Nyomozóban az a jó, hogy gátlástalanul lehet vele zabálni, mert ő is egy dagadék kajafüggő hedonista, mint én lelkemben (ahha, persze, lelkemben), ráadásul erdélyi származású, hát mindig a legjobb cuccokkal van megpakolva a környezetében lévő összes hűtő.
Paprikát csumájával, házi kolbászt, szarvas szalámit mindennel, úgy mint héjával, semmivel, csak úgy magában, román májkrémes kenyérrel, házi ajváros (náluk piros arany néven fut) zsemlével, valamint sörrel. A vinették és zakuszkák előfordulási gyakorisága is nagyon magas Nyomozó vonzáskörzetében, bár - sajnos - ilyen padlizsánkenőcsök éppen nem voltak nála.
Tegnap délután a Velencei Lánnyal való hagyományos és extrémen plátói (remélem ez a szó azt jelenti, amit tudatni akarok vele) találkozásunkat hajtottuk végre a három, vagy négy medencéjük közül az egyikben. Gusztustalan, de kurva jó dolog gazdagnak lenni, én azt mondom. Nem mintha ő erre valaha is komolyabban rágyúrt volna, de én meg még mindig vagyok, aki vagyok, egy rohadék, irigy, álszent seggfej. Ja, Nyomozó úgy jött a képbe, hogy miután a Velencei Lánnyal mindent megbeszéltünk, amit meg kellett a magánéletünkről (szex, gyerek, élet, szex, kapcsolat, pénz, szex, állás, szex, szex, szex), elautóztam Nyomozóhoz, hogy alkohol is kerüljön a vérembe, mert az ilyenkor azért kell. Persze került megint egy rakat koleszterin is, de nagyon jó volt.
Megvettem Stephen Fry Hazudozó című könyvét. Ha jól nézem ez az a rettenetesen ferde orrú angol pali, aki angol színész, meghalt többek között a V, mint Vendettában, illetve mint pszichológus meggyógyította Booth lelkét, miután az rálőtt egy fagyiskocsira, vagy mire. Ez már a Dr. Csontban volt. Úgy látszik ez ilyen angol színészes dolog, hogy ha valaki angol színész, akkor fanyarul humoros könyveket kell írnia, mert Hugh Laurie is ezt csinálja. Ha már humor, akkor vegyük a könyvben található, a szerzőt bemutató négysoros biográfiát, meg a kötelező "valakinek ajánlani kell, de legalább megköszönni"-részt:
STEPHEN FRY a XX. században született és a XXI. században fog eltávozni. Első nyolc könyve megírása közben négyszáztizenkétezer csésze kávét kortyolt, másfél millió cigarettát füstölt és tizenkilenc nadrágot nyűtt el.
Csillagjegye nincs
- -
A Kult Könyvek csapata ezúton szeretné megköszönni Tosics Dávidnk, és a Magyar Krikett Szövetség felbecsülhetetlen segítségét a krikettjelenetek fordításánál.
Az eme részekben található bármely pontatlanság kizárólag az ő hibájukból fakad és semmiképp sem abból, hogy az eredeti szöveget olvasva, azt sem tudtuk, hogy melyik csapat vezet.
Humor, istenem HUMOR, néha olyan, mint pohár víz a sivatagban.
A hétvégén Szegedre megyünk, ahol az évi napsütés órák száma 1977, ahol a Tisza folyó folyik, Szeplős menyasszony volt, később megcsalták, úgy egyáltalán hat évig élt és mindeközben végig és nem mellesleg egyetemista volt. Az apropó egy házaspár, kisbabával, egy igazi, első barátnő feleséggel és egy gazdag férjjel. Én kifejezetten értékelném, ha Szeplősnek végre lenne egy nem szülni készülő, nagyon gyermektelen barátnője, akinek valami hajléktalan pali lóg az oldalán, de olyan nincs, maradnak a frissházas, vállalkozóvérű, gyerekillatú családok. Ne, ne, nem kell, jól esik és teljesen jól jövök ki belőle magam előtt is, meg egyáltalán, ne aggódjatok. Semmi gond. De remélem legalább valami aranyat tesznek a szegedi halászlébe, vagy valami.
Csak, hogy a blogén szempontjából feltétlen szükségesnél ne legyen több elhallgatva életem alakulásáról, beszúrom ide, mit kaptam tegnap a mailboxomba:
Szia!
Olvastuk legutóbbi blogbejegyzésedet, és szeretnénk mi is utánanézni annak, hogy konkrétan mi történt. Kérünk, küldd el telefonszámodat az e-mail címünkre (........@vodafone.com) és megvizsgáljuk a lehetőségeket!
Előre is köszönjük együttműködésedet!
Üdvözlettel: Vodafone
Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de kurvára, mert igen. Utánanéztem, amennyire tudtam ennek az emailcímnek, pár találatot kidobott, hogy a Voda(?) ráírt egy-két nálam sokkal kevésbé vurgálisan fogalmazó, panaszos netlényre, hogy küldjenek el neki ilyen meg olyan adatot, aztán...
Hogy ne szúrjam hátba magam, meg ne csak a pofám járjon, én ezt most meg is teszem, át fogom dobni a telószámom, bármennyire is borsódzik a hátam az anonimitásom feladásától. De hátha nem átkúrás, hátha tényleg lesz valami, és akkor lesz mit írnom. Mondjuk ellenkező esetben is. De remélek, azt úgyis olyan ritkán teszem.
Ezt válaszoltam:
Sziasztok!
Bevallom, nagyon meglepődtem, hogy rámírtatok, köszönöm szépen!
Telefonszámom kiadása ugyan az anonimitásom teljes feladását jelenti, de belátható, hogy mennyire hiteltelenné válnék, ha ezt most nem tenném meg. Úgy vélem magamnak, a blogomnak, az olvasóknak, és nektek is jár az esély.
Tehát blogomat és sorsomat a kezetekbe adom, remélem valóban ti (Vodafone) vagytok a másik oldalon és számíthatok a diszkréciótokra. A telefonszámom ..-...-..-..
Üdvözlettel:
30
Nem akaródzott nekiállni ennek a témának, túl sok volt mostanában a szolgáltatókból. Panaszlevél a T-home-nak, számlareklamáció a T-Home-nak, szolgáltatás-lemondás a T-home-nál, értetlenkedés a T-home-nál, hogy a kurva életbe lett a 12 hónapra szóló internetelőfizetésből, 13 hónapra érvényes szerződés? (Próbaidős akcióval, egy hónapig lemondhattam volna, ha nem vagyok elégedett a nettel - nem mintha nem lett volna a környéken MONOPOLHELYZETBEN a T-home kábelügyben, tehát kérdem én, végülis kinek volt ez akció, kinek bazmeg, a T-home-nak, kinek másnak.) A UPC-t valami partnercégen keresztül köttettem be, tehát végülis az, hogy egy fullalkesz nő egy félszuterén irodában ceruzával felkörmölt pár skiccet, majd még én kérdeztem meg, hogy a telefonszámomra nincs-e szüksége, továbbá az, hogy ő megígérte, hogy két nap múlva jönni fognak a júpíszís legények, ám az egészről pont az anyacég nem tudott semmit, az nem a UPC hibája. De akkor is: sok volt.
Ám a mostani telefonszámlám - egy új, akciós hűtő vagy mosógép ára - nem az a kategória, amin csak úgy, végérvényesen túl lehetne lépni.
- -
Egy okostelefon, egy kütyübuzi felhasználó és egy huzamosabb külföldi tartózkodás hármasa kurvára gyilkos kombináció, ez most már másodszorra bizonyosodott be. A probléma annyi, hogy akkor valóban én voltam a hülyegyerek, egyértelműen én voltam az, aki nyomogatta azt a kurva telefont anélkül, hogy utanánézett volna annak, hogy ez mibe kerül. Lenyeltem, úgy voltam vele, hogy tanultam belőle, jövőre nem lesz ilyen.
Idén átnéztem minden beállítást a GPS-en, mielőtt elindultunk volna és nem nyúltam a nethez a határon túl. Eleve úgy intéztem, hogy ha a telefon amennyiben internetre akarna menni, akkor megkérdezze, hogy gazda, hova faszba menjek? Wifire, Vodafone internetre, mit szeretnél? Wifizni háromszor is próbáltam, de Nyugat-Európa, ha ez lehetséges, szarabbul áll ingyenes, kódnélküli hotspotból, mint a mi kis országunk, úgyhogy fel is adtam hamar. Nem kellett net, jól is volt offline, csak a blogvilág hiányzott időről-időre.
Úgyhogy most komolyan, meg minden: kedves Beck György, az anyám életére megesküszöm, hogy nem mentem ki szándékosan netre! Ezért- gondolom ez megérthető - több emeletet ugrott mind a szemöldököm, mind a vércukrom, amikor megláttam az smst, amit küldtetek, mert a 48926 forint nem sok. Nem. Ez nekem már bőven a felfoghatatlan kategória. Gyuri, én ezt most férfiasan bevallom: nem értem. Sőt, nem tudom kifizetni. Kicsit kétségbe is estem.
A 1720-ról a részletes számla kikérése után - ami két hét-egy hónap alatt érkezik meg - az egyik kolléganőd laza eleganciával továbbküldött a 1750-re, tudod, ahova már határozottabb hangú fiatalembereket vesztek fel. A behajtási kolléga azt közölte velem, hogy ha majd lejárt a türelmi idő (fizetési határidő aug 10, meg még számoljunk rá kb. 30 napot) és elkezdenek korlátozni a kimenő hívások letiltásával, na akkor majd érdemben beszélgethetünk halasztásról, részletfizetésről, egyáltalán bármilyen előremutató megoldásról. Tehát álláspontotok szerint meg kell várnom, míg mérgesek lesztek, addig nem is foglalkoztok az ügyemmel. Bevallom, kicsit rosszul esik, mert úgy nagyjából nyolc éve vagyok nálatok folyamatosan, soha nem volt velem gond, jó, példamutató fogyasztó voltam mindig. Nektek is jó volt, nekem meg a lehető legjobb, ami ugyan kicsit még mindig fájt néha, de más jobban pofozott volna, elismerem. Én most is igyekeztem volna jól viselkedni, előre jeleztem, hogy baj van és, hogy valószínűleg később még nagyobb baj lesz. Segítséget azt nem kaptam tőletek, a Vodafone még mindig csak a beszedett pénzről szól, a PR meg kimerül a szponzorációban. Ezt éreztem, nem tehetek róla, tudom, rettenetes.
Nem bírtam várni. Egyedül az két hét, amíg megérkezik a részletes számlakivonat. Az is mennyi idő, azzal is csak kevesebb időm van tisztázni magam a vádak alól, vagy valahogy kifizetni a rámszabott büntetést. Bementem az élőszereplős ügyfélszolgálatra, a Mammutba. Ott ugyanezzel az elutasítással fogadtak, és szégyenszemre, el kellett játszanom a felháborodott ügyfelet, akin nem akar segíteni a Vodafone, ki kellett ejtenem a számon a "fogyasztóvédelem" szót, hogy végre odajöjjön még valaki, sőt mi több, meg is fordítsa a monitort, hogy lássam, miről van szó: 208 alkalom 13 napon keresztül, minden egyes felcsatlakozás pontosan 100 kb. Ez együtt kicsivel több, mint 20 megabájt, ami már megüti az "adatforgalom" szintet, de külön-külön nézve elképzelni nem tudom, mi a fenét kezdtem volna alkalmankénti 100 kilobájttal. Ráadásul 208-szor. Ötletem sincs. A hölgy, az első, aki végre foglalkozott velem egy kicsit, azt mondta, hogy email-kliens, vírus, vagy valami ilyesmi lehet. Email-kliens van vagy három a telefonon, egyiket sem használom. A céges dolgokra nem vagyok kiváncsi, a blogos emailcím még otthon is titkos, tehát arról ne jöjjön jelentés a képernyőre, a harmadik, publikus-privát pedig inkább spames, mint bármi más, tehát elég ha pár naponta belenézek. Vírus? Nem mondom, hogy nem érdekel a netes pornó, de a telefon 3.2 colos kijelzője nekem még egy vészrecskázásra is kevés.
Megkérdeztem még a hölgytől, az elsőtől, aki foglalkozott velem, hogy tavaly még felhívtak, hogy baj van - a számlám megnövekedett hóközi forgalmat mutatott - idén ez miért nem történt meg? Elsőre azt mondta, hogy mert nem volt kirívóan nagy a forgalom. Ezen kicsit meglepődtem, kértem, hogy ne komolytalankodjunk, a legnagyobb számlám, ami volt, az 8000 forint, de általában kijövök a havi 5000 forint előfizetésből. Ehhez képest a 48000 forint nem az, hogy kirívó, de olyan mint a mozgáskorlátozott igazolványos, vadiúj Ford Mustang szlovák rendszámmal. Igazi választ a kérdésemre sajnos nem kaptam.
A hölgy, az első aki foglalkozott velem egy kicsit, mindazonáltal azt javasolta, adjam be a készüléket átvizsgáltatni, amelynek alapján esetleg írhatok egy számlareklamációt. A hölgy, az első aki foglalkozott velem még azt is mondta, hogy vigyem el én a Bercsényi utcai Nokia-szervízbe a telefont, úgyis oda küldenétek megvéleményeztetni. Ha rajtatok keresztül adom le, eltelhet akár két hét is, mire megjön az eredmény. A Nokia ezt akár órák, vagy max. pár nap alatt elvégzi. A hölgy, mint kiderült, nem tudta, hogy miről beszél, de nem vagyok telhetetlen, segítségét köszönöm, főleg, hogy ő volt az első és sajnos az egyetlen, aki érdemben foglalkozott velem. A Bercsényi utcai boltban viszont olyan hangnemben és felháborító nemtörődömséggel beszélt velem az a két darab, szarláda, péniszarcú pöcs, hogy azt a büdös jó kurva telibekúrt édesanyjukat első- és hetedíziglen mindörökké. Az Új Udvarban a szervizes úr már határozottan felismerte bennem az ügyfelet, mindazonáltal tájékoztatott, hogy ez kemény menet lesz, 50%-ot ad nekem, és másfél-két hét az átfutási idő...
Kedves Beck György, itt tartok most, pesszimizmusom azt mondatja velem, hogy ki kell majd fizetnem valahogy ezt a 48926 forintot, de halkan, szinte remény nélkül kérdezem, nem lehetne egyszer az életben, hogy végre valóban emberi arcát mutatná a Vodafone, nem csak a duma menne a Fotel magazinban meg a reklám a tévében? Mert olyan jól esne most igazán, de nagyon, hogy mint ember az emberrel, megbeszélhetném veletek, hogy alkalmankénti 100 kilobájttal lófaszt nem tudok mit kezdeni, tehát nem szándékos volt, tényleg, esküszöm, bocs az egészért, hadd ne kelljen ezegyszer fizetni, mert jó fiú vagyok, mindig az voltam, nézzétek vissza. Ha elengednétek, többet nyernétek vele, hosszútávon mindenképpen.
Édesanya tesómmal és Ábival valami vonaton éppen Hévízre tart.
Jön a rossz idő, de most még túl jó idő van, sok a csomag, a sógorom persze most nsincs itthon, a kocsi nálam parkol, a gyerek nem bír magával, érjenek már oda.
De nálunk ez a normális, jól vannak. :)
Afaszom. Egy újabb(?) Maggi reklám. Meg akarnak ölni.
A téma teljességgel lényegtelen a Sziget és más aktuális uborkaszezonos események mellett - lásd új elnökünk első tevékenységei -, de tegnap este valahogy gecire felhúztam magam rajta.
Több emberöltőnyi panírozás, és legalább egy-másfél generációnyi zsírral sütés-megtagadás olyan szinten beleégette a fáradt, minimum háromszor leszűrt, de menthetetlenül megégett-panírpettyes olaj szagát minden falusi ház, minden lakótelepi lakás, az elszívó ellenére minden újgazdag kecó konyhájába, hogy szerintem a magyar háztartást elképzelni sem lehet levágott tetejű Vénusz étolajos flakon nélkül.
Sőt, tovább megyek: a lakosság kilencven százalékánál valószínűleg akkora sokkot okozott a fent nevesített, ingyenreklámozott olaj árának flakononkénti háromszáz forint fölé emelkedése, hogy azóta is csak fintorogva, nehezen veszi magához a bevásárlóközpontokban a mindenféle egyéb noname szotyi-származékokat - mert akárhogy is, de olajnak lennie kell otthon: abban rántunk, abban üvegesedik a hagyma, az adja ki a pirospaprika ízét, azzal keverjük ki a majonézt a kaszinótojáshoz, és ugyan miben párolódnának a zöldségek, ha nem egy kicsi olajban?
Az össznépi trauma mértékéhez és mélységes voltához mindössze csak egyetlen egy hasonló esemény ért fel a magyar gasztronómia történetében, amikor is a kilencvenes évek elején egy infláció nevű kapitalista rém elvette tőlünk a kockás Rama margarint. Ugyan mindenféle pótlék elöntötte a piaci rést, de az csak tömítőanyag volt: a magyar tepsik alja, a sütemények és a fehér kenyérből szelt karéjok teteje már soha nem lesz a régi. Próbálkoztak külön sütő és főzőmargarinokkal, próbálkoztak ugyanolyan arany csomagolópapírral, de a Rama az Rama.
Erre? Erre mi van? Jön a hülye Maggi, mert nem elég, hogy tőlük vettük a leveskockát és amilyen márkahűek vagyunk, még mindig tőlük vesszük, ha akciós, nem. A Maggi hozza napsütéses, jókedvű, trendikonyhás, országokra jellemző egyediségeket tudatosan kilúgozott reklámját, hogy - és ezt figyeld - ha nincs otthon olaj, akkor vedd elő a Maggi Fűszeres sertésoldalas alapot - mert az van otthon.
Halló?? Maggi, jól vagytok, mi van veletek? Komolyan ezt a szart akarjátok beadni nekünk? Nekünk? Annak a nemzetnek, amely ipari és alapélelmiszer-szintre alacsonyította/emelte a wienerschnitzel termelést, sőt annak határait olyan mértékben kitágította, hogy ez az ország tulajdonképpen mindent paníroz, ami éppen, hogy nem mozog? Oké, lépjünk túl a zsemlemorzsán: bármihez kezd neki a magyar a konyhában, abban szinte biztosan lesz étolaj. Maggi, érted az üzenetet? OLAJ MINDIG VAN OTTHON, ha kell ezt még a Buday is megmondja.
Kedves Maggi, tehát ez a reklámod (is) szánalmas, olcsó, kiábrándító.
Annyira fortélyos ötlet volt srácok, tényleg.
