Csak, hogy a blogén szempontjából feltétlen szükségesnél ne legyen több elhallgatva életem alakulásáról, beszúrom ide, mit kaptam tegnap a mailboxomba:

Szia!

Olvastuk legutóbbi blogbejegyzésedet, és szeretnénk mi is utánanézni annak, hogy konkrétan mi történt. Kérünk, küldd el telefonszámodat az e-mail címünkre (........@vodafone.com) és megvizsgáljuk a lehetőségeket!

Előre is köszönjük együttműködésedet!

Üdvözlettel: Vodafone

Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de kurvára, mert igen. Utánanéztem, amennyire tudtam ennek az emailcímnek, pár találatot kidobott, hogy a Voda(?) ráírt egy-két nálam sokkal kevésbé vurgálisan fogalmazó, panaszos netlényre, hogy küldjenek el neki ilyen meg olyan adatot, aztán...

Hogy ne szúrjam hátba magam, meg ne csak a pofám járjon, én ezt most meg is teszem, át fogom dobni a telószámom, bármennyire is borsódzik a hátam az anonimitásom feladásától. De hátha nem átkúrás, hátha tényleg lesz valami, és akkor lesz mit írnom. Mondjuk ellenkező esetben is. De remélek, azt úgyis olyan ritkán teszem.

Ezt válaszoltam:

Sziasztok!

Bevallom, nagyon meglepődtem, hogy rámírtatok, köszönöm szépen!

Telefonszámom kiadása ugyan az anonimitásom teljes feladását jelenti, de belátható, hogy mennyire hiteltelenné válnék, ha ezt most nem tenném meg. Úgy vélem magamnak, a blogomnak, az olvasóknak, és nektek is jár az esély.

Tehát blogomat és sorsomat a kezetekbe adom, remélem valóban ti (Vodafone) vagytok a másik oldalon és számíthatok a diszkréciótokra. A telefonszámom ..-...-..-..

Üdvözlettel:

30