Afaszom. Egy újabb(?) Maggi reklám. Meg akarnak ölni.
A téma teljességgel lényegtelen a Sziget és más aktuális uborkaszezonos események mellett - lásd új elnökünk első tevékenységei -, de tegnap este valahogy gecire felhúztam magam rajta.
Több emberöltőnyi panírozás, és legalább egy-másfél generációnyi zsírral sütés-megtagadás olyan szinten beleégette a fáradt, minimum háromszor leszűrt, de menthetetlenül megégett-panírpettyes olaj szagát minden falusi ház, minden lakótelepi lakás, az elszívó ellenére minden újgazdag kecó konyhájába, hogy szerintem a magyar háztartást elképzelni sem lehet levágott tetejű Vénusz étolajos flakon nélkül.
Sőt, tovább megyek: a lakosság kilencven százalékánál valószínűleg akkora sokkot okozott a fent nevesített, ingyenreklámozott olaj árának flakononkénti háromszáz forint fölé emelkedése, hogy azóta is csak fintorogva, nehezen veszi magához a bevásárlóközpontokban a mindenféle egyéb noname szotyi-származékokat - mert akárhogy is, de olajnak lennie kell otthon: abban rántunk, abban üvegesedik a hagyma, az adja ki a pirospaprika ízét, azzal keverjük ki a majonézt a kaszinótojáshoz, és ugyan miben párolódnának a zöldségek, ha nem egy kicsi olajban?
Az össznépi trauma mértékéhez és mélységes voltához mindössze csak egyetlen egy hasonló esemény ért fel a magyar gasztronómia történetében, amikor is a kilencvenes évek elején egy infláció nevű kapitalista rém elvette tőlünk a kockás Rama margarint. Ugyan mindenféle pótlék elöntötte a piaci rést, de az csak tömítőanyag volt: a magyar tepsik alja, a sütemények és a fehér kenyérből szelt karéjok teteje már soha nem lesz a régi. Próbálkoztak külön sütő és főzőmargarinokkal, próbálkoztak ugyanolyan arany csomagolópapírral, de a Rama az Rama.
Erre? Erre mi van? Jön a hülye Maggi, mert nem elég, hogy tőlük vettük a leveskockát és amilyen márkahűek vagyunk, még mindig tőlük vesszük, ha akciós, nem. A Maggi hozza napsütéses, jókedvű, trendikonyhás, országokra jellemző egyediségeket tudatosan kilúgozott reklámját, hogy - és ezt figyeld - ha nincs otthon olaj, akkor vedd elő a Maggi Fűszeres sertésoldalas alapot - mert az van otthon.
Halló?? Maggi, jól vagytok, mi van veletek? Komolyan ezt a szart akarjátok beadni nekünk? Nekünk? Annak a nemzetnek, amely ipari és alapélelmiszer-szintre alacsonyította/emelte a wienerschnitzel termelést, sőt annak határait olyan mértékben kitágította, hogy ez az ország tulajdonképpen mindent paníroz, ami éppen, hogy nem mozog? Oké, lépjünk túl a zsemlemorzsán: bármihez kezd neki a magyar a konyhában, abban szinte biztosan lesz étolaj. Maggi, érted az üzenetet? OLAJ MINDIG VAN OTTHON, ha kell ezt még a Buday is megmondja.
Kedves Maggi, tehát ez a reklámod (is) szánalmas, olcsó, kiábrándító.
Annyira fortélyos ötlet volt srácok, tényleg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ugyandehogy (törölt) 2010.08.11. 20:47:18
(bár én újabban a rántott húst sütőben sütöm olaj nélkül)
és na milyen "hagyd abba a tablettakapkodást, ne, itt egy másik tabletta" reklám?
GiaMarie 2010.08.12. 19:33:24
30 · http://harminc.blog.hu 2010.08.13. 11:02:18
Mint pl. apám vasárnap reggeli zsíroskrumplija, az is visz mindent. Héjában sült burgonya, meghámozva, széttörve, gőzölögve, leöntve töpörtyűs zsírral. Mellé meg lehetett tolni azt a zseniális pirospaprikás, lilahagymás káposztasalátát.