Pár órával ezelőtt megint lefutottam a szánalmasan lassú szigetkörömet, de legalább lefutottam. Kifele jövet, gyalog sétáltam le a hídról, alattam megnyugtatóan lustán folyt a Duna a napsütésben, és egészen messzire el lehetett látni észak fele. Ráláttam a cégre és tudtam, hogy pár óra múlva itt fogok ülni és készülődök az eheti csapatmeetingre, és után egy elég kellemetlen callra a megbízónkkal. Akkor és ott leszartam, mert lefutottam az 5,3 km-emet, jólesőan fáradt voltam és szabad. Ott még az se bántott annyira, ami itt motoszkál bennem két napja: egy hónap múlva lesz Hajóson a három napos Orbán-nap (igen,jól írtam :) ), ahol megismerkedtünk Szépnevűvel. Még a kollégáim közül is menni fog kettő, illetve ott lesz mindenki, akivel múltkor találkoztam a születésnapozás alkalmával., tehát a régi társaság. Engem idén biztos nem fognak hívni. (Azután se.) Az persze egyáltalán nem biztos, hogy Szépnevűnek lesz kedve elmenni. De akár dönthet úgy, hogy lefossa az egészet, és elmegy vele.
Nah, hát ott a hídon, erősen és jólesőan fáradtan még ezen is felül tudtam emelkedni, kivűlről tudtam nézni az egész halmazt.
Most viszont már itt vagyok és blogírásba menekülök abban a fél órában, amíg a meetingre várok. Jó lenne többször olyan erősnek lenni. Egész normális állapot, én mondom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
