Én ilyen kisebb ívű rejtélyekbe botlok bele, de ezek legalább annyira megmagyarázhatatlanok, mint amennyire sekélyesek néha.

Az egyik:

A nedves törlőkendő vécéinkbe való diszkrét bevonulása nem  is annyira újkeletű jelenség, sőt akár köztudomású is lehetne, ha egyáltalán beszélgetnénk ilyen dolgokról, mint ahogy nem tesszük. Még a blogszférába is alig fér bele,  mint téma, bár ha belefér, akkor nem gatyáznak, egyből súlyosbított verzió kerül elő, ami végül is mellébeszélés nélkül rávilágít arra, hogy mennyire alternatívabbnál is alternatívabb módozatok léteznek a babapopsi törlőkendő felhasználására.

Én ide szépen beteszem a linket, aztán mindenki megtalálja magának - most nem ez a lényeg, se nem az irány. A lényeg az, hogy a babapopsi törlőkendőt a felhasználók 99%-a nem a babapopsi kitörlésére használja, legfeljebb csak akkor, ha hízelgésből a másik annak titulálja azt, amit kitöröl vele emez.

A jelenség, akárhogy és akármilyen formában is, de létezik: a nedves törlőkendőt bizony előszeretettel használjuk, mert ugyan megrökönyödést keltett bennünk, amikor kiderült, hogy vannak olyan népek, akik csak kimossák, de a rendszerváltás nevű hosszú utazás alatt rájöttünk, hogy létezik egy sokkal jobb világ a crepto vécépapír nem is olyan távoli túloldalán. Valami jobb, illatosabb, puhább. Sőt. Nedvesebb. Alaposabb. Az ápolás és a kényeztetés netovábbja, egy csúnya, salakos történet álomszerű befejezése. Ha nincs pénzed budiba építhető szökőkútra, akkor vegyél nedves törlőkendőt! Lehet, hogy azoknak volt igazuk, akik szerint a csak a papírral törlés a higiéniátlan.

A babapopsi törlőkendő pont úgy célközönséget tévesztett árucikk, mint a baba tusfürdő, a hátmasszírozó vagy az eldobható borotva. Évtizedeknek kellett eltelniük mire a gyártók megtalálták az igazi  felhasználókat. Az előbbi esetében általában a felnőtteket, az utóbbiak esetében a nőket. Nem baj, a lényeg az, hogy sikerült. Homlokot meg lehet törölni, lehet kicsit pihegni, még épp időben. Minden oké. Megvan az új vásárlói gárda, kicsit igazítunk a cuccon, aztán már el is lehet adni drágábban. Valami ilyesmi lesz a popsitörlő kendővel is, sőt, persze tudom én, lehet kapni ezt felnőtt változatban is. De.

De az én rejtélyemben van még egy kis plusz csavar is: az én kedvencem a tesó áruház my baby's wet wipes feliratú 72 darabos popsitörlője, mert az sok és olcsó, ahogy a kínaiak szeretik. Ja, dehogy, ahogy mi szeretjük. Igen. Na. Ez ilyen pelenkázós történet, hogy a kis Tas, vagy Etel vagy Barnabás és Eperke megitta a biocéklalét vagy spenótlevet, aztán úgy, ahogy van, jön ki a zöld vagy a lila, kakinak is alig nevezhető förtelem, aminek legfőbb tulajdonsága, hogy halmazállapotára fittyet hányva kvázi visszapattan a pelenkáról, így történik meg tulajdonképpen hogy lengőbordáig összefossa magát a jövő nemzedék, pedig még fel se fogta, hogy  hova született. E terméket, a  fost, a nedves törlőkendő nevű találmánnyal, valamint  egy-két elegáns, a végén hajlított ujjú mozdulattal lehet kikenni, picit kimarkolni a tékozló utód alfeléből, hogy aztán már a neogramillás puhaillatba lehessen beletúrni a felnőtt orrot, amikor a röcögős kis hájaktól rájön az emberre a mindent elsöprő szeretet pusziőrülete.

Mindehhez nekem semmi közöm, éppen ezért némileg bűntudattal vágok be a pelenkaosztályra, hogy elorozzak egy csomag my baby's wet wipes-ot az én szőrös valagam kényeztetése céljából. Bűntudattal, de kitartóan. Évek óta. Mondanom sem kell, Németország óta művelem ezt, ott értenek hozzá, hogy kell jól élni.

Pont ezért ennyire furcsa, mert évek óta élek ilyen nagyon baba életet, és egyszer sem néztem meg pontosan, hogy  mivel dolgozom. Most megnéztem, és nem hittem a szememnek. Tudjátok mi van ezen a törlőkendőn? Medve meg Nyuszi!

Medve meg nyuszi. Értitek? Mert én nem. Mert csak az első pillanatra tűnik egyértelműnek, hogy medve meg nyuszi, de ha jobban belegondolunk, akkor nem sokra vagyunk attól, hogy megkérdezzük: ki a francnak tettek rá medvét meg nyuszit?  Anyának, vagy a heti egyszeri Apának? Hát nekik hiába,  elég valószerűtlen, hogy ettől meghatódnának, amikor éppen olyan gázattak alatt vannak, amihez nemigen volt még szerencséjük. Nincs az a medve, se nyuszi a világon, aki ezt elviselhetőbbé  tudná tenni.

A babát még úgyse érdekli, befókuszálni nem tudná se a nyulat, se a medvét,  legfeljebb megrágni, de ez a kendő nem emlősízű. Rám biztos nem gondoltak, ha igen, akkor nagyon melléfogtak, én valami szellőt, vagy zúgó csermelyt látnék esetleg szívesen a törlőkendőmön, de a nyúl- és medvebunda kifejezetten perverznek hat ebben a felfogásban.

Maci és nyuszi. Ez egy igazi, szemkerekítős, magasbaívelő hangú waddafakk. Ki találta ki? Egyes!

Na jó. Azért a Shrek se kutya.  De legalább logika van benne.