ki a harminckettő-három négyzetméteréből.

0: kultúrált, felújított, kurva jó elrendezésű.

1: a másodikon van, kapunk alulról meleget. Egyedi fűtés az alap.

2: külön konyha, nem egybeépített amerikai faszság - ez plusz légtér

3: csodaszép fürdő wc-vel, amiben van fütőtest! Végre nem fázunk télen! A wc fürdőbe helyezése kicsit baj, de végre nem kell két kilincset is megfogni szarás után, míg mosdókagylóig eljut az ember, mint olyan sok helyen.

4: alacsony rezsi

5: fény-fény-fény: KILÁTÁS!!!

 

-1: hangos lesz a környék, a Pacsirtamező nem éppen kihaltságáról híres, addig főleg nem, míg 20 év múlva esetleg be nem fejezik a budai rakpartot végre. A nyilászárók is cserélve lettek, egykurva pisszenést nem hallottam kintről, de ugye az ember szereti néha kinyitni az ablakot.

-2: igazából úgy, ahogy van meztelenül vesszük ki a lakást, egy nyamvadt gép sincs benne. Szeplős rögvest beizzította a milliárd ismerőssel rendelkező szervezés-zseni anyukáját, hogy a garázsban lévő elromlottnak kikiáltott masinákat elsejéig használható állapotban szállítsák le nekünk. (indesit mosógép, zanussi hütő, samsung mikro, ilyesmi kb)

Viszlát hajdú energomat, te magyar generációkat összekötő életérzés, remélem soha többet nem ugrálod szét egyik lakhelyem csempéjét sem!

Jó lesz ez, nagyon.